Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bárth J.: Migráció és kontinuitás egy Duna-melléki táj népesedéstörténetében

BARTH JÁNOS MIGRÁCIÓ ÉS KONTINUITÁS EGY DUNA MELLÉKI TÁJ NÉPESEDÉSTÖRTÉNETÉBEN A KALOCSAI ÉRSEKI URADALOM 1725. ÉVI URBÁRIUMÁNAK NÉPESEDÉSTÖRTÉNETI TANULSÁGAI Az Ordas és Szeremle közötti, Kalocsai Sárköz

1 néven ismert Duna melléki táj települési képe sok változást ért meg a török háborúk két évszázadában. Nagyszámú falu jutott végleges pusztulásra. A megmaradottak helyzete is bizonytalan volt. Lakosságuk egy része gyakran cserélődött, és a folyamatosan bennük élő nép is többször kényszerült rövidebb-hosszabb ideig tartó erdőbe-költözésre, bujkálásra.

2 A török kiűzése utáni évtized települési képét nehéz rekonstruálni. Egyrészt a délvidéken még tovább tartó háborúk és belső küzdelmek pusztították állandóan a megmaradt falvakat, másrészt a nép maga is, éppen a földbőség és a rendezettebb, nyugalmasabb életre való törekvés miatt gyakran költözködött.

3 Ez volt az a kor, amikor napról napra változhatott a falvak lakossága, sőt maguk a falvak is eltűnhettek, átalakulhattak külső hatalmi beavatkozás nélkül is.

4 Ezekben az években sok olyan faluja volt a Kalocsai Sárköznek, amelyeknek történetét az összeírások alapján lehetetlen követni és megérteni. Ha egy évet kiemelünk az összeírások sorozatából, és az ott megismert falunévsort összevetjük egy másik összeírással, néhány év elmúlása alatt is jelentős változásokat tapasztalhatunk. Olyan falvak, amelyeket előzőleg lakott helyekként tűntettek fel, a következő felvételkor már pusztán alhattak. Ugyanúgy, az előbb elpusztultnak nevezettek népes helyként szerepelhettek. Ez a nagy mozgékonyság különösen a délebbi vidékeken volt tapasztalható, ahol összefüggött az új nemzetiségi viszonyokkal. A változó falvak egy részének lakói itt rácok voltak, akik nem tekintették, illetve gyakran nem is tekinthették végleges lakóhelyüknek éppen meglevő telephelyüket. Ha az 1696. évi összeírás adataiba betekintünk, azt láthatjuk, hogy a Kalocsai Sárköz területén Bátya, Bogyiszló, Szentbenedek, Dusnok, Csanád, Fájsz, Foktő, Kákony, Kalocsa, Kara, Ordas, Pandúr, Sükösd, Szeremle, Úszód, Varajt szerepelnek lakott helyként.

5 Ez azonban csak egy villanásszerű kép, egy adott pillanatban rögzített helyzet, amely a valóságban egyáltalán nem volt maradandó. Három év múlva, 1699-ben pl. Szentbenedek és Dusnok már újra hiányzik a lakott helyek felsorolásából, míg két új, valószínűleg rácok által lakott, rövid ideig népes falu jelentkezik: Orbátszentgyörgy

6 és Puszta-Kál. 1701-ben Nádudvar is 12 rác lakóval tűnt fel, hogy utána fokozatosan újra elnéptelenedjen, és helyet adjon az érsek által idetelepített németeknek. Ugyanekkor az újra népes Dusnokot még magyar nemzetiségűek lakták, bár ez a falu később dalmát lett a tőle északra fekvő, ekkor még szintén magyar többségű Bátyával együtt. 1715-re viszonylag stabilizálódott 1 TÁLASI, é.n., 60—61 ; — KATONA 1954; Az erdőkbe menekülésre többször emlékeztek a XVIII század eleji vallomásokban. Pl. "... A Tanú e Világra Faiszon lett, Buda vételekor az erdőben szejel bujkáltak, ki hoí maradhatott. . ." (KÉL. II. V. 319. 5. f.); Atyátul hallotta, hogy Buda vételekor, mikor a föld népe elfutott Bogyiszló körül az erdőkben lett a világra ..." (KÉL. II. V. 319. 8. f.). (A tanulmány jegyzeteiben^ előforduló leggyakoribb rövidítések: KÉL-Kalocsai Érseki Levéltár; II-Uradalmi gazdasági levéltár. Ha a II. után római szám következik, az a „Birtoklási iratgyűjtemény" megfelelő csomójára utal.) 3 PETRÓCZI 1965. 101. * KOSÁRY 1965. 15. 5 KOSÁRY 1965, III. táblázat. 6 Orbágyszentgyörgy rácok által történt ideiglenes megnépesítéséről vallottak egy 1730. évi hildi perben. (KÉL. X. C. 36. 34—36. 1.) Ugyanitt „Hilda" átmeneti rác megszállására is emlékeztek. Az esményt a tanuk a kuruc háborúk előtti évekre datálták. (U. o. 36. 1.) A kuruc harcok idején előfordult, hogy viszonylag állandóbb délszláv lakosságú helység népe is útrakelt. Pandúrról pl. elmondta 1769-ben egy Michael Vuity nevű, 97 éves, katolikus tanú: „ ... ez előtt circiter 50 és több esztendőkkel, a midőn már az Kurucz háború meg csendesedett, és a Tanú is Panduri helységben, a honnandis a Kuruc^ok elől egész helységbeliekkel megfutamodott, ismitt visszatért volna lakni. . ." (KÉL. II. Határperek O. 18.505.1.) 285