Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

A „szegedi gondolat" antiszemitizmusa a kalocsai üzlettulajdonosok több mint felét kitevő izraelita felekezetű kereskedője ellen is irányult. A december elején megalakuló „Hangya" feladatát a Kalocsai Néplap így összegezte: „Nem tehetjük a XX. században, hogy minden zsidót agyonverjünk, le kell őket gyűrnünk. A kereskedelmet kell kezükből kivennünk!".

473 A rendszer nyílt zsidóellenessége miatt a kereskedő réteg politikai állásfoglalását tekintve egyébként rugalmas, zsidóvallású része nem tartozhatott az ellenforradalom tömegbázisát alkotó rétegek közé. Az augusztusi és szeptemberi kormányrendeletek egészében véve rontottak az agrár és ipari munkások szociális helyzetén. Mégis, a klérus és a kispolgári rétegek mellett számos agrárproletár és az ipari munkásság kisebb része is az ellenforradalom táborába tartozott. A nincstelen mezőgazdasági foglalkoztatottak egyik része, az uradalmi cselédség (keresők 4%-a) a forradalom idején sem távolodott el több évtizedes munkaadójától, az érsektől. A változott helyzetben ezek az emberek még szorosabban kötődtek a papsághoz. A cselédség után az 1—2 holdas törpebirtokosokra, s a teljesen nincstelen földmunkásokra sem vonatkoztatható Vígh Károly Pest megye agrárproletariátusának egészére tett megállapítása, miszerint a mezőgazdasági proletárok a Tanácsköztársaság bukása után a munkásosztállyal szövetségben harcot folytattak a Horthy-fasizmus ellen.

471 Országosan is valószínűbb, hogy a hibás agrárpolitika következtében a kommunizmustól és a munkásosztálytól már a Tanácsköztársaság idején eltávolodott földmunkások jelentős részére gyakorolt hatást az ellenforradalmi rendszer részben demagóg agrárprogramja, mely a nincstelen földmunkásoknak is földet ígért. Kalocsán pedig, ahol mindehhez járult egy erős gazdasági és ideológiai függés az érsektől, egészen nyilvánvaló, hogy a parasztság legszegényebb elemei közül is sokan voltak a rendszer kiszolgálói. Politikai hovatartozásukra az érsekség most is gondot fordított. Augusztus közepén újra megszerveződött a Keresztény Munkásegyesület; a tagság élvezte szociális kedvezmények továbbra is érvényben maradtak.

475 S ha esetükben 473 KN. 1920. jan. 21. 44. évf. 4. sz. 3. old. 474 VÍGH Károly Az ellenforradalom hatalomraj utasa és rémuralma Pest megyében. = Pest megye múltjából, i. m. 369. old. 475 KN. 1919. aug. 13. 43. évf. 39. sz. 3. old. nem is beszélhetünk az ellenforradalom olyan mértékű igenléséről, mint amilyen a kispolgári rétegekre jellemző, passzív támogatásuk feltételezhető. Ez alól csak egy szűk kubikus réteg a kivétel, akik a proletárdiktatúra idején vezetőszerepet vállaltak, s most internálótáborban vagy politikai megfigyelés alatt voltak. A tanácshatalom legmegbízhatóbb bázisa a csekély számú ipari munkásság volt. A legtöbbet kapták a Tanácsköztársaságtól, s a legtöbbet vesztették a Horthy-rendszer idején. Az ellenforradalmi rendszerrel való szembenállás azonban erre a rétegre is csak általában jellemző. Az érsektől mint munkaadótól leginkább függő részük, az építőmunkások, október közepén keresztényszocialista szakszervezetet alakítottak.

476 Felhívásukban a kommunizmust rombolásnak, pusztításnak nevezték, a szociáldemokráciát pedig a kommunizmus cinkostársának, előkészítőjének. Ezért felszólították munkástársaikat, hogy csatlakozzanak a keresztényszocialista szakszervezeti mozgalomhoz.

477 Felhívásuk eredménytelen maradt, Kalocsa ipari munkásainak nagyobb része szervezetileg sem azonosult a reakciós mozgalommal. Ellenállásról azonban esetükben sem beszélhetünk, legfeljebb csak passzív értelemben. Nemcsak a nyílt ellenzékiségig, az illegális szervezkedés csírájáig sem jutottak el. Az ellenforradalmi rendszer „tömegbázisát" képező, érdekeiben és céljaiban különböző társadalmi rétegek alkotta konglomerátumot (a keresők 70— 80%-a) az első hónapokban kohéziós erőként fogta össze különböző erősségű kommunista ellenességük, ugyanaz, ami júniusban is a proletárdiktatúra ellen, vitte őket. 1919. augusztus 6—7-től kezdett működni a régi közigazgatási apparátus, komoly fegyveres erőre azonban november 14-ig nem támaszkodhatott. Ezért az ellenforradalom első szakaszában (aug.6— nov. 14.) külön és legfontosabb hatalmi tényezőként kell számításba venni a román zászlóaljat. A kommunisták elfogatásaiban és az internálásokban az idegenajkú katonaság is Szabókyék segítségére volt, ezért a megszállás első napjaiban a kommunistaellenes polgári és kispolgári rétegek és a románok kapcsolatát ellenségeskedő mozzanatok nem kísérték. 476 KN. 1919. okt. 18. 43. évf. 51. sz. 2. old. 477 KN. 1919. okt. 31. 43. évf. 55. sz. 2. old. 362