Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Bárth J.: Migráció és kontinuitás egy Duna-melléki táj népesedéstörténetében
elmúltával legtöbbször visszatért régi lakhelyére, sokan azonban hosszú időre vagy végleg a befogadó faluban maradtak. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy a lakosok régi falujuk határát új lakóhelyükről művelték. 27 Sokszor efféle helyzetek teremtettek jogalapot egyes falvak határának bővülésére, újabb, eddig idegennek számító puszták bekebelezésére. Az egyik falubéJ másikba költözésre a gyakori háborús veszélyen kívül a megélhetési nehézségek, a könynebb, gondtalanabb, jómé)dúbb élet utáni vágy is hajtotta az embereket. Sokan házassági kapcsolat révén kerültek át új lakóhelyre. Az 1725. évi urbárium szerint különösen Szentbenedeknek, Dusnoknak és Kalocsának volt sok olyan lakosa, aki a Kalocsai Sárköz valamely más helységéből származott. Л többszöri pusztulás után végleg megnépesedő Szentbenedek lakosságának többsége a XVIII. század elején még lakott helyként szereplő szomszédos Karáról költözött át. Ugyanakkor vak')színüleg nem minden karai ment Szentbenedekre. Jutott belőlük néhány Úszódra és Foktőre is. Dusnok 28 családjából 12 vallotta magát a környékből származónak. Miskéről jött 4, az elpusztult (Bátya és hajsz közötti) Varajtról 3, Kalocsáról 2, Sükösdről, Kákonyról és Bátyáról 1—1. Kalocsa összeírt családfői közül 23 származott a környékről. Bátyai eredetű volt 6, fajszi 4, varajti 4, miskei 4, bóvári 2, csanádi, drágszéli 28 és foktői pedig 1—1. Az urbáriumban összeírt helységek lakói közül sokan Pest-Pilis-Solt vármegye felső területeiről költöztek le Kalocsa tájára a XVII. század végén és a XVIII. század elején. Különösen Lak és Mis ke újranépesítésében, illetve lakosságszaporításában volt nagy jelentősége a felső Pest megyei bevándorlóknak. Lak 24 családfőjéből 13 származott a megye északabbra fekvő területeiről. Dunakesziről 6, Maglódról, Nagykátáról 2, Ecserről, Szécséről, Domonyból 1—1 család jött. Miske 66 családfője közül 45 észak Pest megyei származású volt. Valkóról eredt 12, Sáriból 8, Isaszegről és Ecserről 5—5, Sápról (Tápió) 4, Nagykátáról 3, Kókáról és Maglódról 2—2, Tárnokról, Vácról, Üllőről és Sződről pedig 1—1. Az említett két helységen kívül Kalocsára is költöztek kisebb számban felső Pest megyei családok. Kecskemétről jött 2, Mácsáról pedig 1. Szeremlén egy váci származású révészt említ az urbárium. A Tolna megyei és a Kalocsai Sárköz területe között a Duna soha sem volt igazi választóvonal. A két hasonlé) természeti adottságú és történelmi fejlődésú vidék lakói gyakran érintkeztek egymással. 29 Többször előfordult, hogy Kalocsa és Baja környéki határperhez Decsről, Ücsényről hívtak tanúkat. :i,) Az emberek mindkét oldalról átjártak a Dunán. Élénk gazdasági kapcsolatot tartottak fenn a szomszéd vidék lakóival. Néhányan át is költöztek a folyó másik oldalára. Különösen Bogyiszlém volt jelentős a tolnai eredetű családok száma. A falu lakosai közül 1725-ben 10 családfő vallotta magát tolnai származásúnak. Ezek Tolna mezőváros nagy pusztulásakor, a visszafoglak) háborúk idején menekültek át Bogyiszlémi. 31 1725ben Bogyiszlón kívül Tolna megyei származású lakost Foktőn, Sükösdön, Csanádon és Kalocsán írtak öszszc. Foktőn 4, az uté)bbi három helységben pedig egyegy családfő akadt, aki Tolna megye területéről került át a Duna balpartjára. Természetesen Kalocsa környéke sem maradhatott ki abbé)l a fentről lefelé irányuló nagy népmozgásból, amely a Kárpát medence életét jellemezte a XVII. század végén és a XVIII. század elején. 32 Az elterjedt allodiális gazdálkodás terheit sínylő felföldi parasztság nagy számban kelt útra és próbálkozott jobb élet keresésével a nemrég felszabadult, többször végigpusztított Alföldön. Sokan őseik egykori lakóhelyérc tértek vissza. 33 Az 1725. évi urbárium szerint volt magyar fel vándorlás Baranya és általában a déli vidé27 A XVII]. század elején, amikor a kalocsai érseki uradaiom szemet vetett Bőd pusztára és magának követelte azt, ,,két, avagy három most Patajon lakó volt bődi jobbágy" a várossal együtt levelet küldött a Felföldön lakó Nátkay Andráshoz, a puszta földesurához, és érdeklődött; mit tegyenek most, kinek fizessenek ezentúl árendát. (KÉL. Nátkay per.); A kalocsai érsekség 1582. évi urbáriumában olvasható az akkor éppen pusztán álló Varajtról: „Fajszon lakozó Puskás Mihály és Fokteőn lakozó Varaithi Szabó János élik az Kertet." (KÉL. II. 1. 2. 1582. évi urbárium.) 28 Drágszél a török kiverése után valamennyi összeírásban pusztaként szerepelt. Kalocsa város árendálta az érsektől. Ügy látszik, még a törökkor vége felé is előfordult, hogy átmenetileg megülte néhány ember. Az itt született Bóvári György apja valószínűleg falujának (Bé)vár) valamelyik pusztulásakor menekült a lakatlan Drágszél pusztára, majd onnan Kalocsára. (A visszafoglaló háborúk előtti Fájsz környéki Bóvár falura lásd: KÉL. II. Határperek. A. 95.) 29 A Tolna megyei Sárköz lakóinak Bogyiszlé>hoz, Csanádhoz, Szeremléhez kötődő kapcsolatairól lásd: PATAKI 1937, 22—34. 30 Például: KÉL. II. Határperck. A., vagy U.o. 13. 31 KÉL. II. V. 320. 17—18.1 ; — Tolna törökkori viszonyaira lásd: KÁLDY — NAGY 1962. 32 VÖRÖS 1964, 321.; — MÁLNÁSI 1933, 91.; — MENDÖL é. n. 186. 33 MÁLNÁSI 1933, 91.; — PATAKI 1937, 6; 292
