Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Fazekas I.: Móra Ferenc két diákkori beszéde
Nézzetek körül és nem látjátok az ország határait, mert ,,0, nagy volt hajdan a magyar, Nagy volt hatalma s birtoka : Magyar tenger vicébe hunyt el listák, kelet, dél hulló csillaga Z" 11 Vagy nézzétek a XV. századi Magyarországot, mint Európa világító őrtornyát kelet felé: egész Európa reszket, egész Európa fél, csak egy nép száll síkra a keresztény műveltségért, a keresztény vallásért és megváltja azt önvére árán a többi nemzetnek. És sötét lett, most letűnt a népek világító napja: a szabadság. Miért is idézzük fel a létért való küzdelem e szomorú napjait?! mert többé nem dicsőség, nem világuralom csábja, nem a tengerek korlátlan uralma: a kétségbeesés adott fegyvert kezünkbe, hogy nem fogjuk megérni az ezredik esztendőt e földön, mert annyi volt az Isten-átok, annyi volt az ellenség, hogy valóságos csoda a mi fönnmaradásunk. Német békóba verték lábaink, török bilincsbe hadverő kezünk, és dicső homlokunk a legszörnyűbb bűn ékteleníté: a pártviszály örök nagy átka. És ezért voltak hiábavalók a szerencsétlenségek és szenvedések lánczolatának lélekemelő mozzanatai, ezért hullott el hasztalanul Szondiak és Zrínyiek vére, ezért vesztették el a hazaszeretet hősei: Bocskay |!], Bethlen, Thököly, Rákóczi a legszentebb ügyet, a haza ügyét! Ne fordulj el népem, szégyenkezve с képtől: hiszen ha volt is bűnöd, megszenvedtél érte háromszáz esztendőn keresztül: ha halálos lethargiába merültél is, felriadtál, mint a felingerelt oroszlán és titáni erővel ráztad meg a világot és hatalmas leheleteddel elfújtál egy zsarnok világot, egy korhadt rendszert, mikor ki akartak törülni a nemzetek sorából, mikor homlokodra akarták tűzni a szolgaság bélyegét, mikor a kajánság fegyvert köszörült életed ellen! És megkezdődött ez a hihetetlen harcz, amelyre csak szabad élet vagy halál következhetett. És élet következett. Hullott ugyan a magyar vér léptennyomon, de minden cseppje a múlt idők egy-egv gyalázat foltját mosta le, minden cseppjéből az élet friss hajtása fakadt, minden cseppje egy szebb jövő zálogául hullott. És a szebb jövő eljött: a magyar címert és a szent koronát nemcsak a dicsőség babéra, hanem a béke 11 PETŐFI Sándor: A hazáról. olajága is koszorúzza. Л szebb jövő eljött: nézzétek a mocsárok helyén aranyló kalászokat, nézzétek a szélsebes lovakat nevelő mezőket, nézzétek az egykori pusztákat hasító gőzösöket, nézzétek a nemzet büszkeségét, az ifjú óriást, Pestet, ezer esztendős múltatok pantheonját, nézzétek ezt az ünnepi pompát, a díszt, a fényt, mely mindenen elömlik, nézzétek ezt a nemzedéket mely az anyag és szellem fegyvereibe öltözötten erősebb, mint valaha: és mondjátok, hogy eljött a ,,.... jobb kor, mely után Bu^gó imádság epede^ . S^á^e^rek ajakán ! " ' Es nem kellett-e ennek így lennie? Nem természetszerű-e télre a tavasz, éjre a nap, mártírságra a megdicsőülés? Hát hasztalan hullott volna annyi vér, hát hiú lett volna annyi igaz szív reménye, hát nem bírt volna életet szerezni annyi erős lélek szent akarata?! Nem, nem: a nemzeti temetőket benőtte a selymes fű, az ér ezüst habja nem dagad vértől többé, a szenvedések emlékei csak arra valók, hogy erőnket megacélozzák a jövőre, az igaz szivek reményei beteltek, ihlett látnokok amit régen, régen előre láttak, az ma testet öltött! lm itt az egy nyáj és egy pásztor! Ez a nap egy fajnak, nem egy felekezetnek: ez a nap egy nemzetnek ünnepe! Itt nincsenek magánérdekek: közös öröm dobogtat minden szívet! Itt nincsenek kasztok és pártok: a magyar nép királyával karöltve ünnepel! Pecsétje ez annak a nagy szövetségnek, melyet az erős és hatalmas, a hű és lovagias magyar nemzet és a népét megismert király három évtizeddel ezelőtt kötöttek. Nem régen egyek voltunk a gyászban 11 ', a szenvedésben, most egyek vagyunk az örömben, s példaképpen állhat az egész világ előtt a legalkotmányosabb király és a leghűbb nép „viribus unitis". Erős akaratod, én népem, jövődet még szebbé teheti és erős hitem, meggyőződésem, állításom, hogy szebbé fogja tenni ! Repülj, repülj, gondolat a mérhetetlen jövőbe! Előtted lehullik a lepel, mely eltakarja a jövőben egy boldog földnek boldog nemzetét, melyet Isten-áldás és önakarata tettek ilyenné! Élni fogsz, óh, hon, ,,s örökre, mint tavasz, virulni": mert látom ledöntve az önérdek bálványát, látom lobogni a szeretet tüzét, 12 VÖRÖSMARTY Mihály: Szózat 13 Rudolf trónörökös halála miatt érzett gyászra utal Móra 270
