Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

257—312. Országgyűlésünk pillanatában Ausztria nem áll háborúban. Jéna után Ferenc császár még a Napóleontól felajánlott szövetséget is elutasította, hivatalosan megszakította Ausztriának Angliával való kapcsolatát is. Valójában Ausztria éberen lesben állt, igyekezett minden erejét összpontosítani a Napóleonnal való végső összecsapásra. Az udvar szívesen vette volna, ha a magyar országgyűlés hozzájárul az osztrák birodalomban Károly főherceg által már életrehívott Landwehr szervezet magyar megvalósításához,

46 ha az időnkénti újoncmegajánlások helyett a katonaállítás Magyarországon is rendszeres sorozással történne. A kor háborúiban se a felkelt nemesség, se a nemesi felkelések alkalmával kiállítandó telekkatonaság nem képezhetett már komolyabb hadierőt. Az országgyűléseken nagylelkűen megajánlott újoncok előállítása pedig a gyakorlatban a szégyenteljes és embertelen katonafogdosást jelentette. Való, hogy a modernebb sorozási rendszer, a tartalékosok képzését jelentő Landwehr, a hadkötelesekre nézve jóval kedvezőbb lett volna, mint a kötéllel való katonafogdosás. Ezt maga országgyűlésünk is elismerte.

47 Ezek bevezetése azonban egyet jelentett volna a magyar nemesi ellenállás egyik leghathatósabb fegyverének elejtésével.

48 Az országgyűlés tehát ragaszkodik hozzá, hogy a törvény a Magyarországot érintő háborúkra megtartasson: „Mivel tehát már utóbbit se a' Népünk természetéhez, sem a' Köz-igazsághoz, és a Közhaszonhoz nem alkalmazhatjuk: szükséges az elsőhöz ragaszkodnunk. Nints ezen kívül más mód, a' melly által a' Haza védelmét fenntarthassuk. A

5 SS. és RR. nagyobb részének utasítása abból áll, hogy a' szabad Katona-fogadáshoz állyunk."

49 — Vitatkozik ugyan az országgyűlés az állítás módozatairól, ez azonban persze semmiféle gyakorlati kihatással a jövőre nem járt. Végül is az országgyűlés tizenkétezer újoncot szavazott meg,

50 s lelkiismerete megnyugtatására kettőszázezer forintot a felcsapók felpénzének kiegészítésére. A magyar rendek álszenteskedése, paragrafusfacsarása háborítja fel szerzőnket. A jogászi érvelőkkel szemben ő is jogászként érvel. Nincs háború, nincs végszükség. Ám az ő szemében a nemzeti vér drágább az aranynál is. Szerzőnk háborúellenes. Vö. Mátyási: A népek és nemietek kö%t vesd kÖ%be hatalmadat Nyomd el a%f a% édesanyák s menyek átkát, a hadat.. . . . . Fogy a% észnek, mesterségnek, s ekének becsülete, A kas^a embert arató sarlóvá kés^íttete Gyászolja sok számtalan föld elhurcolt művelőjét, A parlagnak hagyott s%őlő kivágott ültetőjét.

51 46 HORVÁTH Mihály 1866. 244. 47 Jegyzőkönyvek 1807. 79. 48 HORVÁTH Mihály 1868. 245—247. 49 Jegyzőkönyvek 1807. 73. 50 Akták 1807. 142. Id. még 139., 143—144. — Jegyzőkönyvek 1807. 73. 61 Antológia 52. — Kis ítélet napja. Vö. Martinovics: Kérdés: Mi a vége ezen háborúknak? Felelet : Az, hogy a' nép az háborúknak mészárló székében el vesszen . . . Ezen természet ellen való öldöklésnek az a vége, hogy a' nép vagyonaiból ki pusztuljon, hogy taksái és adói az uzupátoroknak adósságaival egyetemben meg nevekedjék, és végre, hogy azok annyival hatalmasabbakká és tirranizálóbbakká legyenek, menynyivel jobban meg van gyengülve a nép a' fellyül említett adózások által.

52 313—316. Szerzőnk a nemesség alsóbbjait tudatlanságukkal menti. Martinovics: A főnemesség és nemesség tudatlanságáról: Kérdés: Milyen a' nemességnek a nevelése? Felelet: Legrosszabb a világon ... A fő nemesek mindnyája közt legtudatlanabbak . . . Az alnemesség tehetetlen lévén, eggyetlen nevén kívül egyebet nem bír, a' mivel kevélykedjen, és a' népnek sanyargatására tsak akaratja van, de nem oly tudatlan.

53 317—364. Szerzőnk szerint a magyarságot nyomorító hatalmak közt a harmadik és legveszedelmesebb, a papság. Az előző 1802-es, 1805-ös országgyűléseken a klérus az udvari érdekek leghűbb támasszává vált. Katolikus főpapjainknak, kik egyben óriási birtokok urai is voltak, és Ferenc császárnak a francia eseményektől való rettegése közös volt. így a magyar katolikus főpapság a franciákkal szembeni háborúk leghívebb, legbőkezűbb támogatójává vált. 1796-ban, Martinovicsék kivégzése után Bécs nem merte a magyar országgyűlést összehívatni. A remélt hadisegély mégis összegyűlt. Batthyány József hercegprímás ötvenezer mérő zabot, ugyanannyi forintot ajánlott, s ezer újonc fogadásának terhét vállalta. A kalocsai érsek többszáz újoncot fogadott és huszonnégyezer forintot fizetett. Példájukat követték a mágnások. Ámbár Eszterházy Miklós herceg, az ország leggazdagabb földesuraként messze elmaradt a hercegprímás adománya mögött, mindössze hatszázhuszonnégy újonc állítását és tizenötezer mérő gabona megajánlását vállalta.

54 Szerzőnk által előbbiekben felemlített 1791. XIX. törvénycikk kimondottan ezeknek a felajánlásoknak szorgalmazását tilalmazta. Az 1807-es országgyűlés előtt Bécs, éppen a magyar ellenzéki szellem erősödésétől tartva, szeretett volna országgyűlés helyett ismét magánsegélyekhez folyamodni. Ezért hívatta Bécsbe az ország vezető hivatalnokait, főpapjait és legjelentősebb mágnásait. A meghívottak egy része most is készségesen 62 MARTINOVICS Ignác: i. m. — Közli: BENDA Kálmán 1957. III. 1025—1026. 53 MARTINOVICS Ignác: i. m. — A nemességről — Közli BENDA Kálmán 1957. I. 1034. 54 HORVÁTH Mihály 1863. 154. 201