Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján
kivándorló két raja vette birtokába. Egy-két szintén szegedi gyökérzetű családot adott még Dóc, Csanytelek, Mindszent, Földeák, Sándorfalva, Kistelek, Tömörkény, Szánk, Jászszentlászló, Oszentiván, Tóba. Más törzsekből: Dorozsmáról, Majsáról, Szabadkáról, Mélykútiról, Kecskemétről, Csongrádról csak elvétve. 1904 körül néhány hódmezővásárhelyi református család is ide települt. Kis templomuk is van. Kevés evangélikus, szlovák eredetű família is akad. A település először a Prónayfalva hivatalos elnevezést kapta. Ez népünknek nem állott a szájára, és Próna, T ) rónai, P rónafalva néven emlegette. A felszabadulás után nyerte csak vissza évszázados ősi nevét. Területe 1960-ban 12 732 hold, lakossága 2994 lélek. Szegcdi népünk tázlári megtelepedésére nézve Lázár Vince a forrásunk, aki pólyás gyerekként került Tázlárra. 1881-ben jött ide először hét alsótanyai család: Lázár István, Nacsa Ferenc, Fürtön István, Csipak Péter, Kószó Ferenc, Papp János és egy Csala nevezetű házanépestől. Az ő nyomukban indult meg a szegedi tanyák szegény népének tázlári kirajzása, de elvétve máshonnan is jöttek. A hét honfoglaló közösen vette a banktól a pusztát, amely hatalmas vizekből, buckákból, járásokból állott. Az öreg Lázárnak Mórahalmon 5 holdja volt. Eljött hat fiú- és öt leánygyermekével. Ezek: Pál, István, Ferenc, Mihály, Vince, János, illetőleg Etelka, Júlia, Anna, Veronika. Az ötödik lány nevét nem sikerült megörökítenünk. Amikor meghalt, 640 holdja volt. Az öreg Papp tizenkét gyermekével indult útnak. Amikor ideértek, az asszonyok sírvafakadtak a nagy kietlenség láttán. A nyolcvanas években anynyira elhatalmasodtak a tájon a vadvizek, hogy csak egyetlen ház állott ki belőlük. Kitartottak, ugyanakkor azonban az ország különböző vidékeiről összeverődött sorstársaik valósággal elmenekültek a reménytelennek látszó feladatok elől. Ekkor született meg itteni népünk ajkán ez a költői szépséggel fogalmazott kemény szentencia: nem boldogul a homokon más, csak a homoki embör. A^ első buti s%él a s%pmit szórja tele, a második mög ûtet magát is esodri. Amikor a szegedi honfoglalók Tázláron munkához láttak, tanyának, szőlőnek itt még híre sem volt. Éveken át nádtetejes hantházakban húzódtak meg. Azonnal hozzáforgtak a homok megmunkálásához. Rozsot, árpát, zabot, kukoricát termeltek. Akácfát, szőlőt telepítettek. Jobb híján a kocsit húzták, és annak a csapásába ültették a szőlővesszőt. Még Alsótanyáról hozták a feketekadarka, rúzsadinka, és a szlankamenka, másként magyarka vesszőit. A tanulékony soltvadkerti németek tőlük lestek el a szőlőmunka tudományát. A család első szőlőtelepítése mái napig a szegedi névadó szellemre annyira jellemző Fá^árhögj nevet viseli. Hozzáfogtak a dohánytermesztéshez. A görögdinnyét ezen a szűz gyöpön ők honosították meg, a kiskőrösiek először töknek nézték. A kilencvenes években még lóval nyomtattak, és szélmalomban őröltek, amely a Lázároké és Gregusoké volt. Először a rozsot kezdték csépelni, ebből volt a legtöbb. Az árpát, zabot, tisztabúzát egy ideig még azután is nyomtatták. Foglalkoztak paprikatermesztéssel is az első világháború előtt. Ezt Majsán őrlették meg. Az étkezési, szegediesen digópaprikát Kiskőrösön értékesítették. A járásokon kezdetben hatalmas legeltetés folyt. Az öreg Lázárnak 1000 birkája is volt. A bevándorolt alsótanyai családok egyideig közös gulyában, ménesben neveltek jószágaikat. Sok volt az ökör .A szántás, teherhordás elég sokáig ökörrel történt. A trágyát a talajjavítás miatt nagyon megbecsülték. Nős emberek is egész héten kinn háltak az ökrök mellett a messze földön. Szűrbe, subába, pokrócba takaróztak, ki mibe tudott. Nem ettek mást kenyéren, szalonnán, túrón kívül. A táj majdnem teljesen néptelen volt a szegedi honfoglalók megjelenése előtt. Az első rajok után jöttek az atyafiak, rokonok. Л soltvadkerti, illetőleg tázlári anyakönyvek tanúsága szerint szegedi eredetű itteni családok: Balázs, Bat ki, Bárkányi, Bic^ók, Bodor, Bóka, Bo^óki, Bo^só, Barcsok, Csányi, Csipak, Csiszár, Dobó, Fölbe', Fodor, Födi, Fürtön, Gregus, Hajnal, Hajós, Hegedús, Jakus, Kakus^i, Kas^a, Ka^i, Kása, Kiss, Kispál, Kónya, Kordás, Kovács, (Szegedről hozott ragadványnevük : Kurkó), Fakó, Fantos, Fá^ár, Molnár, Mucsi, Nacsa, Németh, Nyári, Oláh, Óno%ó, Ördögh, Papp, Papdi, Pulai, Puskás, Rabi, Répás, Savanya, Sutka, S^anka, Szekeres, S^eks^árdi, S^él, S^ögi, S^úcs, Fanács, Fandari, Fápai, Újvári, Vass, Vétró, Zombori, Zsemberi. Az első nemzedék fiataljai még Alsótanyáról hoztak feleséget, a lányok is még sűrűn mentek férjhez haza. A második nemzedék, tehát a mai 70—80 éve424
