Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Szakács M.: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége

tassai nemcsak a tanultakat sajátította el, hanem ösztönzést kapott arra is, hogy e művészet továbbfejlesztésében közreműködjék: ,,most már saját eszméimmel is gazdagítom a művészet ez ágát." Simonyi már a kiállításon bizonyította az új művészetben való jártasságát, alkotói képességeit: pillanatfelvételi találmányával elsőrendű aranyérmet nyert. Találmánya természetesen nem ott született meg hirtelen, hosszas kísérletezés előzhette meg, amelyről csak annyit tudunk, hogy elutazása előtt szülővárosában tartózkodván foglalkozott ,,az eszmével, találmánya magvával."

11 Sok érdekes megfigyelést nyújt a kiállításról szóló részletes beszámolója, első jelentősebb irodalmi megnyilatkozása.

12 A fényképészet egyes ágazatainak (fotolitográfia, cromolitográfia) fejlődését különös figyelemmel kísérte, de ezek mellett ugyancsak elragadtatással szólt a „gépészet", a gépek elterjedéséről s addig nem ismert alkalmazásáról. Világosan felismerte annak jelentőségét, hogy a gépek általi termelés gazdaságos, a gépesítés az olcsóság feltétele. Tisztán látta a gépesítés társadalmi jelentőségét is, a nagybani termelés és fogyasztás összefüggését a társadalmi viszonyokkal. A gépek forradalmasítóan hatnak a termelésre, ugyanez áll a művészetre is vallja: „amint a tudomány teremtett magának gépészetet . . . úgy a művészet is alkot magának gépezeteket." A sokak által lenézett „gépszerű" művészet, a fényképészet egyik feladatát abban látta, hogy a művészeteket népszerűsítse. Nem meglepő, hogy csupán a művészet segédeszközeként fogta fel és nem önálló művészetként, mert ez ennek a korszaknak általános nézete volt. Választ adott arra, a bizonyára többek által feltett kérdésre, miért hivatottabb egy festő a fényképészetre mint bárki más : „ki lenne méltóbb kezelője a fényírászatnak, mint a tudományosan képzett festő?" — érzékeltetve ezzel, hogy a festői gondolatot a gép is rögzíteni tudja, ha 11 Magyar Sajtó 1856. 85. sz. - Sajnos sem a találmány lényegét illetően, sem az érdeméremtől közelebbit nem ír és azokat ismertető egyéb forrást sem találtunk. Homály fedi egy másik kitüntetését, amely 1853-as datálásu. Kettős köriratának szövege: ,,Л Párizsi Ipari Tudományok Művészetek és Szépművészetek Társasága." Belső szövege olvashatatlan, mindössze az évszámot, Simonyi nevét, valamint a photograph szót lehet kivenni. Feltehetően egy korábbi kísérletéért kapta. Mindkét kitüntetésének képét állandó jelleggel használta fényképei verzóján. 12 Tanulmányok az egyetemes világipar templomából. Párizs. 1855. Röpiratként Emich nyomdája adta ki 1856-ban, Budapesti Hírlap. 1856. 172. sz. Xantus János természettudós arcképe. 1865 körül. Portrait du savant naturaliste Xantus János. Vers 1865. mögötte művész áll. Л világtárlat eszméjét, jelentőségét, amellett, hogy a tudomány és ipar szempontjából tartotta fontosnak, felismeri a nemzetek összefogása és egymás megismerése tekintetében is. Reményét fejezi ki, hogy a magyar „míg egyrészt hűn ápolja nemzetisége tényezőit, addig testvéri szeretetében a más népfajok iránti kegyeletét, a cooperatio eszméjét, ezzel megférhetőnek találja." Végül a kiállításokbr)l levonható egyik tanulságként megjegyzi — talán önmaga számára megszívlelendő —, hogy „meddő politizálások helyett produktív munkálkodás" szükséges, s ezzel lényegében a munka fontos szerepére figyelmeztet. Párizs tehát másodízben is meghatározó szerepet játszott Simonyi életében. Hazatérése után a fényképészetet új hivatásul választva, 1856 tavaszán meg253