Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Kőhegyi M.: Szabó Kálmán emlékezete (1886–1963)

persze ő is elengedhetetlennek tartotta — szép, egyenletes, barakkos lendületű betűkkel teleírott cédulák ezrei a bizonyságunk reá —, de a leírások, adatok, tárgyak mögött mindig a mélyebb összefüggéseket kereste és az élő, szenvedő, vajúdó, alkotó embert látta. Furcsa és szomorú, de igaz: írásai kevésbé tükrözik ezt, élőszóban elmondott „történetei" mindig ennek az egyetemes érdeklődésnek ízétzamatát, emberségét hordták magukon. Örökké visszahozhatatlanul. Szabó Kálmán tudta, hogy az agy hatásköréhez mérten a leghosszabb élet is kevés, meg ha nem is ér véget idő előtt. De mindennek, amit az egyén elvégez, jelentősége és értéke van a társadalom és a tudomány nagyobb összefüggésében, melyek között eljátsza parányi szerepét. Törekvéseiben és látásmódjában nagy volt és — bizonyos vonatkozásban —, szinte egyedüli a maga korában. Ha van mit tanulni tőle az éppen nép és táj szeretete. Ebben örökké példát fog mutatni. 456