Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa

tói, 20 cm hosszú élőkén 48 db gyári, füles horog függ. Helyenként összesen 7 db ökölnyi terméskövet hurkoltak fel. A horgok mind előrepcdzők (32). C. Lebegő horgok C

t

. Vizahorgok. Kötélzet nélküli horgok. A 33. sz, kovácsolt vashorog, lapos megkötő véggel, hegyes szögben megtörő öble van, az eleje egyenes. Szára enyhén hajlik. A 34. sz. fehér fémből készült gyári horog, tűhegyes, kicsi szakával. Szárán rászurkozott kötélcsonk. Két szálból sodrott fonalon két kerek para van a hajlatára hurkolva. (IX. t. 32—34.) A 35. sz. kovácsolt vashorog, szívalakúra lapított felkötő véggel. Formája az A

2 alatt felsorolt harcsahorgokhoz hasonlít. Valószínűleg az is volt, csak az adatközlő tudta tévesen. (IX. t. 35.) С Kecsegehorog. Két db 3/0-ás fehér gyári horog, hajlatukba rövid fonallal felkötött szegletesre faragott dugó. A nyakra farkashurokkal kötött két fonalból sodrott spe'kli. (36). A 37. sz. kecsegehorog a fenékhoroghoz hasonló módon felszerelve. Az inslégre, derékzsinórra 100—110 cm-re egymástól 20 cm hosszú elő kéken gyárí füles horgok, az előke a fülbe hurkolva. A horgok hajlatára 4—5 cm hosszú fonal fűzve, ezeken ferdén átfűzött litercsüveg dugók. 3 db szürke ökölnyi kővel súlyozva. D. Vágóhorog. Gondosan faragott fanyélre erősített nagy vizahorog — hasonló a 33. sz.-ra —, melynek szára bemélyesztve a nyélbe, s három helyen átkötve egy kötéllel, mely a nyél közepére is ráhurkolódik, s a nyélnél még hosszabb. (X. t. 36/a b.) b) Az A, alatt felsorolt horogszemeket zsinórra szerelve ragadozó halakra — méghozzá nagy példányokra — használták, kuttyogatón, csapó- és átkötős horgokon. Az élőkét a horog szárára többnyire farkashurokkal erősítették fel, esetleg szurokkal rögzítették is a csomót. A, A kuttyogató horgot a kuttyogató fával együtt használják. A horgot lótetűvel (Gryllotalpa), békával csalizzák, úgy engedik le a mélybe. Használatát a kutyogatónál ismertetjük. A nagy harcsa kiemelésére szolgál a 38. sz. alatt leírt vágóhorog. A

3 A másfél- két méter hosszú zsinórra kötött harcsahorgot erős, hajlékony karó végére kötik, s azt ferdén a meredek partba szúrják úgy, hogy a horog éppen a víz színérc érjen. Élő kishallal csalizzák, amit a nagy harcsa bekap, a horgon fennakad, s a karó hajladozása kifárasztja. Néha csengőt is kötöttek a karóra, hogy a fogást a közelben tartózkodó halásznak jelezze (28). A

4 Mellékágakban leszúrnak két karót, s közéjük feszítik ki az átkötőshorgot úgy, hogy a kishallal csalizott horgok vízközépre érjenek. Harcsa, csuka veszt rajta — Ha szélesebb a víz, több darabot kötnek össze. B. A csiklányhorgot (31) apró hallal csalizzák, halfészkek mellé, tuskókhoz, sarkokhoz eresztik le. Egyik végét karóval szúrják le, a másikon kődarab van. Este és reggel nézik meg. A fenékhorgot gilisztával, kukoricával, csuszával stb. csalizzák, ladik oldaláról vagy horogtálcáról eresztik a fenékre. A zsinór elejét vagy fához, karóhoz, lehorgonyzott úszóhoz kikötik, vagy kővel súlyozva eldobják, s ekkor fentővel keresik meg. Estétől reggelig, reggeltől estig hagyják lent, vagy ha pontyoznak, kétóránként felnézik. Voltak a fenékhorgászatra specializálódott halászok is, a /énekesek. Ezek sokszor s%e%onhalás^pk, akik az iparban dolgoztak, csak a nyári hónapokra váltottak engedélyt fenékhorgászatra. Kiegészítő szerszámjuk a milling. C

1 A tűhegyes vizahorgokat erős kötélre, esetleg vékony láncra szerelik, mint a fenékhorgot, de nem csalizzák, hanem a görbéjére úszót, párát kötnek. A mederben keresztben lefektetett vizahorgok az úszó hatására lebegnek a vízben. A viza játszani kezd az úszóval, s közben farkával belecsap és beleakad egy szomszédos horogba, s megfogódik. C

2 A vizahorog kicsinyített mása a kecsegehorog. Hasonló módon szerelik fel, csak kis, pontyozó gyári horgokat használnak, hegyüket megreszelik, parafadugót kötnek rá. Megfelelően súlyozva keresztbe fektetik a mederben. A kecsege a vizához hasonlóan a farkával akad fenn a horgon. D. A vágóhorgot kuttyogatásnál, laptolásnál használják a nagy harcsák kiemelésére. A horgot az állába vagy a hasába vágják, s így már a ladikba tudják emelni. Mivel gyakran vizahorgokból készítették — megfelelő mérete miatt — vizahorgoknak is nevezik. c/Aj Л horogszemek tipizálása nagyobb területen nem történt még meg, ezért csak annyit állapíthatunk meg a bajai múzeum horgai alapján, hogy területünkön az előre pedző, lapos felkötővéggcl ellátott formákat kedvelték. Füles horgot csak a gyári készítmények között találunk. A

2 V. ö. a kuttyogatónál elmondottakkal. A

3 A csapóhorog különféle változatokban ismert a Dunán és a Tiszán is. A szerbek prepon, a románok visila, hapca néven ismerik. Használatához megfelelő meredek part kell, s nagy ragadozók. Az utóbbi évtizedekben a vízpartokon egyre növekvő forgalom is gátolja használatát. A

4 A Dunán csak Tolnától lefelé találtuk meg az átkötős horgot. Használatához árterület, csendes mellékág, s nagy harcsák, csukák szükségesek. B. Általánosan ismert szerszám a fenékhorog. A meder tulajdonságai befolyásolják hosszát, a szükséges súlyzást, az évszak és a fogni kívánt hal szerint változtatják a csalétket. Ez utóbbiban sok a sporthorgász hatás az utóbbi évtizedekben. C. A vizahorog régi, egész Európában elterjedt szerszám volt. A viza felvándorlása a Dunában egyre ritkább lett, ma már a Vaskapu erőmű miatt teljesen megszűnt. 1907—10 körül Baja alatt még halásztak vizahoroggal. A kecsegehorog a vizahorog kicsinyített mása, a magyar Dunán az 1930-as évektől használják román hajósok közvetítésével. Az Aldunán a kecsegehorog is régi. JANKÓ mindkettőt török eredetűnek tartja, ezt erősíti PETROVIC is. ANTIPA szerint a dugós horog-