Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

Örökölte a ráeső birtokrésszei. Szorgos munkával 1910-ig már 52 lánc földje volt Csórván. Nem volt azonban nyugvása és még ebben az esztendőben megvette egy kecskeméti úri testvérpár, Muraközy Jenő és Gyula felosztáskor vásárolt alsópálosi pusztabirtokát, összesen 153 holdat. Ebből 15 holdat mindjárt eladott az Alsótanyáról átszármazott Sz. Sándornak. Ez, meg a Csórván maradt sógorának, Bózsó Jánosnak eladott birtok ára majdnem kiegyenlítette az új birtok vételárát. Jellemző, hogy ott 1 lánc földet 1000 koronáért adott el, itt meg 1 hold földet vett 708 koronáért. Érdekes 1900-ban született leányának, R. Györgynének az átköltözésre való visszaemlékezése. Ebben a rokonság is szívességből segített. A holmikat 23 kocsin hozták át, a jószágot lábon hajtották. Miután a pálosi táj ekkoriban még elég kopár volt, M. Antal úgy egyezett sógorával, hogy a maganevelte fákat épületanyagnak és tüzelőül elhozhatja. Nagyon fiatalon halt meg, teher emelésébe szakadt bele. Özvegye férfias eréllyel vezette a gazdaságot tovább. Emlegetnek egy Sz. nevű szegedi kubikosembert is, aki a szegedi árvíz idején állítólag elmenekült családok kihalászott holmijából szedte meg magát. Itt 400 hold pusztát vett és nagy darab virágzó szőlőt telepített. Előbb azonban neki is, másoknak is a felszín egyenetlenségeit kellett elsimítania, a buckákat letalicskáznia, a gödröket feltöltenie. Egy Hatvani nevű félegyházi birtokos száz holdját a szatymazi T. Ferenc vette meg, akinek addig csak 18 lánc földje volt. Jött a háború, és a bankadósságokat ő is, mások is könnyen rendezték. Számosan jöttek Kistelekről, Felsőtanyáról 1900 táján törpebirtokosok, a Város árendásai, hogy itt bankkölcsönre örökföldet szerezzenek. Bizony sokszor kellett elmenniök mellette feléből, harmadából „kiskunoknak" dolgozni. Családjaikból több lakó is kikerült. Ez árenda fejében kötelezte magát általában havi egy napi munkára a tanya gazdájánál, aki olykor kisebb-rövidebb munkát, elfoglaltságot is róhatott rá. Az öregek úgy emlékeznek vissza, hogy az itteni szőlő- és baracktermesztés alólrúl, azaz Szegedről indult fölfelé, vagyis a futóhomokon nyugat, észak felé. Olykor foglalkoztak paprikával is. Egyes domaszéki szegényebb gazdák feléből is fogtak tőlük paprikaföldeket, ínséges időkben a szélmalomban, sőt szárazmalomban is őröltek paprikát. Szólottunk már Csólyospáíos virágzó jószágtartásáról. Különösen jelentős volt századunk első felében a hűsdis^nó, amelyet a szegedi szalámigyár vásárolt föl. Sajátságos erővel, a mostani társadalmi forradalomban, ipari népvándorlásban is egyelőre, elevenen él a csólyosiak endogám készsége. A legények meszszire kerülnek, de nősülni hazajönnek, és innen visznek feleséget új környezetükbe. Jáfí(S%mtlás%ló Hajdan kun szállás, a redempció után Jákóhalma, Jás^mihálytelek, Jás^dó^sa és Jás^Jelsős^entgyörgy közbirtokosságáé volt. A múlt század végén eladták, illetőleg felparcellázták. Legnagyobb birtoka a félegyházi Kalmár Józsefnének volt. A tanyásodás, később faluvá verődés körülményeiről, néprajzi jellegekről eddig nem sikerült közelebbi adatokat szereznünk. A Helységnévtár (1962) szerint 10 484 hold kiterjedésű határában 1960-ban 3216 lélek élt. Határrészei iiözül Alsós^entgyörgy, Felsőstcentgyörgy a régi jász birtoklásra, F első tanya a szegedi tanyák népének megszállására, Kalmárerdő, Kalmárföld, Ilonas^állás, Sóstanya nyilvánvalóan nagyobb birtokvásárlók nevére, Békáspart földrajzi sajátosságra, Legelő pedig régi pusztára emlékeztet. A tanyaközség lakossága Majsa, Félegyháza, kisebb, mintegy harmadrészben pedig a szegedi táj, főleg Balástya, Kistelek, Csöngők szegényparasztságából verődött össze. A majsai katolikus egyház anyakönyvei szerint a szegedi földről szakadt ide: Barna, Bic^ók, Bitó, Börcsök, Csűri, Dékány, Födi, Hegedűs, Hódi, Jójárt, Jojárt-Nagy, Kalabus^ (móravárosi ragadványnév), Kónya, Kormányos, Lippai, Nagy, Palotás, Parragi, Rabi, Rác%, Sárkány, S^abó, Szekeres, S^űcs, Tandari, Tápai, Tisóc^ki, Tóth, Víg, Zsemberi, és még néhány más család. S^ank Kiskunmajsától nyugatra virágzó falu, amely egy 145l. évi határpörben kun szállásként bukkan föl először, de már Szűz Mária tiszteletére szentelt templomáról is említés esik. Romjai még a XVII. század Л20