Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez

Nagy Balogh János, Uitz Béla, Csontváry, stb.) ellenére is képes elénk tárni a századforduló magyar fesztészetének sokrétű igazodását, a hagyományőrzés mozzanatát ugyanúgy, mint a születő, kibontakozó, új utak lehetőségét. Nem főműveket, pótolhatatlan becsű alapmunkákat foglal magába a gyűjtemény. A kísérletekben, az izgalmas, sok lehetőséget sejtető vázlatokban bővelkedik inkább. Ám, ha nem is reprezentatív darabokkal, hanem főleg őszinte műhelymunkákkal és jónéhány rangos művel, történetiségében mutatja meg a kor magyar festészetének jellemző állapotát, ismert keresztmetszetét. Csikós Tóth András így summázza a gyűjtemény jellemzőit: ,,A legtöbb képnek az az érdekessége — szépsége mellett —, hogy a művésznek olyan korszakából való, amely az indulást, a kísérletezés idejét mutatja. Azóta beérkezett, jóhírü festőink ismert stílusának, jellegzetes látásmódjának megcsillanásait láthatjuk egy-egy kis vázlaton, tanulmányon . . . Vagy csodálkozva látni azt a sok tehetséges fiatal indulást, amiből nem lett beérkezés soha, vagy nem olyan, mint várható lett volna. Az egyiket a megélhetés küzdelme, részvétlenség szikkasztotta meddővé, a másikat a korai halál törölte ki a magyar kultúra harcosai közül . . ., van akit a külföld csábított ki az országból és vagy ott csinált hírnevet, vagy ott veszett el örökre . . . Különös sorsokról, nagyszerű küzdelmekről beszélnek a képek, de mindegyik a nehéz magyar művészélet erőfeszítéseinek beszédes bizonyítéka".

10 A magyar századforduló festészetét történetiségében bemutató, tanulmányjellegű gyűjtemény alapítástörténetét és utóéletét ismerve, sorsa felől még mindig nem lehetünk megnyugodva. Sajnos, ma is aktuális Csikós Tóth András 32 évvel ezelőtti elvárása: „ezt meg kell mutatni minden érdeklődőnek, erre járó idegennek, az iskola ifjúságát rendszeresen kellene elkísérni, hogy lássák, tanuljanak, . . . Ezeknek a képeknek együtt kellene lenni egy képtárban, hogy gyönyörködtető és tanító feladatukat méltóképpen teljesíthessék". Hogy végre az alapító szándéka megvalósuljon, s legalább e csonkult gyűjtemény — „közhasználatra átadassék". 40 CSIKÓS Tóth András i. m. 300. Kecskemét város Tekintetes Törvényhatóságának! KECSKEMÉT Tekintetes Törvényhatóság ! Nagyságos Polgármester Úr ! Mindnyájan érezzük, hogy fajilag és politikailag teljesen elszigetelt és közigazgatásilag is természetszerűleg erősen elmaradt nemzetünk csak úgy állhatja meg helyét a műveit nemzetek versenyében, ha legalább kulturális téren igyekszik lépést tartani a művelt nyugati nemzetekkel. — Kulturális életünk egész vonalán napról-napra mind örvendetesebb fellendülésnek vagyunk tanúi, de talán egyetlen téren sem oly hatalmas és oly nagyszabásúan európai ez a fellendülés, mint a képzőművészetek terén. — Irodalmunk és zenei életünk is örvendetesen együtt halad ugyan a korral, de képzőművészetünk a magyar fajnak e művészetre való különös hivatottsága folytán szinte teljesen egyenrangú a kulturális téren százados traditióval bíró erurópai nemzetek művészetével. — Fényesen igazolták ezt az örvendetes körülményt az utolsó esztendőknek nemcsak magyar műkiállításai, de főleg azok a külföldi nemzetközi tárlatok, melyeken a magyar művészek ismételten diadalmasan kerültek ki a nemzetek versenyéből s hazánknak a külföld előtt becsületet, díszt és tekintélyt szereztek. Talán a tekintetes Törvényhatóság és nagyságos Polgármester Ür előtt sem lesz teljesen ismeretlen, hogy én mennyire át vagyok hatva a magyar kultúra legszebb virága: a képzőművészet ízlésfejlesztő és így egyenesen nemzetnevelő hatásának fontosságától s hogy mennyire igyekeztem szerény tehetségeimhez képest ezt a szerintem elsőrangú fontosságú nemzeti ügyet szolgálni. — Ez irányú tevékenységem azonban eddig főleg Budapest fővárosban merült ki, pedig meggyőződésem, hogy a magyar művészet csak nagyszabású decentralisatió mellett teljesítheti azokat a fontos feladatokat, melyek a magyar népnevelés körül erre a nemzedékre haramiának. — Éppen ezért elhatároztam, hogy a művészet decentralisátiójának munkájában, melyet az állam a reá nehezedő súlyos terhek miatt egymaga el nem végezhet, s melyet a hirtelen megindult fejlődés folytán támadt sok rendű nagy igények miatt a magyar vidéki városok is fokozatosan hajthatnának végre, erőmhöz és tehet286