Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Romsics I.: Kalocsa társadalmi-politikai viszonyai 1918–1919-ben
Míg addig a pillanatnyi célokért harcoltak, november végétől a harc szervezett kereteket töltött, s a földbirtok ellen irányul 158 . Ugyanő írja, hogy néhány helyen, így a Duna—Tisza közén is a paraszt-nagybirtok ellentét oly mértékben lángolt fel, hogy decemberben egy-két helyen már meg is kezdték a nagybirtok felosztását. 159 Erről a mozgalomról írja Hajdú Tibor, hogy februárban ,,új parasztforradalom kezdődött, amely egészen más volt, mint a novemberi". 160 Az elmondottak azt bizonyítják, hogy 1919 első hónapjaira az ipari és agrárproletariátus oly mértékben radikalizálódott, hogy mozgalmai új, szocialista forradalom fényeit vetítették előre. Ezzel szemben Kalocsa esetében azt kell mondanunk, hogy a proletariátus ilyen vagy ehhez hasonló mozgalmával nem találkozunk, a forradalom belső fejlődése ezt a szintet nem érte el. Ennek eredendő oka két korábban már hangsúlyozott tényezőben, a város társadalmi szerkezetében s a papi ideológia befolyásában keresendő. Kalocsa ipari munkásságából hiányzott a másutt élcsapat szerepét vállaló gyári munkásság, mely mindenütt a szocialista forradalom egyik győzelemre segítője volt. Az ipari munkásság alacsony tudati fokon állt, de ismerve Kalocsa kis üzemeit, a szocializálás igényével nem is nagyon volt hol fellépnie. Bonyolultabb az agrárproletariátus következetlenségét megvilágítani. E^zek egy része, az uradalmi cselédség, ezekben a napokban sem ismerte fel annak lehetőségét, hogy urával és parancsolójával, az érsekkel szemben osztályérdekeinek akárcsak hangot is adjon. Ugyanerről a rétegről hasonlókat állapít meg Szemere Vera országos viszonylatban. 161 De az agrárproletariátus másik részének, a földnélküli napszámosoknak és az 1—2 holdasoknak az állásfoglalása sem egyértelmű, s főleg nem következetes. Esetükben érvényesült leginkább az érsek erőmegosztó politikája, melyet a megváltozott körülmények között is alkalmazott. 1919. februárjában a leszerelt katonáknak Kalocsán 280, a környéken 2500 kat. h. földet 158 MÉSZÁROS Károly: Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság parasztpolitikája 1918—1919-ben. (Különös figyelemmel Somogyra). Bp. 1966, Akadémiai Kiadó. 201 p. 24—26. old. 159 Uo. 30. old. 160 HAJDÚ: i. m. 1968, 322. old. 161 SZEMERE: i. m. 37. old. adott bérbe az érsek. 162 Az agrárproletárok legradikálisabb része — zömmel kubikusok — az érseki ideológia uszályából többnyire már kiszakadtak, de a nyílt és következetes földkövetelésig ők sem jutottak el. Ennek okai a következők. Szabolcsban, a Dunántúlon, ahol a nagybirtokrendszer a legkiterjedettebb volt, az agrárpropetárok számban is jelentősebbek voltak mint Kalocsán, s közvetlenül, közbeeső réteg nélkül álltak szemben a nagybirtokkal. 163 Kalocsán a nagybirtok mellett jelentős volt a jómódú birtokos parasztság és a kisparasztság csoportja, ami mint egy ütköző ékelődött a két pólus közé, s kelthette sok agrárproletárban azt az érzést, hogy forradalmi változás nélkül is 1—2 hold földtulajdonhoz juthat. Másrészről sokkal nehezebb volt jogos igényeiket egy olyan földbirtokossal szemben megfogalmazni, akinek a papjai vasárnaponként nemcsak a vallásról, hanem a magántulajdon sérthetetlenségéről is prédikáltak, mint egy világi, birtokára esetleg csak vadászni járó földbirtokos esetében. Kalocsa agrár- és ipari munkásságáról, a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetéről mondottakat igazolja az 1919. január 14-én megalakult Munkástanács programja és tevékenysége. Tagjai többnyire szociáldemokrata munkások és nincstelen agrárproletárok közül kerültek ki. A 25 tagú testület elnöke Nagy János földmunkás, titkára dr. Steinberger Béla ügyvéd lett. Steinberger Valkányihoz hasonló nézeteket vallott, a Nemzeti Tanács elnökének barátja is volt. 164 A Munkástanács a Nemzeti Tanács jogutódjának tekintette magát, de a Nemzeti Tanácstól balra állt annyiban, hogy ebből a katolikus reakció és a birtokos parasztság teljesen kiszorult. Radikális programot mégsem fogalmazott meg, feladatát lényegében érdekvédelmi szerepre, a szegények segítésére és munkaközvetítésre redukálta. 165 Ilyen vonatkozásban eredményei nem lebecsülendők, a baloldal növekvő erejét bizonyítják. Március 12-én a Margit Gőzmalom munkásai kollektív szerződéstervezetet nyújtottak be az igazgatóságnak, melynek eredményeként 100—250 korona fizetésemelést kaptak. Hasonló eredményt értek el az asztalossegédek, akiknek csak sztrájkba 162 KN. 1919. febr. 22. 43. évf. 8. sz. 2. old. 163 SZEMERE: i. m. 78. old. 164 KN. 1919. jan. 18. 43. évf. 3. sz. 3. old. 165 KN. 1919. jan. 18. 43. évf. 3. sz. 3. old. 333
