Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Lóránd N.: Adatok Bács-Kiskun megye gyógyszertári hálózatának kialakulásáról és neves gyógyszerészeiről

irattá unokaöccse, Zimay László gyógyszerész nevére, aki a felszabadulás után is az államosításig vezette. Ekkor a patikát 12/2. számmal látták el, nem sokkal azután pedig megszűntették. A város eddig létesített patikái igyekeztek lehetőleg a belterületen, a központhoz minél közelebb elhelyezkedni. Ennek az volt a következménye, hogy a városszéleken, különössen a déli részen az ún. „Muszáj" és a „Rávágy tér" környékének lakói mostoha körülmények között voltak gyógyszerellátás szempontjából. Mikor tehát 1911-ben ismét, immár a hetedik gyógyszertár felállításának jogáért lehetett folyamodni, a város közigazgatási bizottsága kimondottan erre a városrészre engedélyezett új patikajogot. A pályázók közül most Karczag Lőrinc kapta meg a lehetőséget, hogy a Mezei utca és Horváth Döme utca sarkán levő házban új gyógyszertárat nyithasson, melyet „Szent Erzsébet"-ről nevezett el. Karczag Lőrinc később Siklósi Henrik gyógyszerésznek adta el patikáját, aki 1927-ig maradt a tulajdonosa. Ekkor Bács Béla vette meg és vezette 1950-ig. 1953 júniusában megszűnt nyilvános működése és gyógyszerraktárnak rendeztek be. A városban újabb patika megnyitására csak 1913-ban kínálkozott lehetőség. Ekkor dr. Dömötör István gyógyszerész kapott jogot Kecskemét nyolcadik patikájának felállítására, melyet a Rákóczi út 2. sz. alatt nyitott meg és „Rákóczi gyógyszertárnak" nevezett el. Dömötör István 1924-ben társként maga mellé vette Kemény Gyulát. Néhány év múlva Kemény átadta patikarészét Szabó Gyulának, majd 1938-ban a társak a gyógyszertárat eladták. Mindkettőjük részét André László gyógyszerész vette meg és vezette az államosításig. Ez a 12/6 számmal jelölt gyógyszertár 1951 júniusában megszűnt. A századforduló után a város északnyugat részén új település kezdett kifejlődni, az ún. villanegyed. Ennek az új résznek gyógyszerellátását kívánta biztosítani Pauli Péter gyógyszerész, mikor 1922-ben megkérvényezte a város kilencedik patikájának felállítási jogát. Az engedélyt márciusban megkapta és augusztus 20-án már meg is nyithatta az akkori Nagy-Budai (ma Jókai) u. 27. sz. alatt a Kis-Budai utcával összetorkoló sarokházban „Szent István király"-ról elnevezett gyógyszertárát. A második világháborúban elszenvedett károk és rombolások miatt 1944 októberétől azonban a felszabadulás után 1946 augusztusáig a gyógyszertár nem tudott működni. Pauli Péter 1949 januárjában meghalt. Özvegye, aki szintén gyógyszerész volt, vejével, dr. Pataki Mihály gyógyszerésszel vezette a patikát 1950-ig. Ekkor dr. Dobák Istvánnét nevezték ki a 12/9 számmal jelenleg is működő gyógyszertár akkori vezetőjének. A város fejlődése, lakosainak szaporodása fokozatosan szükségessé tette a patikáknak is az igényekhez mért megfelelő gyarapítását. így 1927-ben egyszerre két gyógyszertár felállítását engedélyezték azzal a kikötéssel, hogy azok a város külterületének lakóit lássák cl elsősorban gyógyszerrel és olyan helyen nyittassanak, hogy a belterületi gyógyszertárak forgalmát ne zavarják. így került sor Szabó László, valamint Fördős Lajos patikáinak felállítására. Szabó László a városnak Széktó felőli, délnyugati részen, az ún. Mária városban