Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

számadását, hogy megtudhassam mit nyert vagy vesztett." A számadás szerintacég kintlevőségeit is Tódor szedte be, de ezekkel nem számolt el, hanem magának megtartotta, így végül is veszteséggel zárták az üzletet (ennek ellenére 1765. április 15-ig ismét együtt kereskedtek). 1771-ben a Magyar Kamara rendeletére lefoglalják Saula György és Joan Emanuel, más néven Bodor János v. Joan Schmidt török alattvalók tiltott áruit.

195 Vádat súlyosbítja, hogy Bodor János a hír hallatára nem tér haza, s nem is tudják kideríteni, hol van. A megyei törvényszék előtt kereskedő társaik ellenük vallanak, mikor elmondják, hogy az árukat Bodor János Bécsből és Boroszlóból hozta, árul Pesten, Vácon, Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten alig tartózkodik, és nem is kompánia tag. Az ügy érdekessége, hogy Bodor János v. Joan Emánuel azonos azzal a kereskedővel, aki 1764. február elsején a 2265 forint értékű árut küldte Pap János és Nikolaus Tódor kereskedőknek Bécsből, amelyet 294 forint haszonnal tudtak eladni.

196 Feltehetően Bodor egyébként is igen jó képességű kereskedő lehetett, hiszen Saula György nyomorúságos anyagi körülmények között élt mielőtt társául fogadta. Saula György egyébként azonos a Pap János számadásában szereplő Sánta Györggyel, akinél 1764. novemberében 60 vég rásájuk volt külső kereskedésen.

197 Rosanyi Demeter, a görögök bírája vallomásában elmondja, hogy Bodor miatt a kompánia neheztel Saulára is, amiért az kompánián kívüli társat tart, akinek semmi joga nincs Kecskeméten kereskedni, csak társával takarózik. A további vallomásokból kitűnik, hogy Bodornak előzőleg Tatán volt boltja, a tatai görög kereskedők kecskeméti kompániához tartoztak, feltehetőleg így került kapcsolatba Saulával. Bodor valószínűleg ezért nem lépett be kompániába, mert kecskeméti kompániabeli társat tartott, és ugyancsak kecskeméti kereskedők felvásárlója, árubeszerzője volt. Igen érdekesen fonódnak egybe a szálak, a már korábban említett Tullio Demeter kecskeméti kompánián kívüli (s e miatt elüldözött) görög, 1762—-1767 között társuk volt, majd 1767-ben tőlük különvált, s visszament hazájába.

198 196 Uo. 299—321. f. 196 L. 195. sz. jegyzet. 197 L. 200. sz. jegyzet. Bodor János és Saula György kereskedőtársak esetében is az volt az érdekszövetség alapja, hogy Saula kecskeméti kompániabeli tag volt, ott boltot tartott, ahol a Bodor által a vámkedvezménnyel beszerzett árukat eladta, vagy továbbította más városbeli kereskedők felé, vagy pedig más vásárokra küldte. Kecskeméten legjobb vevőik a rác mesteremberek voltak, akik vég számra vették tőlük a szöveteket és más egyéb anyagokat iparukhoz.

199 A görögök szinte egyeduralkodók voltak a piacon, ezért a mesteremberek kérték a görögöktől veendő árucikkek árának limitálását ,, . . . materialium quoque ad opificia Eorundem pertinentium Pretium limitaverit, cujusmodi Limitationi Graeci et alii Quaestores Turcici semet accomodare nolentes, recenter in Nundiniis Kecskemetiensibus Armis etiam arreptis tumultuoso concursu semet opposuerunt et comminatione declararunt, se ad Bassam Belgradiensem recursum facturos, cum autem opif ices in limitato Manufacturarum suarum Pretio subsistere secus haud valerent nisi Materialium etiam Limitatio per Turcicos quoque Quaestores observetur . . ."

200 A megye felterjesztésére a Helytartó Tanács elrendelte a kordovánbőrök ,, . . . pellium etiam Turcicarum vulgo Cordovan ..." árának szabályozását. 1777. október 17-én az úriszék, december 2-án a vármegye, majd 1788. január 13-án a Helytartó Tanács foglalkozott hasonló ügyekkel. A rendelkezések szerint a helybeli görög kereskedőknek ,, . . . tsak külföldről ,vagy a jó mesterembereknek fogyatkozása miatt akkor még itten nem készített Bőröknek árulása engedtetett meg ..." 1821-ben a kecskeméti tímár és cserző varga mesterek kérik: ,, . . . most már ... a bőrök készítésére helyben is találtatnak alkalmas mesteremberek, a boltos kereskedőket itten is készíthető afféle bőröknek árulásoktól el kellene tiltani."

201 A sziléziai és egyéb örökös tartománybeli árukat a görögök az Udvari Kamara engedélyével hozták be. Bodor János görög kereskedő például ezt a passust 198 SAULA (Sánta) György vallomása. Uo. 309—310. f. 199 GÁRDONYI Albert: im. 36. 1. 200 1745. márc. 25. cs 23. OL. HT. Misc. Fase. 2 № 8. 14. rsz. 26—29. f. 201 BKmL. KvL. Gör. Kel. egyh. ir. I. cs. 391—392. f. 1812. ápr. 7. 57