Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

Dobó, Fe/Mj Gémes, Hegedűs, Horváth, Juhás^ (Száján), Juhász-Varga, Kakus^i, Kapás (Kistelek), Kain, Ken­dörösi (Kistelek), Kós^ó, Körösi, Lá^ár, Márton, Mucsi, Ördög, Pálfy, Sári, Szekeres, S^énási, S^íícs, Tanács, Megjegyzés. Jelen vizsgálódásainkat nem feldolgozásnak, ha­nem dokumentációnak, egy sajátos kutatói célkitűzés summáza­tának tekintjük. Nem éreztük tehát feladatunknak, hogy ezeket az eredményeket a táj eddig megjelent vizsgálati anyagába épít­sük. Hálásan gondolunk azokra, akik gyűjtőútjainkon munkánk­ban segítségünkre voltak. Halas: Nagy Czirok László, Janó Ákos, Vorák József nép­rajzi kutatók, Boskó Vilmos katolikus lelkész, if j. Nagy Szeder István és a Börcsök-család. Harkakötöny: Börcsök-család, Engi István. Tázlár: Lázár-, Papp-, Dobó-, Kószó-család, Magas Imre, Hegedűs Antal lelkészek. Bocsa: Balogh Imre, Andrásfi Tibor lelkész. Illancs: Bárth János néprajzi kutató, Pesitz József lelkész. Kiskunmajsa: Pongrácz Elemér lelkész, Pintér Sándor hely­történeti kutató. Szánk: Pintér Sándor, Janó Ákos, Bálint György lelkész. Kelebia: Tóth István lelkész, Horváth Cz. György pedagó­gus. Tompa: Bauer Ferenc lelkész. Kisszállás: Tóth János, Nagy Ferenc lelkészek, Nikowitz Oszkár, Kiss-Csepregi Gergely, Szőrfi István pedagógusok. Csólyospálos: Rajczi-család. Auf dem sandigen Gebiet des Ungarischen Tief­landes hat man Jahrhunderte lang hauptsächlich Viehzucht getrieben. Im XIX. Jahrhundert ent­wickelt sich die Landwirtschaft, deren charakteris­tische Siedlungs- und Wirtschaftsformation die „tanya", also ein einsamer, farmartiger Meierhof ist, dessen Leben auf der Arbeitsverteilung inner­halb der Familie beruht. Die Wirkung der neuen Lebensform entwickelte sich in Szeged zur höchsten Blüte. Das riesige, meist sandige Raumgebiet der Stadt wurde im Laufe des vorigen Jahrhundertes von dem armen, besitzlosen Bauerntum — das aus der Stadt hinausströmte — in Besitz genommen. Als die Möglichkeiten der An­Tandari, Tápai (Kistelek), Varga, (Csanytelek) Vetró, Zsiga. Bócsáról szegedi családok vándoroltak még Páhi, Móricgát, Bugac felé is, ezek azonban még nyomo­zásra várnak. Kömpöc: Ábel Tiborné, Lőrincz Ulésné, Horváth Géza pe­dagógusok. A szegedi kirajzásokról igen röviden már szól: Bálint Sándor: Szegedi szótár. I— II. Budapest, 1957. Bálint Sándor: A szegedi nép. Budapest, 1968. A táj irodalmában alig találunk szegedi utalásokat, mégis megemlítjük a fontosabb műveket: Borovszky Samu: Magyarország városai és vármegyéi. Pest-, Pilis-, Solt-, Kiskun vármegye. Budapest, 1910. Erdei Ferenc : Futóhomok. A Duna—Tiszaköz földje és népe. Budapest 1957. Janó Ákos: Kiskunhalas. Helytörténeti monographia. Kis­kunhalas 1965. Nagy Szeder István : Adatok Kiskunhalas város történetéhez. Kiskunhalas, 1924. Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon. Budapest, 1959. Nagy Czirok László: Száraz- és szélmolnárok élete a Kis­kunságon. Budapest, 1954. Papp László: A kiskunhalasi tanyatelepülés kialakulása. Nép­rajzi Értesítő, 1940. Papp László: Kiskunhalas népi jogélete. Budapest, 1941. Vargyas Lajos: Régi népdalok Kiskunhalasról. Budapest, 1954. Schaffung von Ackerland in Szeged schon schwieri­ger wurden, strömten die Bauern unternehmungs­lustig auf die sandige „Puszta" des benachbarten Klein-Kumanentums (Kiskunság). Der Aufsatz verfolgt den gesellschaftlichen und wirtschaftlichen Prozess von der Überschwemmung der Stadt Szeged (1879) bis zum Ausbruch des zwei­ten Weltkrieges, dabei werden auch einige Familien, die in dieser Periode auswanderten, genannt. Es werden auch jene „Pusztagebiete"-, also Brach­felder und Ortschaften genannt, wo das fleissige und kinderreiche Volk von Szeged eine blühende Obst- und Weinkultur, sowie intensive Landwirt­schaft begründet hatte. ED Kl SZEGEDINER BAUERNSIEDLUNGEN IM KOMITATE BÁCS-KISKUN 426

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom