Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Bárth J.: Adalékok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc kalocsai történetéhez

nak, amelyekben kérték további alkalmazásukat. E kérelmek azonban nem találtak meghallgatásra. A június 30-án tartott gazdasági ülés határozata még az uradalom tiszttartóját is megfosztotta hivatalától. Vele együtt távozni kényszerült a kasznár, három ispán és egy írnok gyakornok. Az Ács pusztai ispán az uradalmi gulya és birkanyáj eladásáig maradhatott hivatalában. A régi ispánok közül csak a császáttöltésit tartották meg. Kasznári minőségben rábízták az egész uradalom gazdasági vezetését. Rajta kívül csak az „ügyvédi, erdő tiszti és az írnoki tiszti állomások" betöltői végezték az uradalom munkájának irányítását. A június 30-án végleg elbocsátott uradalmi tisztek december 31-ig havi 200 Ft fizetést kaptak, hogy ne maradjanak azonnal kenyér nélkül. Ezalatt el kellett készíteniök számadásaikat, és új munkahely után nézhettek.

93 Mindkét uradalom egyaránt megszüntette több olyan juttatás folyósítását, amelyeket eddig földesúri, illetve kegyúri helyzeténél fogva fizetett. Az érseki uradalom ,,a kalocsai szállásbéli bábák", a Pest megyei bába és a Pest megyei seborvos anyagi támogatását szüntette meg.

9J A káptalani uradalom a királyi ügyvédnek járó díj fizetését, a keceli orvos ,,segedelmezését", valamint az uszódi tanító munkájának uradalmi díjazását hagyta abba.

95 1848/49-ben a kalocsai uradalom népe is a maga módján értelmezte a szabadságot. A robot és a dézsma eltörlésén kívül szeretett volna minden feudális szolgáltatástól, illetve korlátozástól megszabadulni. Nem akart többé földesúri jogokról tudni, hanem a maga hasznára igyekezett fordítani azokat a jövedelemszerzési forrásokat és természeti adottságokat, amelyektől eddig az úriszék ítélete mindig elmozdította, ha egyáltalán megkísérelt részesülni belőlük a törvényszabta szűk kereteken fölül. A forradalom alatt lépten-nyomon csorbát szenvedett a földesurak kocsmáltatási és mészárszéktartási joga. Akinek volt eladó bora vagy pálinkája, mérte, aki állatot vágott, árulta a fölösleges húst. Panaszkodtak is eleget a mészárszékek és kocsmák árendásai. Legtöbbjük 1848 vége felé már rossz üzletére hivatkozva bérletdíjcsökkentésért folyamodott, és mivel ezt nem igen kapta meg, felmondott, vagy fel98

KKL. Gü. jkv. 1848/73. 94 KÉL. II. Gü. jkv. 1848. júl. 9. 98

KKL. Gü. jkv. 1848/52. ás 91. mondás nélkül odébb állt. jellemző, hogy amikor az érseki uradalom 1849-re bérbe akarta adni a kalocsai szállásokon gyakorolandó bormérési jogot, egyetlen vállalkozó sem akadt az árverésen.

98 Nem járt nagy haszonnal ebben a két esztendőben a halászó vizek árendálása sem. Gyakoriak voltak a „halászati bitorlások". Különösen a dusnokiakra panaszkodott a káptalani halászó vizek haszonbérlője. Az uradalom, mivel úriszéke megszűnt, nem orvosolhatta a panaszkodó bérlő sérelmét.

97 A káptalani uradalomnak sok kellemetlenséget okoztak a foktői és uszódi dereglyések is, akik a régi tiltások ellenére egyre gyakrabban szállítottak át embereket a Dunán a paksi piacra. Ezzel nagyon rontották a biskói rév árendásának bevételét, aki nem is mulasztotta el ezt különféle anyagi követelésekkel megtoldva több alkalommal jelenteni a káptalannak.

98 Szinte mindennaposak voltak az erdei kártételek. A nép nem törődött sem a tiltó törvényekkel, sem az erdőőrök jelenlétével. Annyi fát vágott, amennyire szüksége volt, és ott, ahol a kedve tartotta. Az ellenkező erdőőrt lefegyverezték, sőt előfordult, hogy a helységháza előtt kikötözve megverték.

99 Hangéi Ignác érseki erdőfelügyelő folyton panaszkodott a kalocsai, miskei, fajszi lakosokra, akik „az uradalmi erdőket csoportosan megrohanják, és annyira pusztítják, hogy némely napokon egy pár száz szekeret is lehet fával megrakva hazatérni látni."

100 Az erdei kártételeket kezdetben próbálta büntetni az uradalom, a forradalom második évében azonban már látszott, hogy minden ellenállás haszontalan. A. gazdasági ülés csak arra utasította a jelentéseket küldő erdőinspektorokat, hogy jegyezzenek fel pontosan minden kártételt, mert „annak idejében majd hivatalos tárgyalás elé fognak kerülni" ezek az ügyek.

101 Mivel az áprilisi törvények a szőlődézsmát, mint nem úrbéri jogállású földterület után járó szolgáltatást meghagyták, júliusban a káptalani, augusztusban pedig az érseki uradalom rendeleteket hozott a szüretre és a kilenced beszedésére vonatkozóan. Mina6 KÉL. II. Gü. jkv. 1849. jan. 14. 6. sz. 97 KKL. Gü. jkv. 1848/95. 98 Uo. 1848/56. 99 KÉL II. Gü. jkv. 1849. niárc. 5. 48. az. (Bogyiszlón) i°° Uo. 1849. febr. 5. 35. sz. 101 Uo. 242