Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

duos, très menses, quidam verő unum alterumve plus minus annum, sed nullám fixám Residentiam habent." Fő jövedelmi forrásként az állatkereskedést és tenyésztést említi az összeírás ,,. . . pecora verő non habentes manuali laboré se juvant."

116 Az 1720. évi összeírás szerint ,,a városban néhány görög és örmény boltos, kik a városnak 80 ft. bért fizetnek, maguk a városi lakosok semmiféle quaestust vagy commerciumot nem űznek."

117 3. Л városi és földesúri hatóság egyezkedése a görög kompániával (A% 1721. évi s^er^pdés) Az 1708-as kompánia alapító szerződés csak a görögök egymásközti viszonyát szabályozta, s az újonnan jöttek kereskedését igyekeztek benne korlátok közé szorítani. Csakhamar megkezdődik a több mint egy évtizedig elhúzódó egyezkedés a kompánia és a városi tanács között. A városi tanács 1710. szeptember 14-én elhatározza, ,,.... hogy az itt lakos Görögök évi Adóra adgyanak Ezer Rhenes forintokat, úgy hogy magok egy más közöt repartiálván, és ki szedvén in Summa le tegyék . . ."

U8 A városi tanács az 1709-ben a kompániától kölcsönzött 200 forintot ebből leszámítja, tehát 800 forintot követel. A görögök annak tudatában, hogy a földesúr őket mint pénzszerzési forrását tartja számon és hasonló szempontból a városi tanácsnak is hasznos jelenlétük, nem hajlandók fizetni. Koháry István gróf (Kecskemét város 9/16 részének birtokosa) és a városi tanács állásfoglalása eltérő volt a görög kereskedőkkel kapcsolatban. A földesúr és a város között egyébként is feszült volt a helyzet, 116 Praeter enumerata bénéficia nullum aliud Beneficium habent, nisi quod ex Intertentione et propagationem pecorum ovisum et equorum erga necessitatem distrahendo". PmL. CP. I. 1. 1715. évi országos összeírás. Kecskemét. Az 1720. évi összeírás megjegyzése hasonló: V »Bénéficia praeter enarrata nulla habent, sed potissimum ex propagatione pecorum equuos et his similium se juvant, jugalia verő non habentes manuali Labore sibi consulunt." PmL CP. I. 3. 1720. évi összeírás. Kecskemét. 117 ACSADI Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctiokorában. Magyar Statisztikai Közlemények. XII. k. Uj folyam. Bp. 1896. 94. 1. Öt évvel előbb a bér csak 40 rénes forint volt. CP. I. 1. 1715. évi összeírás Kecskemét. Observatio. 118 HAJNÓCZY im. 11. 1. Az azóta elveszett városi jegyzőkönyvek bejegyzése. hiszen Kohárynak igen lényeges jövedelmi forrása volt a város, melyet 1703 tavaszán már közvetlen földesúri hatóságának is megpróbált alárendelni, nyakára küldvén e célból nemes és vitézlő Bajtay Istvánt, ez azonban pár hónap múlva a kurucok közeledésének és méginkább a tiszakürti uradalmtisztek agyonverésének hírére jobbnak találta széki helyét biztonságosabb tájakra tenni át.

119 A Rákóczi szabadságharc alatt helyzetükben semmi változás sem történt, a fejedelem védelme alatt kereskedtek. A szabadságharc bukása után a földesúr ismét hozzálátott ahhoz, hogy a görögöket kereskedésük engedélyezése fejében bizonyos összegű évi cenzus fizetésére szorítsa. 1713. március 28-án a főjószágigazgató Bajtay István a görög kereskedőknek kedvezve a városban lakó arnót (albán) kereskedőket kötelezi, hogy a görögök terheiben osztozzanak.

120 A kérdés már csak az volt, hogy mennyi legyen az évi adó összege. Az 1710-ben követelt ezer forint után a város 1719-ben már csak 400 forintot követel az itt tartózkodás engedélye fejében, de ezt az összeget a görögök sokallják. A városi tanács dühösen kifakad ellenük; ha nem adják meg a kívánt összeget: „szabadságok vagyon a közülünk való el menetelre, találtatik még közülünk ollyan ember, a ki kereskedni fog, s jobbanis szerettyük, hogy az magunkéinak essék azon nyereség, másként is tapasztallyuk, hogy az portékát nékünk drágábban adgyák ... de már most elszaporodván kereskedéseket annyira exerceállyák (betoldás: nagy mintha országokra járvány] hogy némely szegény Atyánkfiainak kik oly ocsón meg nem vehetik az portékát, abban kellett hadni az kalmárságot .... Bedé Mihály, Horváth Sámuel, Hegedűs János . . ., Biró Mihály, Dallos Máthé . . ., idősb. Kis János, Békó András, Biró György . . ., Csorba István."

121 A Kecskemét város tanácsa azzal terjeszti Koháry István földesúr elé a görög kereskedők kérését, hogy annak ne adjon helyt, attól tartanak, hogy majd ,,. . . azon idegen nemzet (t. i. a görög kereskedők) az egész országban valahol lakik, hasonló állapattyában ..." a kecskemétiekhez hasonló kívánságokkal fognak előállni. 119 KOSÁR

Y im. 40. 1. 120 L. 118. sz. jegyzet. 121 BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 9. f. 42