Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Henkey Gy.: Adatok a lajosmizsei jászok antropológiájához
vizsgált többi jász településhez képest viszont kevesebb. A lajosmizsei turanidok között az alföldi változat a leggyakoribb. Ezeknél a termet magas-nagyközepes, a csontozat és az izomzat erőteljes, a fej mérsékelten hosszú, igenszéles-széles, brachy-hyperbrachycephal, az arc igenszéles-széles, középmagas, néhány esetben enyhén alacsony, euryprosop, a járomcsont teste frontálisan kissé lapult, az áll általában középmagas. A gonion táj a közepesnél erősebben fejlett, férfiaknál gyakran enyhén kiugró. Az orrprofil és orrcsúcs egyenes, az orrhát közepesen vagy a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, az orralap középszéles, a homlok meredek-félmeredek, a tarkó enyhén domború, a hajszín sötét, a szemszín barna, ritkábban zöldesbarna. Ez a változat a Lipták-féle rassz-szisztematikában nem szerepel. E szerző újabb szóbeli véleménye szerint 33 ez olyan „turanoid" jellegegyüttes, amelyben az europid vonások túlsúlyban vannak, a turanidok ősi mongoloid jellegét nagyrészt elvesztette, az ősi andronovói jellegét viszont jelentős mértékben megtartotta. (Liptáknál az alföldi változat cromagnoid С elnevezéssel szerepel) Az alföldi változat jellegzetes képviselői a 7., 8., 9. és 10. sz. képeken láthatók. A 6., 11. és 12. sz. képeken bemutatott egyének a jellegek túlnyomó többsége tekintetében jól képviselik e változatot, a középhosszú fej (6. sz. kép), az enyhén magas orrhát (12. sz. kép), illetve az oldalról nézve a turanoidok átlagához képest erősebben előre és lefelé nyúló orrsövény, valamint a kisközepes termet (12. sz. kép) jelentenek némi eltérést, E változatot előzőleg tájtípusként kezeltem, de mert a bulgáriai tatárok között is jelentős számban fordul elő, 34 kizárólag magyarországi tájtípusnak, helyi formának nem tekinthető. Lajosmizsén is felismerhető a turanid típusnak andronovói jellegű változata, melyet szakmári 35 és fajszi 36 tanulmányomban már leírtam. Ez a változat nem tér el lényegesen az előzőleg leírt alfölditől, csak az alábbi fokozati eltérések észlelhetők (1., 2., 3., 5., sz. kép): 1. A termet kifejezetten magas (férfiaknál az átlag 173 cm körül van), a nagyközepes termet ritkán fordul elő. A csontozat és izomzat igen erőteljes. Férfiaknál az elhízás legkisebb jele nélkül sem ritka a 110 cm feletti mellkerület. 2. A fej és arc méretei az orrmagasság kivételével átlagban nagyobbak. Ez a jelenség a legnagyobb mértékben a járomívszélességnél és az állkapocsszegletszélességnél, a legkisebb mértékben a morfológiai arcmagasságnál mutatkozik meg. 3. A járomcsont teste nagyobb, frontálisan lapultabb, az orrhát a közepesnél erősebben nem emelkedik ki, de említésre méltó a közepesnél kissé gyengébben kiemelkedő orrhát előfordulása is. A gonion táj erősen fejlett, gyakran kiugró, bár nem annyira erőteljesen, mint a cromagnoid típusnál. Az andronovói jellegű változatnál tehát a turanid típus ősi mongoloid és andronovói jellegei erőteljesebb formában észlelhetők, hangsúlyoznom kell azonban az andronovói eredetű europid jellegek enyhébb vagy határozott túlsúlyát. A turanid típus a Délszibériában és Középázsiában a bronzkor óta őshonos europid jellegű andronovói típusnak és keletről több hullámban érkező mongoloid elemek összeolvadása folytán jött létre. 37 ' 38 Szakmári tanulmányomban már megemlékeztem arról, hogy a honfoglaló magyarok törökös elemei, a besenyők és a kunok a XIII. század előtt távoztak a mongolok által tartósan meghódított területekről, így Ginzburg professzor által 1964 IV. 26-án nekem írott levél szerint is a magyarországi turanidok jobban megőrizték az ősi europoid, mint az ősi mongoloid jelleget, szemben azzal, ami Középázsiában figyelhető meg. A jászok vizsgálata szempontjából ?z andronovói jellegeknek fokozott szerepük lehet, mert szarmata őseiknél az I. e. IV.— I. században Nyugat-Kazaksztánban az andronovói típus volt a túlnyomó 39 , K. F. Szmirnov pedig említi, hogy Szaratov, Asztrachán és Volgográd környékén feltárt szarmata temetőkben — Debec, Trofimova, Ginzburg és Cstecov vizsgálata szerint — az andronovói és a pamíri típus az uralkodó és főleg csak időszámításunk kezdetétől 33 Az előző — rövidebb — véleményre ,,Adatok Jászdózsa antropológiájához" című tanulmányomban hivatkozom. („Jászdózsa monográfiája" с kiadvány megjelenés alatt). 34 HENKEY Gy. : Rusze környéki tatárok embertani vizsgálata. Anthrop. Hung. XI. (1972) 137—164. 35 HENKEY Gy. : Szakmar felnőtt lakosságának embertani vizsgálata. Szakmári Honismereti Értesítő. Kecskemét (1966) 33—55. 36 HENKEY Gy. : Fájsz felnőtt lakosságának embertani vizsgálata. Fajszi Honismereti Értesítő. Kecskemét (1967) 31—51. 37 GINZBURG, V. V.: I. m. 172—190. 38 LIPTAK P. : Zur Frage der anthropologischen Beziehungen zwischen dem mittleren Donaubecken und Mittelasien. Acta Orient. Hung. V/3 (1955) 271—312. 39 GINZBURG, V. V.: I. m. 172—190. 386
