Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Ambrus B.: Kecskemét papír szükségpénzei

10 koronás pénzutalvány kibocsájtásra hatalmazta fel a volt intéző bizottságot, csupán 725 126 korona névértékű városi pénzutalványt bocsájtottunk ki. A pénzutalványok készítését f. évi július hó 1 napján kezdtük meg s természetesen eleinte a kezdet nehézségei folytán igen lassan ment a munka s így aug. 2-ára csupán 725 126 K. értékű 2 koronás utalvány lett kész. Aug. 2-án, mint a kommunista kormány lemondásáról értesültünk a további munkákat beszüntettük. A városi kőnyomdában volt 1. — 2. — és 10 koronás utalvány-kliséket a megszálló 6. román divisió parancsnoksága f. hó 17-én megsemmisítette. Kecskeméten, 1919. aug. 18-án. Szánó Sándor pénzügyi előadó."

22 Arra már nem sikerült adatot találni, hogy a 2 koronások további forgalomban tartása meddig tartott. Arra sincsen adat, hogy a felterjesztésben megemlített devalválásra kényszerült 2 koronások mentesültek a fedezetül szolgáló fehérpénz 1/5-re történő értékvesztéstől. Mivel a postapénz értékben maradása mellett az egyetlen tanácsköztársaságbeli kiadású pénz valószínű, hogy az 1 és 2 koronások is értékcsökkenés nélkül maradtak forgalomban, továbbra névértékben használták a szükségpénzt. Két korona vásárló értéke zsugorodott. Az infláció nagyságát érzékelteti az a körülmény, hogy a pénzügyiminiszter az augusztus 9-i keltezésű postatakarékpénztári jegyek kiadásánál az 5 koronásnak — próbanyomatban, sőt tömeges nyomásra előkészített címletét — további munkálatait megszüntette és csak a 10 és 20 koronások jelentek meg szeptember 14-én. Évekkel később, 1924. szeptember 29-én tartott tanácsülésen újra előkerült a szükségpénzek egy megoldatlan problémája: „32417/1924. sz. Tárgy: Héjjas Ferenc és Tsai. szovjetpénz zsákbiztosítékának leírása tárgyában. H. A házipénztár jelenti, hogy Héjjas Ferenc és 2 társa által a proletárdiktatúra alatt a megszűnt közélelmezési hivataltól használatra kölcsönvett 240 db. zsákbiztosítékát, 6240 K. névértékű szovjetpénzt a 41760/1922. sz. tan. határozat folytán a tőkealap javára rendes kezelésbe vette. Intézkedést kér, hogy a már teljesen értékét vesztett pénzjegyekkel mi történjék. A városi tanács utasítja a házt. számvevőséget, 22 U. o. 5. hogy az említett összeget a tőkealapnál hozza törlésbe. A házipénztárt pedig arra utasítja, hogy ezen értéküket vesztett pénzjegyeket megőrzés végett a levéltárnak adja át. Erről a házt. számvevőséget, a házipénztárt és a levéltárt egy-egy felzeten értesíti. Kmf. Farkas jegyző. Levéltár részére."

23 Papírs^ükségpén^ek 1920-ból Az ellenforradalmi kormány hatalomrajutása után a Tanácskormány számtalan korszerű intézkedését, köztük az aprópénzhiány megszüntetésére irányuló szükségpénzkiadási engedélyt, kiadásait megszüntette, forgalmazásukat kevés kivétellel beszüntette. De ezzel nem állíthatta meg a fékevesztett infláció miatti aprópénzhiány okozta zavarokat. A korabeli sajtóban megtalálhatjuk a váltópénzhiány miatti anomáliákat (Debrecen, Szeged, Cegléd).

24 Az újságokban újra megjelentek a szükségpénzt igénylő javaslatok, sőt kénytelenek forgalomban tartani a tanácsköztársasági kiadásokat (Cegléd, Sopron, Esztergom). Nemsokkal később az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság elvileg kimondja, „hogy a kereskedő, vendéglős, kávéháztulajdonos és mindenki más, aki a koronából visszajáró kisebb összegeket nem adja ki a vevőnek, illetve a fogyasztónak, árdrágítást követ el. Tekintettel arra, hogy nemcsak aprópénzben nagy a hiány, hanem még az aprópénz helyettesítésre használt bélyegekből sincs elég, az Árvizsgáló Bizottság azt ajánlja, hogy a kereskedő a visszajáró fillérekről cédulákat (bonnokat) adjon, amelyeket azután vagy beszámíthat, vagy ha bizonyos mennyiség összegyűl, beválthat."

25 1920. augusztus 28-án kelt 12620 számú rendelettel megengedi ilyen váltó jegyeknek a minden engedélykérés nélküli kiadását. Epidémia szerűen jelennek meg a soha nem látott mennyiségben ezek a pénzhelyettesítő jegyek. Egyelőre áttekinthetetlen tömegben hatósági, vállalati, magánosok által kiállított bonnok a legváltozatosabb kivitelben, összegben, címletben, alakban jelentkeznek. Jelentéktelen külsejük, kis 23 Budapesti M. Munkásmozg. Múz. gyűjt. 24 Ceglédi Híradó, 1920. X. 7. 25 Pápai Közlöny, 1920. IX. 12. 383