Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben

közüzembe kényszeríteni a mészárosokat.

234 Mindezzel nehézségeket okozott a termelésben, s ami a tanácshatalom bázisát tekintve jelentős: maximaüzmusa kedvezőtlenül hatott a dolgozó kisiparosságra. Várkonyi Gyula, a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozója írta a már idézett április 29-i jelentésében: „a kisiparosság, amely az érsek kongruéjából élt, a mostani állapotoktól idegenkedik, de nézetének nyíltan nem mer kifejezést adni, habár ez határozottan meglátszik viselkedésén".

235 A Forradalmi Kormányzótanács április 2-i, XXXI. sz. rendeletének értelmében április második felében államosították a kereskedéseket.

236 A kiskereskedelem állandó ellenőrzése, ill. kikapcsolása az árucseréből megrendítette e rétegek gazdasági helyzetét, s így politikailag is szembeállította a Tanácsköztársasággal. Összegezve: április végén Kalocsa kisiparosai, kereskedői, a birtokos parasztság és az értelmiség nagyobb része, a kereső lakosság 40—50%-a a Tanácsköztársasággal szemben a passzív ellenzéki magatartás álláspontjára helyezkedett. Nincsenek adataink az uradalmi cselédek és a házi cselédek április végi politikai állásfoglalásáról, biztosra vehető azonban, hogy mind az értelmiségnél, birtokos parasztoknál dolgozó házi cselédek (többnyire vallásos nők), mind a volt uradalom földjein dolgozó mezőgazdasági cselédek, ha nem is tették magukévá kenyéradójuk, ill. az érsek ellenzéki magatartását, a tanácshatalom munkájából tevékenyen részt nem vállaltak, s így objektíve annak bázisát csökkentették. Közülük a Munkástanácsba sem került be senki. A Tanácsköztársaság legélesebb ellenzője volt a papság, mely számban ugyan nem jelentős, de a vallásos városban politikai állásfoglalása mégis rendkívül fontos. A proletárdiktatúrának a klérussal kapcsolatos álláspontját világosan fogalmazta meg április 22-én Kalocsán elmondott beszédében Kunfi Zsigmond: „A proletárdiktatúra senkit sem gátol vallása gyakorlásában, senkinek sem akarja vallását megtagadni, . . . de nem tűrjük, hogy a papok politikai dolgokba belekontárkodjanak. S nem tartozik a vallásossághoz, hogy az érsekeknek ezerholdas birtokuk legyen. Hagyják békén a politikát, és őket is békén fogjuk 234

PI-Arch. 642. f. 1919—

IV.—1113. őe. 3. old. ~

35 Uo. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke. 1918—1919. i. m. 182. old. hagyni".

237 Az egyház a „társadalmi rend és gazdasági rend felforgatóival",

238 a magántulajdon megsértőivel szemben eleve oppozícióba helyezkedett, a március végi eredménytelen ellenforradalmi agitációs kísérlet óta azonban újabbal nem próbálkozott, habár szembenállása a proletárdiktatúrával Dóra intézkedései nyomán tovább fokozódott. Fáber Oszkár 625/1919. sz. rendeletére megkezdték az egyházi javak leltározását és köztulajdonba vételét.

239 Földterületeinek szocializálása szintén ekkor történt. A Direktórium feloszlatta a Katholikus Legényegyletet és a Keresztény Ifjak F.gyesületét, s helyiségeiket saját céljaira foglalta le.

240 Nyílt fellépésre azonban - helyesen ismerve fel a pillanatnyi erőviszonyokat — ekkor még nem szánták el magukat; „burkoltan annál jobban várták a reakció feltámadását".

241 A papság anyagi és politikai lehetőségeit megszüntető intézkedések hozzájárultak Kalocsán a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kikerülő nagyszámú vallásos tömegnek a proletárdiktatúrától való elidegenedéséhez. Az egyház mellett a Tanácsköztársaság másik legélesebb ellenzői voltak a katonatisztek. A zombori 23. gyalogezrednek Kalocsán várakozási állományban levő volt aktív tisztjei magatartásukkal a legteljesebb szembenállásról tettek tanúbizonyságot. A régi időkhöz mért társaséletet éltek, a Tanácsköztársaságról megvetéssel beszéltek, világháborús érdemérmeik és rangjelzésük viselésével tüntettek. Számukat tekintve a papsághoz hasonlóan jelentéktelen réteg voltak, de nyíltan reakciós viselkedésükkel befolyásolták a város politikai magatartását: a tanácshatalommai szembenálló, de véleményüknek nyíltan hangot adni még nem merő rétegek egyenesen bálványozták őket.

242 A város lakosságának 3/4-ét kitevő passzív ellen236 PmU Alispáni ir. TAGYOB. Kalocsai j. 1. old. és B-KmL. Kalocsa, kig. ir. 2322/1919, és 2781/1919. 237 KN. 1919. ápr. 23. 43. évf. 17. sz. 1. old. 238 EK. Kalocsa, Litterae Circulares ad Uenerabilem Clerum Archidioecesis Colonensis et Bacsiensis. Anno 1919. augusztus 22. 1. old. 239 KN. 1919. ápr. 11. 43. évf. 15. sz. 4. old. 240 pi_Arch. MT. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke 1918—1919. i. m. 183. old. 241 Uo. 182. old. 242 Uo. 183. old. és HIL. MT. Hünb. 8. oszt. 1919. május 15. 13/1. 10. lt-i j. 342