Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

voltak a tejesköcsögök. A köcsögöket a gazdasszony sorba állította. A sajtár fogását utánozva a köcsögökbe öntötte a tejet. Mindeniknél mondott valamit: „Két liter téj, négy liter téj stb." Utánzó mozgással vállára vette a kapát és így szólt: — Hát én mög mosmá emék kapáni. Bezárom az ajtót. (Zárást utánzott.) Bekulucs, bekulucs. Л gazdasszony kicsit messzibb ment. Előjött a macska az eddigi búvóhelyéről. Odament a köcsögökhöz. — Ebü én nyalintok, nincs ithun a gazdaszony. Megfogta a köcsögök fejét, lehajtotta és nyálast utánzott. — Ez édös, ez savanyó, ez vizes stb. Mikor végig nyalogatta a tejet, jobbra-balra eldűtögette a köcsögöket, össze-vissza, mint ahogy a köcsögök dőlnek. — Jólaktam má, gyühet a gazda! — mondta. — Bugy-bugy-bugy-bugy! — mondogatták a feldöntött köcsögök. A macska elbújt. Hazajött a gazdasszony: Kikulucs, kikulucs — kizárta az ajtót. Észrevette a feldőlt köcsögöket. — Jaj! jaj! Jaj! Ez a torkos macska kidöntögetc a tejeimet! Visszaállítgatta a köcsögöket, mondogatta: — Jaj, ebe alig marat. E mög má tiszta üres. E mög félig van. Öszeöntögctöm. Maj adok én ének a torkos macskának ! Végül fogott egy söprűt, a macska menekült, a gazdasszony kergette és megsöprűzte a macskát. 68. Ludas játék 69. Lib ás A játék körülményei és a felállás a játékhoz azonos a Ludas játékkal. A szöveg és a dallam más. Pásztor: — Лпуат-anyám öhelném! Anya : — / lajcsd be a libákat ! Pásztor: - New löhelöm én a^t mög Férög a paló alat. Anya : — Gyertök ba\a libuskák S^ép piros almára ! I dbák : - - Nem tübetyük mi a%t mög, Férög les lakomára. Anya : — Gyertök ba%a libuskák I'ris fonyot kalácsra! hibák : Nem töhetyük mi a%t miig, I 'érög les lakomára. Anya : — Gyertök ba^a libuskák Magból öregapátok ! (Az utolsó sort már kiáltja.) A libák hazarohannak, a farkas igyekszik elkapni közülük. Addig tart a játék, míg el nem fogynak a libák. 70. Gyertök ha%a htdaim ! Kisebb-nagyobb fiúk és lányok együttesen szokták játszani leginkább a libalegelőn. Rendszerint egy nagyobb lány az anya, egy a libapásztor, egy nagyobb fiú pedig a farkas. A. többiek, 10—16-an a libák. A libapásztor kihajtja a libákat. — Höss libuskák, höss! Höss! Lcgcljctök! A libák leguggolva, kezükkel a füvet csipkedik, mintha legelnének. Az anya szerepét játszó) gyerek kb. 12—14 méterre áll szemben a libákkal. A farkas oldalt, a libáktól 8—10 méterre. A libapásztor kezdi a dalos párbeszédet: Felállás, mint az előzőknél. Az énekes párbeszéd a következő Pásztor : •— Ebös vagyok édösanyám. Anya : — Hajcsd be lányom a ludakat ! P.: — Nem töbetöm édösanyám Fi afar kas a híd alatt. Д.: — Gyertök ha%a ludacskák S%ép piros almára Szép kerek perecre! Libák : — Nem monyunk ! Anya: — Gyertök ha%a ludacskák Aranyos szalmára Ezüstös ülőre ! Libák: — Nem monyunk ! Anya : — Gyertök ha^a ludacskák Gémöskút vicére S%ép tiszta bújára! Libák : — Monyunk ! Anya : Gyertök ba^a ludajim ! Libák: Ken/ merünk! A. : - - Mitii félők ? L.: 1 'arkastú ! Anya : — • Htm van ? Libák: — Bokorba. A.: — Micsinyál? 1..: Mosdik. A.: — Mibe mosdik ? L.: — Gintányérkába. A. : — Mibe türűkö^ik ? L.: — Hímösök farkába. A.: •— Ék libuskáim, ék, ék ! (Kiáltva !) „Röpdöső kezeké szalatunk haza." Ha minden libát megfogott a farkas, elbújt a libákkal együtt, bokorba, árokba. A gazdasszony kereste. Mikor megtalálta, kérdezte : — Nem látad a libájimat.? — Ara vanak a %aranyerdöbe — felelte a farkas. A gazdasszony került egyet, mintha keresné a libákat, majd ismét kérdezte: A libák az anyához rohannak, a farkas igyekszik elfogni közülük. Addig játsszák, míg mind el nem fogja a farkas a libákat. Hun vanak a libáim ? Mögmontam má more kerese. 260