Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

gazdasági kényszer mellett) a török uralom alóli felszabadulás vágya is hajtotta. A török hatalom gazdasági és politikai nyomása, a nem muzulmánok üldöztetése miatt a balkáni népek egyre növekvő gyűlölettel tekintettek a török uralomra. A szultáni kormányzat — részben vallási okokból, részben pe­dig, hogy még jobban megszoríthassa az adóprést— a birodalom több hegyvidéki körzetét és végvidé­két, amelyek eddig keresztény helyi önkormányzatot élveztek, teljes mértékben a török hatóságoknak és hűbéruraknak igyekezett alárendelni. A török ható­ságok szüntelenül nyesegették a jelentős önállóságot élvező görög és szerb falusi és városi közösségek jogait. A folytonos háborúskodások miatt állandóan pénz­zavarban levő „fényes Porta" a XVIII. sz. 20-as évei­• ben, a nem muzulmánoknak már addig is súlyos adó­terhet jelentő ,,haradzs"-nevű fejadó mellé bevezette a kereskedelmi szabadalom levelek, ,,a gedikek" rendszerét, melynek „megszerzése" a török baksis­rendszer ismeretében súlyos anyagi áldozatot kö­vetelt. A macedóniai görög kereskedők Magyarországra vándorlásának időpontjai is jelentékenyen összefügge­nek óhazájuk történelmi fordulataival. A vigasztalan helyzet miatt a balkáni népek elége­detlenségének az elvándorlásnál radikálisabb formája is kialakult, s ennek lendületet adott a Szent Liga há­borúja Törökország ellen, amelyhez Oroszország is csatlakozott. Amikor az osztrák csapatok 1688-ban az Aldunához értek,majd bevették Belgrádot, és dél felé nyomultak, Szerbia és Macedónia területén nagy­szabású törökellenes mozgalom kezdődött. A helyi lakosság tömegesen csatlakozott az előrenyomuló osztrák csapatokhoz. A Habsburgok fő célja ebben az időben a Duna-medence területének, valamint a tenger partvidékének megszerzése volt. Ehhez a csá­szár saját fegyveres erejét kevésnek tartotta, így mint már annyiszor a helyi lakosság szabadságvágyát akarta megnyergelni Törökország ellen saját területei­nek gyarapítása céljából. Az ékesbeszédű és mindent ígérgető osztrák ügynökök felkelésre szólították a szerbeket, bolgárokat, macedónokat. Tervükhöz igyekeztek megnyerni a helyi keresztény hatóságokat és Csernovics Arzén ipeki patriarchát. Macedónia belsejében 1688-ban végrehajtott sike­res portyát 1689 végén az osztrákok siralmas vereség­sorozata követte. A helyi lakosság, hogy az útjukban mindent el­pusztító törökök bosszújától megmeneküljön, követ­te a visszavonuló osztrák csapatokat. „Ismeretes, hogy amikor a Balkánról visszaözönlő császári hadsereg 1690-ben Belgrádot is feladni kényszerült, az elnyomott balkáni keresztény népek soraiból sok ezer . . . család menekült át a török bosszúja elől." 11 A bosnyákok, rácok „et alii assaclae eorundem" tehát albánok és görögök követeket küldöttek 1685 elején Lipót királyhoz, hódolatukat bejelentve. 12 1737-ben ismét megmozdultak a Balkán népei. Mikor a törökök visszafoglalták Belgrádot, a mene­külők (főként rácok) újabb tömege özönlött ha­zánkba. A XVIII. század közepétől az Oszmán Birodalom elleni harcban a Fekete tengeri kikötők feletti uralom­ra vágyó Oroszországé lett a vezetőszerep. Ennek érdekében 1768-ban II. Katalin hadat indított, mely­nek során jelentős sikereket ért el, s mikor 1770-ben megjelent az orosz flotta Görögország partjainál, a sokat szenvedett görögök is úgy érezték, hogy ütött az óra. A görög kereskedők (akiknek leginkább volt tehetsége a harc támogatására — de a cél elérése is létkérdés volt számukra) saját költségükön hajóhadat szereltek fel, amely Lambros Katzonisz vezénylete alatt egy ideig sikeresen harcolt a törökök ellen. A szőrmeiparáról nálunk is ismert kereskedelmi központ, Kasztória vidéke viszont súlyos árat fizetett azért, mert szabadságot akart. A környék leggazda­gabb helyét, Mos^chopolist 1769-ben a törökök fel­dúlták, 50 000 főnyi lakosságából aki életben maradt, elmenekült, jelentős részük Magyarországon telepe­dett le. Felmerül a kérdés, hogy miért éppen Magyarország volt a^, ahová a legjelentősebb s^ámú görög jött. A macedóniai és thráciai települések nagy része a levantei kereskedelem útvonalán a keleti országok csereforgalmában már régóta részt vett. Keletre az Ozmánság zárta el előlük az utat és a geográfiailag adódó egyetlen szárazföldi útirány nyugat, illetve ÉNy-felé, vagyis Magyarországra vezetett. 11 KOSÁRY Domokos: Pest megye a kuruckorban. Klny: Pest megye múltjából Bp. 1965. 33. 1. 12 THALLÓCZY Lajos: Albán diaszpóra. Klny: Történeti í Szemle 1912. 7. 1. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom