Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben
ismét komoly árnyékot vet Dóra János egyébként helyes célkitűzésű tevékenységére. Április 13-án a szocialista forradalom kalocsai eseményei újabb szakaszukba léptek, helyesebben — ismerve az előző Tanács és Direktórium ténykedését — megkezdődtek, melynek jellegét Kalocsa társadalmi struktúráját, a tömegek alacsony öntudati fokát figyelmen kívül hagyó, s a proletárdiktatúra következetes megvatósítására törekvő Dóra János tevékenysége határozott meg. Dóra hatalmas falragaszokon közöltette megválasztását: „Mindenkihez! Kalocsa munkássága reám ruházta a hatalmat bizalmával, mely amellett tanúskodik, hogy ügyét minden esetben reám bízza elintézés végett. Vak és feltétlen fegyelmet követel ebben az uralomban mindnyájunk ura, a forradalom ... 1 la ez nem történne meg önfegyelmileg, akkor én ... a fegyelmet mindenki felett önhatalmúlag fogom gyakorolni. —- Dóra". 218 Mielőtt ehhez hozzákezdhetett volna, szükségessé vált a baloldalon belül jelentkező ellenállás leküzdése. Ugyanis - bár Valkányi a választások során nem kapott (nem is kaphatott) hatalmat jelentő beosztást a hatalomból kiszorult mérsékeltebb irányzat továbbra is tevékenykedett. Lukács Márton, a Szocialista Párt titkára és a Vörös Őrség parancsnoka, Koringer Antal főhadnagy is sokkal inkább a korábbi Direktóriummal, Tanáccsal és azok vezetőivel szimpatizált, semmint Dórával. Koringer április 13-tól nem, ill. vonakodva teljesítette a Direktórium és a Vörös Őrség Országos Főparancsnokságának az utasításait. A vörösőrök (korábban mind a Nemzetőrség tagjai) pedig csak Koringer parancsaira hallgattak. Dóra. a Budapestről érkezett politikai nyomozók, Várkonyi Gyula és Cserhát Géza (a választások előtt terjesztett röplapok készítőit és értelmi szerzőit keresték) segítségével elfogatta Koringert és néhány, számára megbízhatatlan vöiösőrt, akiket Kecskemétre küldött a zászlóaljparancsnokságra.'17 Az akcióban segítségére volt Klein Ignác. Klein, Kalocsa későbbi Korvin Ottója, a világháborút megjárt sütőmunkás volt. 1918. október végén tért haza a frontról. Előbb az elégedetlenkedő katonák egyik vezetője, majd a Nemzeti Tanács egyik tagja lett. Március 23-án be216 OSZK. Plakáttár. MT. plakátjai. Kalocsa. „Mindenkihez!" é. n. Árpád nyomda Rt. 94x63 cm. (Piros színű papíron fekete betűs szöveg.) 217 PI-Arch. MT. Táviratok. Pest m. 606. f. Közli: Kalocsa és vidéke 1918—1919. i. m. 183. old. választották az Egyesült Tanácsba, később, a közigazgatás tényleges eltávolítása után a város rendőrbírája, majd városparancsnoka lett. Fegyveres hatalomhoz csak ekkor jutott. Toma (?) volt csendőr segédfelügyelővel átszervezték a Vörös Őrséget. A megbízhatatlan volt nemzetőröket eltávolították, s a régi csendőrségből, rendőrségből és néhány lelkes fiatalból egészítették ki. 218 Klein városparancsnok a fegyveres erő vezetőjeként a továbbiakban a Dóra vezette proletárdiktatúrának volt megbízható támasza. 21 » Koringer ellenállásával egyidejűleg a vezetésből kiszorult demokrata érzelmű értelmiség a Szocialista Párt soraiban agitált Dóra ellen. Valkányiék hajlandók lettek volna a polgári demokrácia következetes megvalósítására, de a munkásosztály diktatúráját ellenezték. A Munkástanácsba a választások során azért akarták magukat képviseltetni, hogy a Forradalmi Kormányzótanács politikáját követő Dórát ellensúlyozzák, s a proletárdiktatúra élét ahol lehet, tompítsák. Dóra azonban keresztül húzta számításaikat, ezért kommunizmusellenességük mint Dóra-ellenesség jelentkezett. Megpróbálták rávenni a párt vezetőit, hogy egységesen lépjenek fel a budapesti kiküldött ellen. Dóra, zsebében az Országos Szocialista Párt megbízólevelével és háta mögött a Klein vezette fegyveres erővel, időben közbelépett. Hangadóikat, Valkányi Lajos és Steinberger Béla ügyvédeket a párt soraiból kizáratta. Lukács Márton azonban továbbra is a párt elnöke maradt. 220 Dóra ezzel a lépésével végképp eltávolította a kalocsai proletárdiktatúráié)! azt a polgári demokratikus alapokon álló értelmiséget, amely az őszirózsás forradalom idején valamint március 23 és április 13 között is vezető szerepet vállalt. Egy részük, mint Valkányi is, visszavonult; másik részük, mint Madarász Dezső vagy Fodor Herman látszólag továbbra is a diktatúrát támogatta, valé)jában azonban ahol tudta, gátolta annak munká218 Uo. 219 Szury Kálmán írta május 31-én: „Klein elvtárs mint városparancsnok vaskézzel tartja fenn a rendet". ÍPmL. MT. PPSKk Vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. 8. Kalocsai j. 97. old.) Gádocsi (Gálocsi) Sándor és Serbán János írták május 14-én: „A városparancsnok, Klein Ignác sütőmunkás hadviselt, rendkívül derék, agilis, erélyes ember, a proletárdiktatúra kitűnő őre, a burzsoázia réme." (Uo. 92. old.) 220 KN. 1919. ápr. 26. 43. évf. 17. sz. 3. old. 340
