Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

2. Ismét gurítás, lehetőleg úgy, hogy a golyók ne guruljanak szanaszét. Most már kettesével kellett fölkapkodni. Tehát úgy emelte föl a levegőbe dobós golyót az öt közül hogy minél könnyebb legyen kettőt-kettőt egyszerre fölkapni. 3. Gurítás. Fölvette a földobóst, majd egyet és hármat kapott föl. 4. Gurítás után egyet földobott és mind a négyet egyszerre kapta föl. 5. Öt golyó a kézben, egyet földobott, négyet letett, majd ismét fölkapta mind a négyet egyszerre. 6. A marékban tartott golyókat földobta és a lehulló golyókat a kézháton fogta fel. Majd az ujjakról a levegőbe lökte és felülről lefelé kapó mozdulattal, tenyérrel kapta el. Ahányat elkapott, azt a porba írta. Annyi lova van. Akinek a játék végére legtöbb lova lett, az győzött. Aki tévesztett, az csak akkor folytathatta a játékot, ha ismét rákerült a sor. 48. 77. váltogat A szétgurított golyókat, míg a földobott golyó visszahullott, két ujjal összébb lehetett terelni, hogy könnyebb legyen kettőthármat-négyet egyszerre fölkapni. A földobott golyót „kaszásán" is lehetett elkapni. Ez nehezebb volt. (Oldalról elkapva.) Ha valaki minden iskolát kijárt, akkor következett a bikahajtás. A bal középsőujjat a mutatóra görbítették. A hüvelyk-, mutató- és középsőujjat a földre téve, kaput csináltak. Az 5 golyót kézbe véve, jobb kézzel átnyúltak a bal csukló alatt és a bal kézfej fölött átdobták a golyókat. Egyet fölvettek, földobták és minden földobásnál egy-egy ,,bikát" (golyót) áthajtottak a kapun. (A jobbkéz 2 ujjával átlökték a golyót.) Ha nagyon szétgurultak, kétszer terelni is lehetett. 49. III. váltogat. Levegőben játszották. Leginkább három golyót dobáltak. Egyszerre egyet dobtak fel. 1. Macskás: Kifordított tenyérrel kellett kapni. 2. Kutyás: Felülről elkapni. 3. Dobogós: Földobni, összeszorított ököllel kettőt a földre vagy az asztalra ütni, elkapni. 4. Cifrázás: Két, majd három golyót egyszerre dobálni, mint a bűvészek. B) NAGYOBB ERŐKIFEJTÉST IGÉNYLŐ JÁTÉKOK 'Labdadobó játékok Ezekhez a játékokhoz nagy terület kellett és erőteljes mozgást igényeltek. Leginkább szőr- vagy rongylabdával játszották. 50. S^étugrós A labdajáték egyszerű formája volt. Főként fiúk, de lányok js csoportosan játszották. Kiszámolták az első dobót és ütőt. Kb. 2 méter átmérőjű kört rajzoltak. A dobó az egyik szélére állt, a többiek a kör szélétől fél méter távolságra helyezkedtek el. A dobó a labdát földobta, az ütő a tenyerével elütötte, de a körből kiütni nem volt szabad. Ha a labda földet ért, a kívülállók szétszaladtak. A dobó fölkapta a labdát és valakit el kellett vele találni. Akit eltalált, az lett a dobó. 51. Kiszorító 50—60 méter hosszú területen játszotta 8—10 gyerek. A két csapatvezért kiszámolták. „Te egyet, én egyet" alapon megválasztották a két csapatot. A terület két végén kijelöltek kb. 20 méter széles dobóvonalat, letúzve két-két lombos ágat. A két csapat a dobóvonalra állt. Az először kiszámolt vezér csapata kezdte a dobást. A legjobb dobó elhajította a labdát. A másik csapat legjobb dobója odaszaladt és visszadobta. Mindig a labda leesési pontjáról kellett dobni. A csapattagok sorra dobtak. Az a csapat győzött, amelyik leghamarabb átdobta a labdát az ellenfél kezdővonalán. 52. Fi gyet ütök, szaladok Fiúk is, lányok is csoportosan játszották. Vonallal kijelölték a „mentát" (indulási vonalat), attól kb. 50 méterre a „várat". Valaki jelentkezett kutyának és beállt a távolság felérc. 10— 12-en álltak a mentán. Egy gyerek lapos faütővel elütötte a labdát, aztán futásnak eredt a várba. A kutya fölkapta a labdát és igyekezett megdobni a futót. Ha eltalálta, az is kutya lett. Ha már több kutya volt, bármelyik fölkaphatta a labdát és dobhatott. Aki átért a várba, az visszamehetett újból a mentára. Addig tartott a játék, míg mindenki kutya lett. 53. Topócska vagy kisiigrós 6—10 éves fiúk játéka volt. Leginkább gyöpös helyen játszották. Két fiú a földre ült egymással szemben, nyújtott lábakkal és a két talpát összetette. 5—6 fiú tőlük 8—10 méter távolságra egymás háta mögé állt és sorban ugrotta a „figurákat." Közben a földön ülők bemondták, hogy mi következik. 1. Egyes: Az alaphelyzet átugrása. 2. Kettes: A jobb lábfejet a balra helyezték. 3. Egy arasz : Egyik kezüket nyújtott arasszal a lábfejre tették. 4. Két arasz: A másik kezüket az arasz fölé tették. 5. Kiskút: Mindkét kézzel hátra támaszkodtak, nyújtott térdű lábukkal kis terpeszt csináltak. 6. Nagykút: Azonos helyzetben nagy terpeszt csináltak. 7. Fejes: Négykézlábra álltak és a fejüket összetették. 8. Faros: Az előbbi fordítottja. A fejük volt kifelé. Aki valamelyik „tartót" ugrás közben megérintette, az kelt föl helyette ugrálni. Az ugrálás mindig mezítláb történt és az egyes helyzetek követelményei nem haladták meg az ugrók erejét és ügyességét. 54. Nagy ugrás Nagyobb fiúk játszották csoportosan, füves helyen. Oszlopban fölálltak. Elöl a gyöngébb, hátrább a jobb ugrók. Az első 255