Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok
(Kiáltva :) Hej s%énára-s%e'nára, Széna szakadékra. Bene forgó kis menyecske Nyút-nyút fonalát A nyálává nyálait, A bögyive bögye^j Bögyem-gögyem jó barátom Öled akit szered E%t ölelem, e%j csolkolom Komámas^pny kéreti a szekerét Nem adhatom óda Tyúkok ünek rajta Hős ki vén kakas Mögöl a farkas ! Hős ki vén kakas! Az első 8 sorra körben lépegettek a dal ritmusa szerint. A középen lévő kislány a szöveg szerint utánzó mozgást végzett. „Ezt ölelem"-től kezdve négy soron keresztül a kört alakítók kétlépéses csárdást jártak. A középső szintén, de forgott vele. Közben „Ezt ölelöm, e%t csolkolom" sornál rámutatott egy-egy lányra. „Nem adhatom oda, Tyúkok űnek rajta" sorokat a középső egyedül énekelte. A két utolsó sorra a körben lévők megálltak és két karjukkal tréfásan hessegették a „vén kakast." A legutolsó sort már csak kiáltották és szétszaladtak. Akit megfogott a középső, az állt be helyette. 88. Haj szénája . . . (Drágszél) A 84 éves Bagó Albert bácsi így mondta el a „Haj szénája" drágszéli változatát: —• Drágszélön is vót nagy paskum, most is van. Jószágnak. Mög gyeröknek. Jácani. Csak má lasan gyerök nem lösz! — Játszották-e a Haj szénáját? — Tudom a versit nekije. Haj szénája, szénája S^éna szakadékra. Bene forgó kis mönyecske Nyút-nyút fonalát A nyálává nyálazi A bögyive bögyezi Bögyem-bögyem jó barátom Öled, akit szered Ezt ölelöm, ezt csolkolom Komámaszpny lányát, Ezt Katuskát, ezt Panuskát Szödök rúzsát Fejemre kötöm a Gyöngyös koszorúcskát. Ej díj-dáj-lom, tulipántom Gyönyörű virágom. Csak azt mongya szajkó, szajkó Fáradalom Jankó, Jankó Elvégezi huszárosán Elvégezi betyárosan Seje-huja hop ! Mindön débe diborgás-doborgás Anak agyuk a leányt Ki .fó'köti a konty át Ki levágja franciát. Adig a házambú ki nem mégy Még három szál gyertya e nem ég, Mi ko a harmadik máfébe ég Ako tudom rózsám, hogy kimék. Juliskábú szép mönyecske ideji S csűröm alá gondoskodik továb is. Keszkenyöm négy sarka A szeretőm szép barna Ica idős barnám Nem ilenéi hozam Ha az enyim váná Katonának irják Szívem szomoríják Hös ki vén kakas ! Ugorj be farkas! — Hogyan játszották? Körbe vótak. Egymás kézit fogták. Lány a gyeröke (fiúval) párba. Kicsikék. Ekorák is (mutatta) mög nagyobak is. Má nem oskolások. A körnek a közepjibe egy forgot. Be vót köte a feje, mer ű vót a mönyecske. Mikor a versibe aszonták: bögyem-bögyem jó barátom, akó a középső odamönt a körhő, mögfogta egyiknek a kézit oszt vezete ki onand középre. Az löt a párja. Akik középön vótak, párba forogtak ere-ara, akik szérű vótak a körbe, azok úgy botorkázósan rázkótak. Sokszor nem vót még lábbeli se a lábukon. Ünepkó kilencsoros pántlikás gyócsgatyába is járták. UTÁNZÓ JÁTÉKOK Mielőtt leírásunkat befejeznénk, szólunk még pár szót az utánzó játékokról. Majd minden gyerekjátékban találhatunk utánzást. Valakinek vagy valaminek az utánzását. Ha mást nem is, a kisebb gyerekek utánázzák a nagyobbakat. Ezen túl is gyakoriak az olyan motívumok, amelyek a felnőttek cselekvéseire utalnak. Kint a játszóhelyeken is láthattunk utánzó játékokat. Lovacskázó gyerekeket, amikor elragadták a lovak a kocsit. A megbokrosodott, tomboló lovakat 4—5 gyerek is alig tudta megfékezni. Kovácsot, amint lovat patkolt. Rugós lovat. Olyant, hogy legény legyen a talpán az, aki meg tudja fogni vagy fel tudja emelni a „ló ' lábát. Sokszor a kislányok egy-egy elpusztult madárka fölött siratót rögtönöztek. A leghíresebb siratóasszonyok is megirigyelhették volna. Máskor, mint búcsújárók, z ar dndokmenetben vonultak végig a nyárfákkal szegélyezett paskumszélcken. Mikor meg a pipacsbabát tették a kiskoporsóba (gyufaskatulyába) olyan temetést rendeztek, hogy szem nem maradt szárazon. Nap-nap után újabb és újabb vadvirág koszorút helyeztek sírjára. 269
