Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Vorák J.: 1807-es országgyűlés verses leírása

395 400 Volna Ö' Sas még több Holló Károghatna alatta. A Halál, ha bőrét le nem 390 Húzta volna magának Ama ravasz, lesbe mászó Egri vénebb Kákának, 'S Eleknek vak Imádója, A Császár madárrá vált Nápolyi szapora szajkó, Ha most élhetne kivált. E szent sintérek a' Spanyol Nagy Inquvisitiónak Pompás vissza hozását is Sürgették volna jónak. Jól van ! Oh ! jól tévő halál És hála az egeknek, Hogy el rejted az élőktől Frustukra a'' férgeknek 405 Ne tágits hát, a? többit is Vidd el fáradságodnak jutalmául, mindeniknél Gazdag napi bért adnak. Hunnia ! még meddig hódolsz 410 E^en önnön hasznoknak A

1 más kárával áldozó Kujon S^ent Spionoknak ? Egek! Törvény! Fatumok! most Eátjuk mi Ily en nagy Átok 415 Azt tisztelni kikkel sebes Hazánkat kínoznátok. barátom! ha a% emberek Ezyn gyász Classisának Terhes tételei nálad 420 Még titokba volnának, 389. A' hol ha rött bőrét le nem 391. Ama ravasig, lesbe ugró 392. Egri vén eb rókának (Ft/Asz) 404. Früst ükre a' jérgeknek 405. Ne tágíts hát, a többin is 409. Hunnia! mind eddig hódolsz 438. A másik a Papi grádusban a felsőbb 404. Nemes nemzetünknek 425 430 435 440 445 450 455 Utasitlak nem olly régen Ezeknek a fejekre, Egy nevetlen Hazafitol Tett Hlyen jegyzésekre. A minap az ország gyűlésén létemben Ez a' bajos kérdés őttlőtt az eszemben: Az ország Bírája már ma Ő' Prímással Ugy van é mint Móses és Áron egymással? De én most e' kettőn, jól meg kell jegyezni, A' Papot, 's Világot akarom érteni. Hogy pedig adhassak he Ily es feleletet, Hasonlatosságból teszek ítéletet. Ezeket így értvén tehát Nemes Haza, A tévelygös útról egyszer gyere haza. 460 A% egyik Fő Pap volt, a' másik Fő Biró, A mint bizonyítja maga a* Szent író. E kettő közxß is Fő Biró az első, A másik Ö' Papi grádusban legfelső. Azpk szabadságért jártak Egyptomba, Hol ült az Iz/aél kemény áristomba. Ezek is a minap Bétsbe azért mentek, Hogy szabadullyanak ama fogoly Szentek, Annak erőszaknak ártatlan rabjai, N'S Nemzetünknek Szf- Szabadságai. Azért mentek, még is mondom különbséggel Jártak és egymással ellenkező véggel : Alert hová az egyik esedezni járult, Ott a' másik titkon szabadságot árult. Kinél az mindenkor ősi Jusson állott, Nem tudom Pap kézre, mellyik utón szállott. Ezek azt mutattyák hogy nem kivan Papot A nállok már böltsebb világi állapot. Volt is egy Dániel a' Magyar Hazában, Ki olly Eepényt öntött Ö' Sárkány szájában, A melytől egy ízben két felé hasadott, De annak hamvával ismét meg forradott. Azpmba tsak ugyan remélleni merem, Hogy még olly egynehány Magyar Jázpn terem, Kik annak fejeit úgy el tudják szedni, Hogy ö' mettzßtt helyett, nem fog új éledni. 189