Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

állandó lakos és hűségesküt letett görög kereskedők.

148 „1. A Magistratus által asszerént tractáltassanak mint egyéb odavaló lakosok és ezekkel mindenekben egyenlő tekentetek legyen. 2. Az Uriszékre való appelatiojok ahol annak intra Dominium helye vagyon, volt jövevényi sorsoknak tekéntetiből extra Dominium ne rendeltessék. 3. Ház vételben és épitésben úgy gazdasághoz tartozandó kert és szőllő szerzésében vagy ex arendálásban ne gátoltassanak. 4. Kereskedéseknek folytatására szükséges vonyó marha és ahoz kivántató emberek tartásában ne háborgattassanak. 5. Számokra épéttetett és régtül fogvást birtokokban lévő Boltok régi accordája tenora ellen másoknak ne exarendáltassanak. 6. Vásári alkalmatossághoz deszkábul csináltatott áruló helyekért való Taxa füzetestül mint más városokban observáltatik eökis mentek legyenek. 7. Cselédgyeiknek midőn rendetlen magok viseléséért Birájok által szokott rendtartások szerént büntettetnek senki párt jókat ne fogja. 8. Társaságoknak föl állásával abban leendő kereskedő személyeknek száma bizonyos numerusokra lévén restringálva az Magistratus akarattyok ellen senkit le ne vegyen. 9. Régi accordájok 6-dik punctuma ellen bizonyos Teleki János névő idegen portékát házánál árulván attól ell tiltassék." A görögök kívánságát a városi tanács nem teljesíti. 1791-ben a kereskedők a cenzus eltörlése ügyében a Helytartó Tanácshoz fordulnak, de közben annak fizetését megtagadják. A város 1795. május 22-én karhatalommal szedeti be a két évre járó összeget. A görögök nem voltak hajlandók fizetni, ezért az adószedő jöveteléről értesülve elhagyták a várost, s csak feleségeik voltak otthon, akik nem adtak készpént, s így az adószedők a cenzusnak megfelelő árukat lefoglalták.

149 A városi tanács a kereskedők további ellenállása miatt a boltokat bezáratja, az árukat zároltatja. A görögök ismét a Helytartó Tanácshoz fordulnak. 148 Uo. 196—198. f 149 Uo. II. cs. 174—175. f. 1795. május 22. 807. sz. végzés a cenzus beszedéséről. Az 1798. május 10-i vármegyei közgyűlés döntése: A zárolt árukat el kell adni, s az évi 350 forintot a görögöknek továbbra is fizetniük kell.

150 A kereskedők a cél érdekében pénzt ajánlanak fel: ,,A Frantzia Háború alatt a Ketskemeti görög kereskedőktől különösen adatott subsidium . . ." elérte a 3300 forintot. Az „ . . . Instansok noha ez élőt is minden serkentés nélkül adtak vala ismét erejek felet befizettek."

151 A városi tanács végül a már 30 éve húzódó vita eldöntésére bizottságot küld ki, mely a városi kereskedelem szabályozását tűzi ki céljául. A görögök panaszainak orvoslása a száz évig érvényben levő szerződésük megreformálása útján történt. A bizottság belátja, hogy nem az 1791. évi 27. t. с szerint járt el a város, a szerződést fel kell bontani, ezzel a görögök is teljes jogú állampolgárként adóznának, másrészt a kereskedelmi monopóliumuk is megszűnne.

152 A városban nem tarthatnak idegenek árulerakatot, s a hetivásáron is csak 1 sátrat állíthatnak. A bizottság a „hauzirozó zsidóknak és Taliányosoknak vagy is Czitromos Horvátoknak itteni tartózkodások" ellen kíván erélyes intézkedéseket.

153 „Végül 1823. február 27-én a város a cenzusrendszert megszűntette, s az új templomépítés alkalmával 1828-ban a 16 év óta hátralékos taxát elengedte s ezzel a görög kalmárokat egyenlőrangú polgárokká tette."

154 5. A kompánia érdekképviseleti tevékenysége, közvetítő szerepe a tagok és a hatóságok köpött Az 1708. évi kompánia-alapító szerződés, valamint annak a várossal és földesúrral 1721-ben történt elismertetése volt a kereskedőtársulat működésének alapköve. Felmerül a kérdés, hogy miben állt a kompánia szervezete, s milyen előnyöket biztosított tagjainak. A kérdés megválaszolására már általánosságban történtek kísérletek. „Händels-Compagnien, wenn man die Associationen der Armenier, Griechen und Juden, aber auch 150 PmL. PPS. kgy. jkv. 1798. V. 10. 887. sz. 151 BKmL KvL. Gör. kel. egy. h. ir. IL cs. 281. és 272. f. 152 Uo. 447. f. 153 Uo. 448. f. 154 HAJNÓCZY im. 13. 1. 47