Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

fiú futott 10—12 métert és az oszloppal szemben, keresztben lehasalt. A második már az első hason fekvőt átugrotta és szorosan mellé hasalt. így ugráltak tovább. Mindig többen feküdtek a földön és így mindig hosszabbat kellett ugrani. Mikor már túl nagy volt a távolság, akkor egy-egy ügyes, tréfás kedvű gyerek végigbukfencezett vagy cigánykerekezett a többiek hátán. Ezt is csak mezítlábas gyerekek játszották. 55. Bakfitty A bakugrás kisebb-nagyobb fiúknak egyaránt kedvelt játéka volt, leginkább a legelőkön. Több változatát játszották. Sorbak : Egy gyerek bakot tartott, a másik átugrotta, pár méterrel odébb már ő is bakot tartott. Az utána következő így két bakot ugorhatott át. Gyakran hosszú sorban tartották és ugrálták a bakot. Hosszú/ó: Egy, háttal a fának, kazalnak támaszkodó fiú volt a lófej. Vele szemben egymást átfogva több (3—4) gyerek tartott bakot. Ezekre ugráltak a többiek. Az volt a virtus, ki hányadik bakra tud ugrani. 56. A buksengbak-hoz 8 fiú kellett. 4 tartott, 4 ugrott. A tartók közül 2 fejjel befelé, 2 fejjel kifelé volt, kereszt alakban. Az ugrók felé azok voltak, akik befelé tartották a fejüket. 7—8 méterről nekifutottak, a bak előtt dobbantottak, kezükkel a bak csípőjén megtámaszkodva, a hátán átbukfenccltek és a másik bak hátán átgurulva, a túlsó oldalon ugrottak le. Az győzött, akinek minden ugrás sikerült. Utána szerepet cseréltek. 57. Harangozunk! Ezt a tréfás játékot a paskumon játszották. 4 nagyobb és 3 kisebb fiú kellett hozzá. Két-két harangozó, 1—1 harangoldal és a közepén a szív. A két-két nagyobb fiú csuklójánál és bokájánál fogva a ,,harangoldalt" levegőbe emelte és egymással szembe állt. A „harangszív" bukfencre készen, a kettő között megfelelő távolságba helyezkedett el. Míg a helyezkedés tartott, a körülálló gyerekek énekelték: Harangodnak déré S lesünk ebédre! Közben azt a „harangoldalt" amelynek a „szív" háttal volt kilendítették és hátsórészét a középen levő, bukfencre kész fiú fenekéhez ütötték, aki erre bukfencet vetett. A többiek pedig azt mondták: „Bimm!" A középső hirtelen ellenkező irányú bukfencállást vett föl. Erre a másik harangoldal jött lendületbe és átbukfenceztették : „Bamm!" A gyerekek már rendszerint jókedvükben játszották. Olykor a lányok is odajöttek nézni. Együttesen jókat nevettek. 58. Csó'szpcske Pásztorfiúk játéka volt. 6—8 gyerek játszotta. Csőszt és ustorost választottak. Az ustorosnak „bakulust" (rövidnyelű kötélostor marhák hajtására) adtak a kezébe. A csősz mindkét kezével fogta a kötél végét. A többiek a lopók voltak. Alma vagy sütnivaló „tejes" kukorica kellett még. Ilyent nem volt nehéz „szerezni". A csősz lába elé tették a kukoricacsöveket (vagy almát). A játéknak mindig akadt nézője. Azok énekelték: Alszik a csösz> Csipa van a s^pmibe Nagy kalap a féjibe Alszik a csősz ! (Ismételgették.) A lopók igyekeztek a csősz lába elöl ellopni a kukoricát. A csősz a kötelet el nem engedhette, lábbal, könyökkel vagy fejjel kellett megérinteni a tolvajt. Egyszerre többen is lophattak. Ha valakit megérintett, az lett a csősz. Ha már minden cső kukoricát elloptak, a dal helyett ezt mondogatták: — Vesd le az üngödet! Vesd le az üngödet! Ha ezt is sikerült ellopni, a körülállók nagyokat nevettek. Az ügyetlen csőszt a végén átszalajtották a tüzeshídon. (A tolvajok összefogott keze alatt.) Közben megpaskolták. A játék végén tüzet raktak és megsütötték a kukoricát. 59. Kanászps Kisebb-nagyobb fiúk játszották 5—6-an egyszerre, leginkább a paskumon, rongylabdával. Bugylibicskával: „fanyelű nyeklivel" lyukat fúrtak. Bunkósvégű fűzfabottal ütögették, terelgették a labdát. Aki a lyukba terelte, annak volt egy disznója. A labdát az üthette, aki elé került. C) FŐKÉNT ÜGGYESSÉGET KÍVÁNÓ JÁTÉKOK 60. Erik a dinnye Fiúk játéka volt. Csoportosan játszották leginkább gyöpös helyen. Kiszámolták a két húzót. Aztán „egyet te, egyet én" alapon megválasztották a csapatokat. A csapat tagjai a húzó és egymás derekát átkarolva, oszlopot alkottak. A két oszlop felállt egymással szemben. A két húzó közé vonalat rajzoltak. Ütemesen, egyirányban billegtek. (Lásd: Táncok motívumai) Közben ezt dalolták : Erik a dinje, érik Zó'd ága hajlik Zöd ága, 7Öd levele Piros bora, borhaj tója Sógor ttigya hová gyugta. Aztán a húzók párbeszéde következett : — Sógor-sógor agya dinyét ! — At am minap, hová töt ed? — Nekömszalat a falu bikája, osz/ afejihó' vágtam. — Szakics, ha bírsz! 256