Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

E. Solymos: A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa

SÓLYMOS EDE A BAJAI TÜRR ISTVÁN MÚZEUM HALÁSZATI GYŰJTEMÉNYÉNEK TÍPUSKATALÓGUSA A bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteménye két nagy csoportra osztható : a céhanyagra, mely még 1937-ben került be ajándékozás újtán, s a helytörténeti gyűjteményben nyert elhelyezést, valamint a szerszámanyagra, melynek javarészét 1950—51 ben gyűjtöttük be, s a néprajzi gyűjtemény részét képezi. (A leltári számok a szakleltárba való átleltározás évét tükrözik.) Az alábbiakban gyűjteményünk típuskatalógusát adjuk közre. A közlésnek ezt — az eddigiektől eltérő — módját két fő ok miatt választottuk. Az egyik az, hogy a Néprajzi Múzeum megkezdte gyűjteményei típuskatalógusainak elkészítését. Ennek kapcsán a halászati anyag feldolgozásába e sorok íróját is bevonták. A bajai anyag leírása jó előtanulmánynak ígérkezett, hisz publikálása egyébként is tervünkben állt. A másik szempont az volt, hogy ebben a formában már jól összevethető lesz a Néprajzi Múzeum, sőt tervünk szerint más múzeumok hasonló szempontok szerint feldolgozandó halászati anyagával is. Az így kialakuló típussorozatok alapot adnak arra, hogy egy nagyobb, esetleg európai rendszerbe is felhasználhatók legyenek. Az 1972. decemberében Torunban tartott Hagyományos halászat kutatóinak konferenciáján a résztvevők többek közt éppen ezt is szóvátették: nincs még olyan nemzetközileg elfogadott — és használható — felosztás, melybe legalább az európai édesvízi halászszerszámokat egyértelműen besorolhatnánk. Ennek elkészítésének előfeltétele azonban az olyan publikációk nagy száma, amelyekből az eszközök szerkezete és funkciója világosan kiolvasható. Rendszerezésünk — minimális változtatással — a Néprajzi Múzeum által kidolgozott szempontok alapján készült. Az 1. pont adja a típuscsoport szaknyelvi nevét, majd a felsorolt tárgyak népi nevei következnek a kurrens számra hivatkozva. A 2. pontban a tárgyak rövid felsorolását és típusbeosztását adjuk. Ha kevés a tárgy, vagy nem tipizálható, csak kurrens sorrendben, de ha csoportosítás lehetséges, А. В. C. . . stb, alcsoportjait pedig A

l3 A

2 A

3 . . . B

ls B

2 . . . stb. betűkkel jelölve. Megjegyzendő hogy ez a betűjelzés csak jelen feldolgozásunkban jellemző egy-egy tárgyra, s egy későbbi nagyobb feldolgozásnál a csoportok, s jelzéseik megváltozhatnak. — Egy-egy típusba a lényeges formai jegyek vagy a tárgy anyaga ill. a használatban mutatkozó eltérések szerint csoportosítottuk. Típusonként kurrens számozással leltári szám szerinti felsorolásban közüljük a tárgyakat. A leltári szám után zárójelben a tárgy lelőhelyét, •— ha nem Bács-Kiskun megyéből való, a megyét is —, a méreteket centiméterben, a zárójel után pedig a tárgy készítésének időpontját, ill. feltételezett időpontját adjuk. A 3. pont tartalmazza a fentebb felsorolt tárgyak leírását. Az a) pontban a tárgy anyagát, szerkezetét találjuk, a kurrens számokra hivatkozva az egyedi eltéréseket, sajátosságokat. A b) pontban foglalkozunk a tárgy használatával, funkciójával, a c) pontban pedig a tárgy történetére, elterjedésére vonatkozó tudnivalókat találjuk. Ennél a résznél azonban nem voltunk következetesek: a széles körben ismert szerszámok esetében eltekintettünk közismert tények ismételgetésétől, de részletesen foglalkoztunk azokkal a szerszámokkal, melyek eredete, elterjedése ma is vitatott vagy tisztázatlan. Nem riadtunk vissza attól sem, hogy egyes esetekben saját — kellően még nem bizonyított — feltevéseinket ismertessük, hogy ezzel másokat is inspiráljunk a kérdés tüzetesebb vizsgálatára. Tettük ezt annál inkább, mert dolgozatunk teljes terjedelmében német nyelven jelenhet meg. Ha60