Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Szakács M.: Simonyi Antal a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége

SZAKÁCS MARGIT SIMONYI ANTAL A HAZAI FÉNYKÉPEZÉS EGYIK ÚTTÖRŐ EGYÉNISÉGE A magyarországi fényképezés kezdeti időszakának egyik úttörő egyénisége Simonyi, aki festőként kezdte pályafutását, de igazi hivatását a fényképészetben találta meg. A festő-fényképészek között azon kevesekhez tartozott, aki nem tért vissza többé az ecsethez, hanem végig kitartott az újonnan választott hivatás mellett, s abban tudományos alapossággal elmélyedve, szakmájának alkotó művészévé vált. Festői munkássága ma még ismeretlen, ennek méltatása szakavatott művészettörténészre vár.

1 Fényképészi munkásságának már akadt méltatója.

2 Mégsem felesleges talán kibővíteni azt a képet, amelyet eddig alkottak róla, emberi és művészi portréját néhány vonással kiegészíteni. Szükségesnek látszott pontosabbá tenni műtermei használatának időpontjait is, mert képcinek időrendi meghatározásához nyújtanak segítséget. A múzeumi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy még mindig szép számmal kerülnek elő és gyarapítják a közgyűjteményeket a Simonyi által készített képek. A fénykép időpontjának meghatározásához pedig, még ha portréról vagy tájfelvételről van is szó, fontos adatot szolgáltat, hogy a szerző hol és mikor működött. Negyedszázados munkássága során Simonyi háromszor változtatott műtermet, képeit ennek alapján a három időszakra bontva lehet szűkebb határok közé sorolni. 1 A Nemzeti Galéria gyűjteményében két munkája található, önarcképe és egy női portré. 2 FEJŐS Imre: Simonyi Antal. Fotó. 1957. 4. 171—175. — „Fényképészetünk első virágkora." Folia Archeológia. (FA) X. 1958. 209—220. — Rövid utalás található KREILISHEIM György: Régi magyar fényképezés. Bp. 1941. с könyvében. Simonyi Antal önarcképe. 1855 körül. Olajfestmény. Autoportrait de Simonyi Antal. Vers 1855. Peinture d'huile. Simonyi Antal 1821-ben született Kecskeméten, ahol apja városi tanácsnok volt, majd 1848-ban országgyűlési képviselő. Középiskolai tanulmányait szülőföldjén végezte és Pesten a mérnöki karon folytatta, s az idő alatt a német, olasz és francia nyelveket tanulta, ugyanakkor a festészetben is gyakorlatot szerzett. 1841-ben végzett, s a következő évben a bécsi akadémia antik rajzosztályára iratkozott be. Egy év után Velencébe szóló ösztöndíjat kapott, ahol három évet töltött. Sikeres tanulmányai eredményeként az 249