Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bánkuti I.: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Dél-Alföldön

BÁNKÚTI IMRE EGY GÖRÖG KERESKEDŐ TEVÉKENYSÉGE KECSKEMÉTEN ÉS A DÉLALFÖLDÖN (Adalék a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez) 1711. augusztus 25-én Bodrogkeresztúr határában, a Tisza partján véres, emberhalállal végződő jelenet zajlott le. Ezen a napon Kassa felől kereskedőszekerek igyekeztek dél felé, fegyveresek kíséretében. A szekerek gazdája Karácsony Sándor

1 görög kereskedő volt, akinek neve gyakran szerepelt, főleg 1705 óta, a Törökországgal folyó kereskedelem adatai között. A török határ felé vonuló szekérkaravánt egy férfi igyekezett feltartóztatni, aki lóhalálban vágtatott Bodrogkeresztúrról Karácsony után. A férfi gróf Pálffy János császári tábornagy, Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka rendeletét felmutatva arra akarta rávenni a görög kereskedőt, hogy térjen vissza Kassára. A visszafordulást sürgető személy, Lónyai Ferenc, és az azt megtagadó Karácsony között heves vitára, majd veszekedésre került sor, amelynek folyamán az egyik kísérő — mint a későbbi vizsgálat kiderítette: egy Méhemet nevű belgrádi janicsár — lelőtte Lónyait, aki rövidesen meghalt.

2 Számunkra mind maga az eset, amelynek szálai tulajdonképpen évekkel előbbre nyúlnak vissza, mind a két főszereplő személye azért jelentős, mert rajtuk keresztül a kuruc függetlenségi háború gazdasági hátterére vetődik fény. Lónyai Ferenc személyében a Rákóczi szabadságharc egyik jelentős gazdasági irányítója esett áldozatául a 'ragikus eseménynek. A könyvtárnyi irodalomból, amely a felkelés történetével foglalkozik, alig 1 Nevet többféle formában írták, о maga is eltérő formákban alkalmazta: Karácsony, Karácson, Krácson, Krátcsón stb. Mi az egykorúak által is leginkább elfogadott Karácsony alakot használjuk. 2 Az eset részletei: Szabolcs vármegye által felvett vizsgálati jegyzőkönyv, tanúvallomásokkal. 1711 szeptember 18. OL. P. 452. Lónyai III. Ferenc iratai. Egyébként ebben az iratcsomóban vannak összegyűjtve mind az elszámolásra és pénzügyi vitára, mind a gyilkosságra vonatkozó iratok. néhány tanulmány szerzője választott gazdasági vonatkozású témát. És Lónyai személyét éppen ez a vonatkozás teszi fontossá számunkra, sőt a halálával kapcsolatos iratokból az is kiderül, hogy tevékenysége túlmutatott a csupán adminisztratív jellegű irányítómunkán s működésében a tőkés vállalkozás bizonyos kezdetleges formái is megtalálna ók. így az ő tevékenységének ismertetésével a birtokos nemesség arculatát is reálisabban tudjuk megrajzolni (F.z azonban külön tanulmányt igényel, s ezért most csak vázlatosan érintjük, hogy a címben jelzett témát összefüggéseiben megvilágítsuk.) A Bodrogkeresztúrnál megölt Lónyai Ferenc családja a Tiszántúl különböző megyéiben volt birtokos, egyes tagjai a XVI—

XVII. század folyamán előkelő tisztségeket töltöttek be, s általában a megyei birtokos nemesség felső, a nagybirtokos osztály felé emelkedő rétegéhez tartoztak. Közülük is kiemelkedett a XVII. századi rendi küzdelmekben jelentős szerepet játszó s egyúttal nagy vagyont összegyűjtő, majd 1627-ben bárói diplomát szerző Lónyai Zsigmond. Fiúutóda azonban nem maradt, csak három lánya, így a bárói rang múló epizód lett a család történetében.

3 Lónyai 3 A család történetével foglalkozó munkák közül az alábbiakat említjük meg, természetesen a teljesség igénye nélkül: KARÁCSONYI János, Az első Lónyayak. Családtörténeti tanulmány. Irta és oklevéltárral felszerelte — Nagyvárad, 1904. (Németül is megjelent Pozsonyban, 1912-ben.) A szerző oklevelek alapján tárgyalja a család eredetét és történetét, de csak a XV. századig.) — ZSILINSZKY Mihály, LÓNYAY Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644—45-ben. Bp., 1886. (Értekezések a tört. tud. köréből. XIII. 1.) — PÉTER Mihály, LÓNYAY Zsigmond (1593—1653.) (Történeti tanulmány.) Sátoraljaújhely, 1902. Vallási szempontok alapján megírt népszerűsítő mű, a szerző gálszécsi református pap volt. — LÓNYAY Ferenc. A nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay-család eredete. Bp. 1941. Csak a család eredetével foglalkozik, oklevelek felhasználásával és közlésével. — FEÖLDI DOBY Antal, Lónyay család nagy lónyai és vásáros naményi gróf, báró és nemes. Bp. 1895. Viszony? 79