Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)
Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása
nálunióban levő Magyarország önálló alkotmánnyal rendelkező, önálló állami létet élő állammá válhat-e. Az osztrák—porosz ellentét fentállásáig még mágnásaink közt is voltak hívei a porosz orientációnak, mely esetleg lehetővé tehette volna az Ausztriától való végleges elszakadást. 21 A remélt alkotmányból semmi se lett. Az osztrák—porosz megegyezés után mágnásaink nagyhirtelen igyekeztek beleilleszkedni az új helyzetbe. A középnemesség követte példájukat. A sokatígérő országgyűlés a felekezetek harcává változott. Szerzőnk az egyetértés, Concordia hiányát fájlalja. Poma = alma, gyümölcs Complacentia = szíveskedés, törleszkedés 77—84. Célzások a napóleoni háborúkra. Szerzőnk nem vállal közösséget egyik féllel se. Mars és Bellona = a háború istene és istennője Echo = visszhang 85—104. Magyarország romlásának elsőszámú oka a Sas: Ausztria. Az 1805-i austerlitzi vereség után Ausztria helyzete ismét megrendült. 1806-ban Stadion Fülöp gróf, az új külügyminiszter fel is vetette a gondolatot, hogy a birodalom központját tanácsosabb volna Magyarországra helyezni, 22 s hogy ennek megfelelően új magyar államtervezetre volna szükség. Ferenc császár azonban semmiféle változtatásról nem akart hallani. A magyar rendek az austerlitzi vereség, az egyre súlyosodó terhek jelentkezésével rendkívül ingerültekké váltak. Súlyosan sértette önérzetüket, hogy az előző országgyűléseken szóhoz se hagyták őket jutni, minden szerepük kimerült a háborústerhek és az adó megajánlásában. Az 1807-es országgyűlésre határozott utasításokkal, erős elszánással érkeztek. A királyi kívánalmakkal feltételként szembeszegezték az önállóbb nemzeti lét feltételeinek megteremtését. Bécs tisztában volt a helyzettel. Semsey királyi személynök június 17-én a rendek kívánalmait azzal terjesztette a főrendek elé, hogy nem is reméli most ezeknek a kívánalmaknak a törvénykönyvbe való maradéktalan belevételét: „Nem illik tehát, nem is lehet azon módok iránt határozatokat tenni, a' mellyeket e' végre szükségesnek látunk. A' Köz-Boldogság Tzélja úgyis О Felsége törekvéseinek, és mind azoknak, a' kik О Felsége javát igazán keresik. Mind a Bankóczédula dolga, mind a' kereskedés állapottya igen szükséges, hogy mostan О Felsége eleibe terjesztessék. De még se lehet mondani, hogy ezek nélkül semmit se ajánlhatunk Ő Felségének. A mostani Környülállásokban tsak a segedelemről vagyon kérdés. Nints nyoma a' Törvényekben, hogy a Segedelmet ilyen meghatározásokkal és alkudozásképpen ajánlották volna Eleink. — Az Ország Gyűlé21 HORVÁTH Mihály 1868. 28—34. 22 HORVÁTH Mihály 1868. 226—230. Ausztriáról Über Österreich sének Tzélja : hogy a környülállásokhoz alkalmazott törvények hozattassanak. Minden alkudozás nélkül köteleztetik erre a Törvényhozó hatalom." 23 — A királyi személynök erélyesen és határozottan figyelmeztette tehát a főrendeket kötelességükre azokkal a rendi követelésekkel szemben, melyeket éppen ő terjesztett eléjük. A hangoztatott körülmények pedig a személynök szerint törvényként egyet követeltek meg az adón és az újoncozáson kívül: a segedelmet. Annak a feltétel nélküli megszavaztatása korántsem ment simán. A megszavazás körül folyó harcban vált lemérhetővé a rendek meggyőződés, belátás, vagy érdekszerinti megoszlása. Végül is a hadihelyzetre való tekintet tel nagyobb többség azzal szavazta meg, hogy miután most már lemondtak ugyan követeléseik feltételkénti teljesítéséről, felajánlásuk ellenében kegyként remélhetik azok teljesítését. Hogy minden további huzakodásnak elejét vegye, Ferenc hamarosan meg is határozta az országgyűlés zárási időpontját. Addig a rendek tovább hánytorgathatták sérelmeiket. 24 Szerzőnk meggyőződése : Míg Ausztriáé a hatalom, a magyarság mit remélhet? A rendi követelések hangoztatása mellett alig is merült fel országgyűlésünkön a nép tömegének, a jobbágyságnak a helyzete. Mikor az az egyébként ezen az országgyűlésen rendkívüli népszerűségnek örvendő felőbükki Nagy Pál a jobbágyokra kívánná terelni a szót, a rendek leintik: Ne bolondozzék! 25 Megerősíti, s még meg is szigorítja viszont az országgyűlés az írtásföldekről szóló törvényt: A földesúr visszakövetlheti az irtásföldet, ha nem földesúri beleegyezéssel történt az irtásba állás. 26 De vajon hol is csináltak erről írást, kinek is jutott ez eszébe az irtás idején? A íöldesúri majorsági gazdálkodás kialakulásának feltétele a népszaporodás volt. Szántó Imre szerint: ,,A magyar földesurak csak akkor gondolhattak majorságaik nagyobbarányú kiépítésére, amikor a népesség gyarapodás már számottevő munkaerőt tudott szolgálatukba állítani. Amíg a 18. század kezdetén 23 Jegyzőkönyvek 1807. 110. 24 Akták 1817. 464—467. 25 HORVÁTH Mihály 1868. 255. 26 Akták 1807. 545. 197
