Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez

ségemhez képest kiveszem a magam részét. Sok éven át itt és a külföldön szerzett tapasztalataim szerint e decentralisátió megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell, hogy legyen, melyek míg egyrészt a vidéki kultúr gócpontokon a bennük felhalmozandó műtermékek révén állandó irányítói és fejlesztői lehetnek a közízlésnek, másrészt a múzeumok természetes gyarapodása révén lényegesen hozzájárulnának a nálunk egyelőre még meglehetősen szerény művásárnak fejlesztéséhez, ami megint művészeink könnyebb erkölcsi és anyagi boldogulhatását vonná maga után. — Abban a reményben, hogy példám megtermékenyítőleg fog hatni, a magyar műbarátokra s remélhetőleg kezdete lesz egy ily irányú actiónak, elhatároztam, hogy az ország jelentősebb kulturális központjain megfelelő műtermékek adományozásával helyi múzeumok létesítését kezdeményezem, egyben lerakva e múzeumok alapjait és megjelölve a továbbfejlesztés módozatait is. — Honorálni kívánván Kecskemét város ama nagylelkű és minden követésre méltó bölcs elhatározását, hogy falai között a magyar művészek részére művésztelepet létesített és müteremházakat emelt, az első ilyen helyi múzeumot Kecskemét városában kívánnám felállítani. — E célból egyelőre az ide mellékelt leltárban felsorolt művészek munkáit örök tulajdonul Kecskemét városának adományozom oly célból, hogy azok a majdan Kecskemét városa által emelendő városi múzeumban s addig is a tekintetes Törvényhatóság által kijelölendő alkalmas épületben őriztessenek s Kecskemét város közönségének közhasználatra átadassanak, kikötve, hogy az általam adományozott gyűjtemény minden időkig nevemet viselje. — A magyar művészet fejlesztése, a magyar művészek mindenkori érdekének előmozdítása, de Kecskemét múzeumának tervszerű gyarapítása érdekében is azt a feltételt fűzöm azonban jelen adományomhoz, hogy Kecskemét városa e múzeum fejlesztésére és gyarapítására évente K. 3000-t fordítson a művásárlás céljaira s ezt az összeget a magyar művészet javára költségvetésileg biztosítsa. — Meg vagyok róla győződve, hogy ez az aránylag kicsiny áldozat bőséges erkölcsi kamatot fog hajtani Kecskemét városának s kulturális positióját a magyar városok között jelentékenyen emelni fogja. — A művésztelep létesítésével s e múzeum okszerű fejlesztésével nagyon rövid idő alatt igen komoly számbaveendő művészi gócpont fog válni e színmagyar alföldi városból, ami viszont üdvösen fog kihatni a városnak nemcsak intellektuális életére, de közgazdasági forgalmára is. Midőn mély tisztelettel kérem a tekintetes Tövényhatóságot és nagyságos Polgármester Urat, hogy jelen alapító levélbe foglalt adományomat az ahoz fűzött feltételek mellett elfogadni s arról engem értesíteni kegyeskedjék, Isten áldását kérem Kecskemét város bölcs vezetőségének további kulturális munkájára s vagyok igaz hazafiúi üdvözlettel a tekintetes Törvényhatóságnak és Nagyságos Polgármester Úrnak minden tisztelettel kész híve Nemes Marciéi Budapest, 1911 május 20-án. Budapest, 1911. május 22. Nagyságos Kada Elek polgármester úrnak KECSKEMÉT Nagyságos Polgármester Ur! Kecskemét város Törvényhatóságához egyidejűleg intézett s a városi múzeum céljaira létesített alapítványomról szóló levelem kapcsán van szerencsém b. tudomására hozni, hogy a városi múzeum céljára adományozott képgyűjteményemmel együtt Kecskemét városának egy Domenico Tintoretto által festett, Keresztelés című nagy oltárképet is adományozok, azon óhajom kifejezése mellett, hogy azt az ottani rom. kath. nagytemplom egyik oltárán elhelyeztetni méltóztassék. •— Ezen képadományozását kulturális rekompenzácioul szántam a rom. kath. egyház kecskeméti vezető férfiainak, minthogy értesülésem szerint nagyságos Révész István prépost és Bagi László helyettes polgármester és főgondnok urak, a kecskeméti kath. egyház e vezető férfiai voltak azok, kik építkezéseiknél az ottani művésztelep tagjait foglalkoztatni szívesek voltak és ezzel példát mutattak a város társa287