Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa

szerkezeteket a románok régóta ismerik, de a múlt század közepén a Káspi- és Azovi-tenger mellékéről orosz és lipován halászok tökéletesebb formákat hoztak Romániába, ezzel a régieket kiszorították. A horgok nizsninovgorodi és asztraháni beszerzésével az orosz hatás állandósult. D. Dunán és a Tiszán, valamint a nagy ragadozós vizeken használják a vágóhorgot, de egyre kevésbé. 1. Kuttyogató 3. a/A. Egy darabból. Fűz (1,3) illetve tölgyfából (2) faragott enyhén hajló lapos, alul kerek talpas fa. Felül kb. 14 cm hosszú fogóvége hengeres, ez alatt ellaposodik, két. széle penge szerűen élesre faragott. Alul enyhén ovális talpa van, esetleg a talp enyhén domború (l).(X.t.38.39,) B. A fentihez hasonló, fűz, de talpa külön darabból faragott. Középen égetett lyuk, melybe a nyél csappal van beerősítve. A két darabból való készítést azzal indokolják, hogy a talp gyakran kicsorbul (pl. a 2. sz. is), így könnyebb javítani. Cérnaorsóból is készítik. (X. t. 37) b) Kizárólag harcsafogásra szolgáló eszköz a kuttyogató horoggal együtt használva. Nyári estéken a horgot lótetűvel, meztelen csigával vagy kisbékával csalizva a mélybe eresztik, a fával ütemesen ütögetik a vizet, különös buttyanó hangot keltve. Ez ébreszti fel a harcsE érdeklődését, s rákap a horogra. Segédeszköze a hal kiemelésére a vágóhorog. V. ö. még a kuttyogatóhorognál mondottakkal. c) Harcsás vizeken ismert, a Volgától a Dunáig. Homéros már egy hasonlatában említi (Ilias 24. ének, 80—82. sor). 1. Fentö 3. a) Tégladarab köré zsineggel kötözött négy db kampós faág. Szükségmegoldásként készült (1). A fenti elv szerint, de terméskőből és vastag drótból, állandó használatra (2). Vastag drótból hajlított négy ág, vascsőbe dugva és fadarabbal beékelve. (3). (XI. t. 40, 42, 43.) b) Fenékhorog felszedésére használják, ha azt köre dobják el. A fentőt hosszú kötélre kötve a fenéken, a zsinór vélt irányára merőlegesen vontatják. A kampók a zsinórba akadnak. Szükség esetén rögtönzött példányokat használnak. (1). c) a fenékhorgászatnak járulékos eszköze. 1. Horogtartó villa 3. a) Héjas (1, 2) vagy tisztított (3) gyűriceágból (1, 3), ill. meggyfa ágból (2) készült, hosszan behasítva. b) A használaton kívüli véghorgokat akasztják rá száradni, tárolni. A bemetszésbe sorjába becsíptetik a horogszemeket, s a villa végét összekötik. c) Fenékhorgok, véghorgok járulékos eszköze. 1. Horogtálca 3. a) Használt fenyőlécekből összetákolt tálca. Oldalai — kerete — kifelé hajlók, felső szélén 2 cm-ként kissé befűrészelve. Fenekét 4 db ritkásan felszegeit léc alkotja. (XI. t. 41.) b) A több száz méteres fenékhorgot úgy helyezik el rajta, hogy a zsinórt alsó végénél kezdve az egyik sarokból kiindulva a tálcára karikázzák, a horgok előkéjét pedig a peremen lévő bevágásokba akasztják, s kilógatják. Indulás előtt a horgokat felcsalizzák. A megfelelő helyen а fejkövet kidobva a zsinór a horgokkal együtt lefolyik. A vizes horogzsinórokat szokták a tálcán szárítani. Nem tévesztendő össze a felszedéshez helyenként használt horogládával, c). Ujabb jelenség a Dunán, a múlt sz vége óta terjed. Főleg a középső szakaszon kedvelik, ahol sóderos a meder, és hosszú — 500—1000 m — fenékzsinóroka fektetnek. Máshol a ladik oldaláról eresztik a zsinórt 1. Varsa A. Vess^övarsák. A, Tojásdad alakú. Fűzvesszőből sűrűre fonott tojásdad alakú kas, egy vörsökkel. Oldalán fonott fül (2), végén bádog ajtó (1), illetve vesszőfonatú ajtó (2), melyet fa pecekkel zárnak. (XII. t. 44.) A

2 Kúp alakú, fűzvcsszőből sűrűre fonott. Egyetlen vörsöke mélyen benyúlik. A vörsök a szájból közvetlenül, hegyes szögben indul (3, 4), illetve tenyérnyi széles peremből (5). Esetleg vessző fül az oldalán (5). Csúcsa lyukas, használatkor sással, náddal bedugják. (XII. t. 45, 46.) A

3 Fűzvesszőből sűrűre font, kúp alakú, begyűrt szájú vagyis a vörsök ívesen fordul befelé (6). A vége lyukas. (XII. t. 47.) B. Hálóvarsák. B, Egyszárnyú varsák. Öt darab fokozatosan kisebbedő gyürice karikára szerelt kenderháló zsák, két vörsökkel, egy szárnnyal. A karikák befűzésénél a háló dupla szállal kötött. Szembősége 25 mm. A legnagyobb karikától indul az első vörsök, négy sarkosra kötve, a harmadik karikához kifeszítve. A harmadik karikától indul a második vörsök, három sarkos, a csúcsba kötve. A szárny a szájba középre bevarrva. Szárny és farkaróval a 7, 8, 9, 10, csak szárnykaróval a 11, csak farkaróval a 12. számú. Kátrányozott a 7 és 8, kátrányozatlan a 9, 10, 11, 12. A 12. sz. perionból kötött, 35 mm szembőségü, a negyedik karikától 30 mm-es. Ennél az első vörsök öt felé van kikötve. (XIII. t. 48.) B, Kétszárnyú varsa. Teste azonos a fentiekkel, de két szárnya van, melyeket a nagy karikához kötöttek be. A karók hiányoznak. B

3 Oldalmerevítös varsa. Három db vesszőkarikára feszített egyvörsökös vékony, hosszú varsa. 36 szemre, dupla fonallal kezdve, 20 mm szembőségű. A karikáknál dupla fonallal kötve. A vörsök három sarkos, a csúcsba feszítve. Az egyik feszítő zsinórra egy gyári horog van felhurkolva. Két oldalán egy-egy villás végű vessző az első karikába akasztva, másik végük egymáson keresztül összekötve. Ide van kifeszítve a varsa csúcsa. (XIII, t. 49.) 65