levő Mária körút 15. sz. alatti sarokházban 1927 októberében nyitotta meg „Magyarok Nagyasszonya" elnevezésű gyógyszertárát, mely a város tizedik patikája volt. 1950-ben a 12/3 számot kapta, majd 1968 februárjában a városrendezés alkalmával áthelyezték a Leninről elnevezett új városrészbe Schőnherz Z. tér 3. sz. alá, ahol jelenleg is működik ; a házat pedig lebontották és az E 5-ös út kanyarulatát vezették arra. Kecskemét tizenegyedik gyógyszertárának felállítására a máriavárosi patika engedélyezésével egyidőben, 1927. május. 19-én kapta meg a jogot Fördős Lajos. Még abban az évben, dec. 13án Kuruc tér 2. sz. alatt nyitotta meg „Szent László-"ról elnevezett gyógyszertárát, amely itt működött 1944 őszéig amikor a háború alkalmával találatot kapott és teljesen tönkrement. A romok közül kiásott felszerelés egy részével azonban 1945 tavaszán már újra működni kezdett Fördős Lajos a Vörösmarty utcai lakásának egyik szobájából alakított szükség patikájában egészen 1946 novemberéig. Ekkor egy daráló üzem helyiségét kapta meg a Mezei utcában, melyben 1948. július 31-én bekövetkezett váratlan haláláig dolgozott. Özvegyétől Szekér Endre gyógyszerész vette bérbe a gyógyszertárat. Az 1950-ben kapott 12/10-es számmal jelenleg is működik. A patika jeles alapítójáról is kell azonban néhány szót szólnom. Fördős Lajos 1893-ban született, oklevelét 1920-ban szerezte. Beválasztották az Országos Gyógyszerész Egylet vezetőségébe, mint Pest megye déli kerületének adóközösségi elnökét, megbecsült tagja volt a Magyar Feltalálók Országos Egyesületének és a Magyar Eszperantó Szövetségnek is. Számos újítása és találmánya vált híressé. Ilyen volt többek között az „Aktív iszap" néven szabadalmazott fürdősó készítménye reumás, köszvényes bántalmak enyhítésére. Ennél is nagyobb jelentőségű volt az insulin pótló cseppek találmánya, mellyel számtalan sikeres gyógyítást értek el. Az Orvosi Hetilap 1942 évi 36. számában ismertető cikk méltatta a találmányt. Az akkori János kórház II. belbeteg osztályának véleménye szerint a gyógyszert a betegek jól tűrik, ártalmas mellékhatásokat pedig még félévi szedés után sem észleltek. A szájon át kényelmesen bevehető gyógyszeres cseppek a diabetes mellitus valamennyi fokozatánál sikeresen alkalmazható. Minden kedvező szakvélemény ellenére azonban az akkori kapitalista szemlélet elnyomta, üzleti érdekből nem engedte nyilvánosságra kerülni ezt a cukorbetegek számára szinte létfontosságú gyógyszert. Pedig számos külföldi gyár, cég, pénzcsoport és találmányi közvetítő iroda is komoly érdeklődéssel és ajánlattal kereste fel Fördős Lajost, amiről a kecskeméti gyógyszerészettörténeti gyűjteményben őrzött levelezései is tanúskodnak. A város tizenkettedik gyógyszertára eredetileg nem nyilvános gyógyszertár volt, hanem az akkori Országos Társadalombiztosító Intézetnek, közismerten OTI-nak gyógyszer és gyógyászati segédeszköz raktáraként működött. 1950 májusában költözött a Nagykőrösi utcai korszerűtlen régi helyéről az akkor új SZTK épületébe. Itt már külön elhelyezést kapott a segédeszközök raktára az emeleten, a gyógyszertári részleg pedig a földszinten, mely utóbbinak vezetésével Lázár Jánost bízták meg. Államosításkor ez a patika is átkerült a megyei hálózatba, nyilvános közforgalmú gyógyszertárrá minősítették 12/12-es számmal. 159