Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

másként Vasútfőd, Kóbás^sor. Egyéb tanyarészek: Görbetó, Halastóstul, Katancsicss^él, továbbá a már említett Crista, másként Rácborista, Fipics, Fődijárás, viszont Négyesjárás már nem tartozik Kelebiához, hanem Kisszálláshoz. Az elvégzendő behatóbb néprajzi kutatás, különösen Borista tömör alsótanyai népközösségében, archaikus szegedi hagyományokat hozhat napvilágra. Kelebia a trianoni szerződéssel határállomássá és így országosan ismert, rohamosan népesedő hellyé vált, ezért 1924-ben az egykori Szabadka, illetőleg Tompa község határából kiszakították, és önálló tanyai, később községi közigazgatást kapott. Ezért kell utalnunk arra is, amit Tompáról, továbbá Kisszállásról írtunk. Majsa Hivatalos nevén Kiskunmajsa, a középkorban Majossas^állása. A Kiskunsághoz, majd a hódoltság alatt elenyészve, pusztaként Szeged városához tartozott. A kun puszták hovatartozásának eldöntése után a mai Majsa jász eredetű népe a XVIII. században először a Dorozsmához tartozó Üllés pusztát szállotta meg. Innen felsőbb rendelkezésre Majsa pusztára költözött, majd 1745-ben megalapította Majsa redemptus községet. A környező puszták: Kígyós, Kömpöc, Agasegyhá^a is hozzákerültek. A szapora nép korán föltűnik Balota, Bodoglár, Zsana, Tajó halasi pusztákon is. A mi szegedi népünk a múlt század második felétől kezdve szép számmal települ a majsai járásokra, homokpusztákra és a tanyás gazdálkodást kezdeményezi. Ebben később a jószágtartó, sündis^nós, sündis^nópatkoló névvel föltisztelt majsaiak is követik őket. A község régebbi szegedi eredetű családjai: Be^dán, Börcsök, Bunford, Csáki, Csókási, Högyösi, Márkus, Muhari, Parragi, Sánta, Fombáct^, Tösmegi, Vecsömyés. Ezekhez a mieinkből települt környékbeli tanyákról is folyton húzódnak Majsára. A keveredő családok nyelvében mintha az ö-zés győzne. A kiegyenlítődést a közös katolikus vallás is elősegítette. Majsán napsugárdíszes házakat is látunk, amelyeket Félegyházán, Halason már hiába keresünk. Népe máig ott van a havibúcsú zarándokai között. Szegedi hatásokkal gazdagon átszőtt népélete sürgős feltárásra vár. Majsához tartozik Kígyós, népünk ajkán Kíjós, hivatalos nevén Kígyóspus^fa tanyaközpont. Lélekszáma 1962-ben 1508. A hajdani kun puszta a hódoltság alatt Szeged városának birtoka. Valamikor temploma is volt. Öreg majsaiak emlegetik, hogy az egykori templomdomb széthordott földjével töltötték fel a kígyósi határban fekvő mocsáron átvezető, vert út néven emlegetett közutat. A XVIII. században az újjászületett Kiskunsághoz, éspedig a szomszédos Kiskunmajsa határához tartozik. Hosszú ideig közlegelő, csősz- és pusztagazdaházzal. 1896-ban a majsai redemptus ivadékok között járulékföldként osztják szét. Ezek azonban hamarosan túladnak értéktelennek vélt jussukon. Dorozsmai, de főleg alsótanyai szegényparasztok szállják meg. Nagyobb birtokot szerez itt Wolf Miksa szegedi, illetőleg üllési szőlőbirtokos is. Ezt a negyvenes évek elején fölparcellázták. Az ő szőlőtelepítései mindenesetre ösztönző hatással voltak a helybeli paraszti szőlőkultúra kialakulására. Szegedi eredetű családok: Budai, Daka, Farkas, Födi, Hegedűs, Hódi, Kispál, Meszes, Sánta, Sebők, Sut ka, S^abó, S^eks^árdi, S^iveri, S^ögi, Fanács, Fandari, F örök. A középkorban kun szállás volt. 1436. Kempceg^allas. A hódoltság alatt Kömpec néven Szeged városának nemes földjei közé tartozik, melyeken legeltetés folyt. Л kun pusztákért folytatott port befejező egyesség értelmében (1725) a Város lemond ugyan a kun puszták közös használati jogáról, de továbbra is jussa lesz többek között Kömpöc pusztán is legeltetni. Kénytelen azonban már 1746-ban a jászkun kapitányságtól árendába átvenni. A bérleti levél egy része így hangzik : Kiss Kunságban levő Kömpöc Pusztánkat három S%á% eötven Rh forintokban Szöged JZárossának árendában ki bocsá/tottuk. Kömpöc 6000 holdas határa 1760ban az egri káptalan birtokába jutott, amely a nagy távolság miatt mindig bérletbe kénytelen adni. Kömpöc bérlőiről sokáig keveset tudunk. Amikor 1852-ben a Pallavicini-uradalom — részletesen itt nem tárgyalható körülmények között — könyörtelenül szétverette dohánykertész telepeit, a földönfutó szegedi gyökérzetű nép vándorbotot volt kénytelen a kezébe venni. Közülük 11 család a kömpöci pusztát vette bérbe a káptalantól, amely külön 100 holdat ajándékozott a megépítendő falu számára. Az alapítók nevét va417