Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Kőhegyi M.: Szabó Kálmán emlékezete (1886–1963)

terjeszteni igyekezett. Azt hisszük, elsőnek tartott vetítettképes előadásokat a múzeum céljáról, néprajzi gyűjtésről, régészeti ásatásokról. Ezek szövegét stencil eztette és fillérekért — szegény ebb jenek ingyen — osztogatta. Szabó Kálmán előadásainak híre volt, a termet mindig zsúfolásig töltötte meg a hallgatóság. Nem csoda, hiszen előadása az egykori élet egészét ölelte fel, szövege mindenki számára érthető és élvezetes volt. Bizonyságul álljon itt az egyik kép kísérőszövege: „Törvénykönyveink keveset foglalkoznak a névtelen nép életével, verejtékes munkájával. Л Kecskemét környékén levő, a törökhódoltság alatt elpusztult községek ásatása derített fényt az alföldi magyar nép életére és műveltségi színvonalára. Az ásatások a háztartás, a gazdasági élet sokféle szerszámát hozták napvilágra. Ez a kép az előkerült tárgyak alapján készült s azt mutatja, amint a Felsőszentkirályon eltemetett vitéz a falusi kovácsnál lovának patkóját igazíttatja és közben nézi miként verik az épülő templom bordatégláit. Oldalt egy juhász főzi ebédjét a 12., 13. századra jellemző edényekben."

163 A múzeumépület elkészülte után számtalan kiállításon mutatta be az eddig kiásott régészeti leleteket és a gyűjtött néprajzi tárgyakat. Az állandó kiállításhoz írott vezető közérthető stílusával, jó ábráival, a néprajzi és régészeti részt szervesen összekapcsoló magyarázataival úttörő jellegű kiadvány volt a maga idejében. Az 1941-ben átrendezett kiállítás avar termében kelet-turkesztáni falfestményeken érzékeltette Szabó Kálmán az egykori viseletet. Hatalmas táblaképeken mutatta be a sírokból előkerült tárgyak használatát, rendeltetését. A jobb megértést segítette a földdel együtt kiemelt (in situ) avar ló csontváza. A néprajzi részben a tiszai halászat és a bugaci pásztorélet értékes tárgyai kerültek kiállításra. Ugyanitt kapott helyet a fából készített, embermagasságú malom is.

164 Múzeológiai tevékenysége az egész megyét felölelte. Rendezte és kiállította a kiskunfélegyházi múzeum és a kiskunhalasi gimnázium régészeti és néprajzi anyagát.

165 A II. Rákóczi Ferenc szülőházában, Borsiban létrehozott emlék-múzeum is az ő hozzáértését dicséri. Szabó Kálmán előadásai, a sorra rendezett kiállítások lassan-lassan számtalan hívet szereztek a múzeum ügyének hivatalosak és kétkezi munkások körében egyaránt. Az előbbiek a múzeum létesítésének, fenntartásának elősegítéséhez kellettek, hiszen ők voltak a város urai és hatalmasai, ők ültek a különböző kulturális és pénzügyi bizottságokban s adott esetben döntő lehetett múzeumot támogató szavuk. Az igazi hasznot, a muzeológus belső munkájához szükséges segítséget azonban a messzi tájakon élő szántó-vetők, szőlőmunkások, pásztorok, csőszök, vásározók, halászok, dohányosok, téglavetők, gyógyfüvesek, piócások, rákászok, madarászok, cigánykovácsok, summások, mesemondók, nótafák, kéregető koldusok, hírvivők, pusztai felvigyázók, reszelővágók, alkalmi betlehemesek — s ki győzné még csak felsorolni is •—, jelentették, akiktől egy-egy néprajzi cikkének anyagát hordta össze, vagy akik új leletek előkerüléséről adtak hírt a múzeumnak. Szabó Kálmán a sajtót is segítségül hívta munkájához. Az egyik cikk például a múzeum anyagát adományokkal gyarapítók névsorát közli, majd így fejeződik be: „Tapasztalat szerint több évszázad emlékeit gyakran a szántó ekevasa veti fel a friss ugaron. Sajnos, sokan a talált dolgokat értéktelen ócskaságnak tekintik és eldobálják, pedig ilyen módon gyakran igen értékes leletek mennek veszendőbe. Ismételten kéri tehát a múzeum a nagyközönséget, hogy ha bármiféle lelet felszínre kerülése tudomásukra jut, azonnal jelentsék be a múzeumnak."

166 Egy megmaradt fogalmazványból (Szabó Kálmán kezeírása) azt sejtjük, hogy röplapokat is nyomattak figyelem felkeltés céljából. Ezeket azután nyilván utcákon, köztereken szórták szét. A viszonylag rövid szöveg mindent elmond tömören, amit a múzeumi gyűjtéssel kapcsolatban tudni kell. „A Városi Múzeum összegyűjti Kecskemét város és környékének természetrajzi és talajviszonyaira vonatkozó adatait. A legrégibb kortól, a kőkorszaktól kezdve környékünkön élt ősnépek emlékeit, a népvándorlás és honfoglalás korának vidékünkön található tárgyait. Gyűjti továbbá az elmúlt századok történeti emlékeit; Kecskemét lakosságának népszokásokra, népviseletére és foglalkozására vonatkozó tárgyakat, úgy mint: halászat, pásztorélet, szőlőművelés, kisipar stb. 163 SZABÓ Kálmán: A kecskeméti múzeum kincsei. Budapest, 1936. 17. 164 (Zár) : Első tavaszi séta az átrendezett múzeumban. Kecskeméti Közlöny, 1941. június 3. 165 SZABÓ Kálmán múzeumigazgató rendezésében megnyílt a Kiskun Múzeum. Kecskeméti Közlöny. 1942. május 16. 166 Az elmúlt évben tizenkét magánember ajándékozta meg a Városi Múzeumot. Kecskeméti Lapok, 1931. január 4. 449