Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

és a csókák, a mocsarak és a zsombékok között a vízimadarak. Nagy-Kalocsa határa messze nyúlt. Északkeleten a külső Dobolyáig, (szentkirályi határig). Keleten a külső Csornáig, délkeleten pedig a Csillagosig (Alsómégy külső határa). Ezek a területek szoros összefüggésben voltak az örjegi holtággal, amelynek nyugati része még kalocsai határ volt. Mindmegannyi felosztott terület. Ezek voltak a pásztorgyerekek birodalmai. Ha megnőttek a varjúfiókák, megkezdődött a féstçke^ês. Éhség űzött egyes gyerekeket vagy a mélységből feltörő ősi ösztönök? Talán mindkettő? Ki tudja! Valóságos istenkísértés volt az, amit egyikmásik gyerek a fák tetején végbevitt. Hiába tiltották, nem tudták megakadályozni. Csodálatosan kifinomult megfigyelő képességre és nem kisebb vakmerőségre volt szükség a mocsaras, zsombékos területeken elfészkelt vízimadarak tojásainak kis^edéséhei^. Mikor pedig kis vadkacsákra ment a vadászat, holtra fáradtak a gyerekek, míg egyet sikerült elfogniok. Természetesen élve és csak játéknak. Legtöbbször el is engedték. Amíg a gyerekek egyresze tojást gyűjtött, addig a másik része rossz kosarakkal végigtapogatózta a kiút nélküli tocsogókat. Aztán a szedett tojásokból, a fogott halakból (gyakran akadt köztük csík is), a maguk módján sütöttek-főztek. Hát mik voltak ezek, ha nem gyerekjátékok ! Hallatlan ügyességet, szívósságot, bátorságot követelő játékok, amelyek nemegyszer gyermektragédiával is végződtek. A nehéz paraszti sors és a felfokozott erőfeszítést követelő paraszti munka igen kemény előgyakorlatai. A játékok zöme nyáron a libalegelőkre tevődött át. Itt alakultak ki leginkább azok a játékok, amelyek nemzedékről nemzedékre szállva, őrizgették a régi időknek egy-egy foszlányát is. Ezek már szelídebbek és szervezettebbek voltak. Társas jellegüknél fogva egyre inkább alakítgatták a közösségi élet különböző formáit. Vízmosásokban, kobolyákban összegyűlt palévizßk lettek a gyerekek fürdőhelyei, nem kis veszélyt rejtve a vakmerőbbek számára. Ha pedig őszre fordult az idő, a pásztorkodó gyerekek legkedvesebb foglalkozása a kukoricasütés volt. A még tejesszemű kukoricacsöveket úgy megsütni, hogy se nyersek ne maradjanak, se meg ne égjenek, hanem szépen piruljanak, valóságos művészet volt. Aztán jöttek a kukorica]vs^tások, dallal, tréfás játékokkal, mesékkel, tökből készített világító halálfejjel. . . A fenti egy-két képpel érzékeltetni kívántuk azt, hogyan is játszadoztak a már elsüllyedt paraszti világban a kalocsai gyerekek. Ezek szélére esnek ugyan azoknak a területeknek, amelyekkel az ethnológia népi gyerekjátékokról szóló tanítása részletesebben foglalkozik, de mindenesetre hozzátartoznak egységes szemléleti módjához. * Az általánosságokban tartott leírások után iparkodunk pontosabban meghatározni a Kalocsa vidéki gyerekek játszóhelyeit és játékait. Hol voltak a Kalocsa vidéki gyerekek játszóhelyei? Házak, iskolák udvarain. Bent a városban az utcák is nyújtottak alkalmas helyeket. (Kígyós, Eperföld utca, Kálvária stb.) A várossal érintkező paskumszéleken pedig bő lehetőség nyílt erre. Az eperföldiek a Kis-Malomszögben, a szőlőkbeliek a Libalegelőn, a Komló utcaiak a Nagymezőn, a szénáskertiek, a bürgerkertiek a Vásártéren szoktak leginkább összeverődni. Nagyszerű játszóhelyek voltak a Körtöltés oldalán, a Vajas vonulatában, a hozzá csatlakozó erdős részeken és kobolyaszélekcn. A szállások belterületein vagy közvetlen széleiken a kiterjedt kubikgödrök voltak a játékok színhelyei. A házak partjaihoz és a vertfalakhoz hordták el ezekből a földet. A kubikgödrök széleit rendesen bokros részek szegélyezték. Ezen a területen építették a külső kemencéket is. A játékok zöme leginkább a libalegelőkön zajlott, de mélyebb területek fia/évites hajlatainak szélén (Árpás, Likár, Inam) el-eljátszogattak, főként a pásztorkodó gyerekek. * Az életkor szerinti elkülönülések nem voltak élesek. Az iskolába nem járók, a mindennapos iskolások és az „ünneplös iskolások" verődtek olykor külön csoportokba. A külvárosokban részben osztott, a szállásokon pedig osztatlan iskolák voltak legfőként a barátságok összekovácsolok A munkába induló szülők kisgyerekeit a nagyobb 239