Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

kereskedelmi egyezmény határozatlanabb formában való megerősítése. Ebben kimondják, hogy mind két birodalom alattvalói szabadon kereskedhetnek az eddigi szokások szerint (libère secure et pacifiée), s ugyanazokat a vámokat fizessék, mint a háború előtt.

25 Egy év múlva már megpróbálnak ezen javítani valamit, s a központi hatóságok 1740-ben abban állapodnak meg, hogy a török alattvalók ezután 5%-ot fizessenek. Ez a csekély vámemelés (mely különben is ellentétes volt a belgrádi békével) nem gátolhatta meg a török befolyást. A belgrádi béke hatására a görög kereskedők újabb hulláma indult meg Magyarország felé, főként Macedóniából. E nagyarányú beáramlástól megrettenve, mely már Alsó-Ausztriáig is eljutott, a kiiálynő a helyi szervek és a rendek tiltakozása miatt újabb szigorító rendelkezéseket hozott. Az 1740—1741. évi országgyűlés által hozott 1741. évi XXIX. t. c. eltiltotta a görögöket a borkereskedéstől, (a hegyaljai borok jó hírének védelmében) különösen Felső-Magyarországon. A törvény újból szabályozza a görögök kereskedelmi tevékenységét. Ezek szerint csak azoknak a görögöknek volt joguk itt kereskedni, akik családjukat behozták az országba s véglegesen letelepedtek.

26 A törvény érvényre juttatása — bár kereskedelmi ügyről volt szó — a politikai hatóságokra, végső soron a megyékre maradt. A megyék ellenálltak a központi hatóságoknak a görögök kereskedését eltiltó parancsainak.

27 E korlátozó rendelkezés így papíron 25 Közös pü. ltár Hung. Kéziratgyűjtemény №. 305. Idézte: ECHART Ferenc "im. 361. 1. 26 ,,A görögök, örmények s rácok kereskedéséről." 1. §. Hogy valamint azok a görögök, örvények és rácok, kik a török uralomnak egyáltalában nincsenek alávetve, hanem feleségeikkel és családjaikkal együtt Magyarországon lakván egyik vagy másik szabad királyi városban polgárjogot élveznek vagy a földesurak jószágain élnek más polgárok és honlakosok módjára egyebek közt a kereskedés helyes és kellő módon való gyakorlásának jótéteményétől se legyenek megfoszthatok, úgy másrészről a méltányossággal és helyes renddel összeegyeztethető dolog, hogy olyanok, akik az Ottoman portának bármiképpen alattvalói minden más kereskedéstől, mint amelyet a törökökkel kötött kereskedelmi szerződés nekik megenged, teljességgel eltiltassanak. Mária Terézia 1741. évi I. decr. XXIX. t. с 27 HOD INKA Antal: A tokaji görög kereskedő társulat kiváltságának ügye. (1725—1772) Értekezések a Történeti Tudományok köréből. XXIII. k. 4. sz. Bp. 1912. 64. 1. (Továbbiakban: HODINKA im.) maradt, mert a legtöbb helyen a görögök továbbra is szabadon kereskedtek, és beáramlásuk is folytatódott. A megyék, de egyben az élükön álló földesurak álláspontjára jellemző, hogy 1745-ben Arad vármegye főispánja, gr. Grassalkovich Antal megengedi a területén élő török kereskedőknek, hogy bárhol és bármikor kicsiben is kereskedhessenek. Ha pedig a harmincadosok le akarnák foglalni az árukat, azt a megyei fegyveres erő akadályozza meg.

28 Mikor pedig a Kamara felelősségre vonja, arra hivatkozik, hogy a megye érdekében cselekedett, mert csak Aradon van más kereskedő. Különben is csak Heves, Pest, Bács, Csongrád, Csanád, Békés, Bihar, SzabolcsSzatmár megye példáját követte, mikor a szabad kereskedést megengedte.

29 Jellemzően érvel Pest megye 1745. október 8-i közgyűlésén a görögök kereskedésének engedélyezése mellett: „Eosdem Graecos ab illicito quaestu inhibuerit eorundemque officinas obserari fecerit quidem considerato nihilominus eo, quod Ipsorum quaestus sui continuationem ulterus admisit, tanto magis cum etiam de quibusdam circum stantiis intentandae irruptionis Turcicae periculo plenissimis (de quibus Archi-Episcopus Colociensis uberius informare posset) notitiam acceperit."

30 Végre létrejött a Habsburg uralkodó számára megkönnyebbülést jelentő 1747. május 25-i szerződés, mellyel megújították a belgrádi békét. így az 1739-es megállapodások is megmaradtak érvényükben. A tényekkel megalkudott és abból legalább fiscalis hasznot akart húzni a Magyar Kamara, amelynek ez időbeli elnöke, gr. Grassalkovich Antal felfogását már ismerjük ebben az ügyben. 28 1745. július 19-én Grassalkovich a Helytartó Tanácshoz feliratot intéz: ,,In negotio Graecorum Quaestorum Turcicae alias Jurisdictions subjectorum, occasione proxime praeteritarum Nundinarum Aradiensium per officium ibi dem.Tricesimale contra determinationem Comitatus infestatorum OL. С. 42. HT. Miscellanea Fasciculus 2. № 8 14. rszActa Turcirorum (1732—1754) 33—50 f. (Továbbiakban; OL. HT. Misc. 2. № 8 . . .) A jelzetben azért közlöm ilyen részletesen az irat lelőhelyét, mert FÜVES Ödön jelzetei alapján az anyag nem kutatható. Az akkori raktári számok megváltoztak az anyag átrendezése következtében. Az iratoknak nincs semmiféle sorszáma, csak a kronológiai rend, valamint a foliószám alapján kutathatók. A Helytartótanácsi Levéltár Miscellanea Fasciculus 2 № 8 elnevezésű állaga több (14) csomóból áll a 14. raktári számtól a 27-ig. 29 Közös pü. ltár Hung. 1745. augusztus 26 és 29. Idézte: ECKHART Ferenc im. 362. 1. 30 Uo. 14. rsz. 117. f. 25