Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Sümegi Gy.: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez

tönözné arra, hogy az igen nehéz viszonyokkal küzdő magyar művészetet évről-évre történő bevásárlásokkal istápolja. Nagyon messzire sem kellene menni, hiszen művésztelepünkön nem egy fiatal tehetség küzd az élet mindennapi nehézségével, a magyar közönnyel." S mintha ezekre az elvárásokra is válaszolna Nemes Marcell, alapítólevelében. Nemes Marcell 1911. május 20-án keltezett alapítólevelében

29 a kecskeméti Városi Múzeum Képtárának alapítására 79 képből álló gyűjteményt adományozott. Az alapítóokmány első részében Nemes a magyar művészet nemzetközi rangjának növekedéséről ír. Fontos ízlésfejlesztő és nevelő erőt lát a képzőművészetben, mit ,,szerény tehetségéhez képest" ő is igyekszik szolgálni. „Ezirányú tevékenységem . . . eddig Budapest fővárosban merült ki, pedig meggyőződésem, hogy a magyar művészet csak nagyszabású decentralizáció mellett teljesítheti azokat a fontos feladatokat, melyek a magyar népnevelés körül erre a nemzedékre haramiának." Nemes szándékosan és koncepciózusán törekedett a művészet minél szélesebb körű terjesztésére. A művészeti élet decentralizálásának általa elképzelt gyakorlata: ,,e decentralizáció megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell, hogy legyen, melyek míg egyrészt a vidéki kultúr gócpontokon a bennük felhalmozandó műtermékek révén állandó irányító és fejlesztői lehetnek a közízlésnek, másrészt a múzeumok természetes gyarapodása révén lényegesen hozzájárulnának a nálunk egyelőre még meglehetősen szerény művásárnak fejlesztéséhez, ami megint művészeink könynyebb erkölcsi és anyagi boldogulhatását vonná maga után." A művészet közkinccsé tételének legfontosabb letéteményeseként Nemes •— nagyon helyesen — a múzeumokat és a múzeum-fejlesztést jelöli meg, és ezzel kapcsolja össze a kortársi művészet támogatásának intézményes szorgalmazását. Hogy miért Kecskemét városának ajándékozta a gyűjteményt, arról így ír: „Honorálni kívántam Kecskemét város ama nagylelkű és minden követésre méltó bölcs elhatározását, hogy . . . művésztelepet létesített és műteremházakat emelt." így fonódik össze Kecskemét kultúrtörténetében a művészkolónia megteremtése a képtár-alapítással. Nemes abban a reményében, hogy a művésztelep létesítése és az 29 A teljes alapítólevél, képjegyzékkel együtt a Katona József Múzeum Adattárában. A mellékletben szöveghűen közöljük. ő adományozása követőkre talál, így ír: „Az idemellékelt leltárban felsorolt művészek munkáit Kecskemét városának ajándékozom, hogy azok a majdan Kecskemét város által emelendő Városi Múzeumban őriztessenek ... s Kecskemét város közönségének közhasználatra átadassanak, kikötve, hogy az általam adományozott gyűjtemény minden időkig nevemet viselje." Kada Elek tervei között egy nagyszabású városi múzeum felépítése is szerepelt, mert a Városházán csak előnytelenül összezsúfolva tudták tárolni a múzeum anyagát. A tervet azonban akkor keresztülhúzta az első világháború. A Városi Múzeum majdcsak 1924-ben válik önálló intézménnyé és nyitja meg a kapuit a vasút melletti parkban levő Régi Kaszinó épületben, melyet két szárnnyal kibővítettek. (Ma a Katona József Múzeum épülete.) Nemes Marcell még egy feltételt fűz az adományozáshoz: „Kecskemét város e múzeum fejlesztésére és gyarapítására évente 3000 koronát fordítson a művásár céljaira s ezt az összeget költségvetésileg biztosítsa." A bőkezű adományt a feltételek vállalása mellett Kecskemét város th. bizottságának 1911. május 31-én tartott rendes havi közgyűlésén örömmel elfogadták és Nemes Marcellt a város díszpolgárává választották hálájuk és köszönetük kifejezéseként.

30 Nemes Marcell határozottan és világosan, a magyar művészet terjesztése érdekében a decentralizálás, a vidéki művészeti gócpontok kialakítása mellett szállt síkra. Ennek előmozdítására teszi alapítványát is — elvárva, hogy a hozzáfűzött demokratikus feltételeket a város maradéktalanul teljesítse. Ez korántsem egyszerű feladat, hiszen az 1911. május 30-án megérkezett képeket Iványi Grünwald Béla irányításával, csak a Levéltár helyiségeiben tudták elhelyezni, amik a nagyközönség számára így nem hozzáférhetők. Az évi 3000 koronás műtárgyvásárlás tűnik a legkönnyebben teljesíthetőnek. Hiszen a város korábban is vásárolt képzőművészeti alkotásokat, ha kisebb összegben is. E feltétel elfogadásával rendszeressé, a költségvetésben is biztosítottá tették a kortárs művészet állandó támogatását. 30 A díszpolgári oklevél kivitelezésére Falus Elek iparművészt kérte fel Kada. Az oklevél elkészítése azonban elhúzódott. Az első világháború kitörése és Kada halála (1913. július 24.) után alig törődtek ezzel. A közbejött nehéz idők és Falus többszöri késedelme 1917. január 2-ig odázták el a díszpolgári oklevél átadását az oklevelet végül Gráber Margit festőművész készítette cl. 281