Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

báró Vay Mik/ós /ó'rend, a felsőtáblán Ulésházy mellett az ellenzék második vezére. Országgyűlésünkön az 1791. 19. te.-re hivatkozva tiltakozott a főrendek önkéntes segélymegajánlása ellen. A király ezért megfosztotta tábornoki rangjától. Az országgyűlés a mentelmi jog súlyos megsértését látta az esetben. József Nádor — tartva mindkét tábla felháborodásától —, közbenjárt a királynál, s Vay Miklós visszakapta tábornoki rangját. Szerzőnk erre az esetre céloz." 591—634. báró S^entivány János, udvari tanácsos, Bars megye követe. Megyéje kérdést óhajtott intézni a királyhoz az esztergomi érsek és hercegprímás kineveztetése tárgyában. A kérdést azonban az országgyűlés későbbre halasztotta.

100 Majthényi László, Hont megye alispánja, korábban helytartó tanácsos. II. Lipót megbízhatatlannak, veszedelmesnek tartotta. Közeli barátságban volt Hajnóczy Józseffel.

101 Baloghy La/os, táblabíró, Nógrád megye követe. Szentkirályi László, az egyesült Pest, Pilis és Solt megyék alispánja, Pest megye követe. gróf be^erédi Be^erédy György, táblabíró, Vas megye követe. (Szerzőnk ifj.-ként jelzi.) 635—642. felsöbükki Nagy Pál, Sopron megye követe, első ízben vett részt az országgyűlésen, de már ez alkalommal is a fiatal rendi ellenzék vezérei közé emelkedett. Védte a visszautasított rendi javaslatot. Alapos közgazdasági tudással indokolta hogy nincs más út a pénzügyi zavarból való szabadulásra. Kimutatta, hogy a fentálló pénzügyi rendszer az országot a bukás felé viszi. Mikor megpróbálták megkörnyékezni, lemondott helytartó tanácsosi hivataláról. Meghátrálása egyet jelentett volna az ellenzék megtörésével, ezért Bécsbe rendelték, hol a király személyesen kötelezte hallgatásra.

102 643—674. gróf heveredi Be^erédy Ignác, udvari tanácsos, táblabíró, Zala megye követe. almási Némeíhs^eghy István, Mosón megye első alispánja, a megye követe. Vitéz János, Abaúj megye követe. A magyar nemzeti öntudattal cgyidőben ébredezik a magyarországi nemzetiségek öntudata is. Az országgyűlés haladó, nemesi ellenzéke voltaképpen nemzeti céljaiért harcolva polgári 99 HORVÁTH Mihály 1863. 251. 100 Jegyzőkönyvek 1807. 21. 101 BENDA Kálmán 1957. I. 302. 102 HORVÁTH Mihály 1863. 249. vívmányokért küzd. Ezekért a polgári vívmányokért nemzetiségeink is nemzeti színezettel támasztanak igényt. Az ébredező nemzetiségi igényekkel szemben országgyűlésünk egységesen a nemesi magyar hazát képviseli. Pach Zsigmond Pál ,,A magyarországi osztályküzdelmekről és függetlenségi harcokról" folyt vitát összegező Utószó-ban állapítja meg a nemzeti köntösben jelentkező polgári törekvésekről: ,,Es bizonyos az is, hogy ha korábban a tömegeknek — mint Engels írta — ,saját érdekeiket vallásos öltözetben kellett bemutatniuk, ha nagy vihart akartak előidézni', akkor most már egyre inkább közeledett az a korszak, amikor a tömegeknek (s ez vonatkozik a társadalom minden osztályára, rétegére) osztályérdekeiket nemzeti formában kellett tudatosítaniuk, ha szenvedélyes társadalmi mozgalmakat akartak felidézni. Különösképpen áll ez azokra a kelet-európai országokra, ahol nem jött létre centralizált nemzeti monarchia."

103 Molnár Erik: ,,Amikor egy ország polgári, kapitalista fejlődését a nemzeti elnyomás akadályozza, a nemzeti függetlenség kivívása előfeltétele a burzsoázia és proletariátus közötti osztályharc szabad kibontakoztatásának. A felszabadulási harc ilyenkor a nemzeti eszme jegyében folyik, s a polgári nemzet eszméje ebben a stádiumban pozitív szerepet játszik. A magyar történeti fejlődésnek ez a szakasza a XVIII. század végétől 1867-ig tartott."

104 Az osztrák birodalom kereteit feszítő, ébredező nemzetiségek tragédiájává vált, hogy képtelenek voltak észrevenni: az útra ugyanazoktól a szándékoktól indíttatva, ugyanazokkal a jelszavakkal — a nacionalizmus jelszavaival is —, szomszéd testvérnépeik is ugyanakkor indultak. Szerzőnknek a nemzetiségekre tett célzásaival szemben országgyűlésünkre egyébként jellemző, hogy a magyar államnyelv jogaiért küzdve, az általánosan bevezetendő magyar oktatási nyelv ellen nemcsak a nemzetiségek emelnek szót. „Nemcsak Szerdahelyi kanonok és Prielszky trencséni követ, még a magyar többségű vármegyék is elutasítják a racionalista szellemből folyó terminus gondolatát. ,Minden kényszerítés kedvetlen és végre sikertelen.' Senkit sem lehet a nyelv tudatlansága miatt az oskoláktul eltiltani, mert ez a természettül belénk öntött észnek tökéletessége ellen volna."

105 675—690. Ragályi József, alispán, Borsod megye követe. A Martinovics per alkalmával ellene tett feljelentést, hogy a Kátét asztalán tartotta volna, nem sikerült bebizonyítani, de Benda Kálmán feltételezi, hogy az összeesküvés beavatottja volt.

106 Országgyűlésünkön Borsod megye nem vállalta, hogy az amúgy is felemelt árú só szállítási költségeit adózóira hárítsa.

107 103 PACH Zsigmond Pál: Utószó — Vita a magyarországi osztály küzdelmekről és függetlenségi harcokról — Budapest, 1965. 104 MOLNÁR Erik: 1961. 105 SZEKFŰ Gyula 1926. 78—79. 106 BENDA Kálmán 1957- 11. 291. 107 Akták 1807. 491. 209