Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

Féke fű (Gajgonya), Fodor (ÖttömÖs), ragadványneve Kus^a, Fülöp (Mórahalom), Gërgus, Géc^i (Csöngőié), Kirí (Asotthalom), Kispál (Királyhalom), Kocsis, Komócsin (Alsótanya) Nacsa, Nagypál, Nagygyörgy, Ördög (Feketeszél), Rabi (Csöngőié), Savanya (Mórahalom), Selymös (Csöngőié), Simon-Jójárt, Tömösvári (Királyhalom), Vass (Öttömös). Balotas^állás 1950-ben alakult tanyaközség, a hajdani halasi határban Alsóhalota, Felsöhalota, Kisbalota, Alsószállás, Göbölyjárás puszták, illetőleg tanyák összevonásából. Határa 1960-ban 18212 hold, lélekszáma 3326. Balota puszta tanyásodása a századfordulón kezdődött. Szinte teljes egészében alsótanyai szegényparasztságunk szállotta meg. Ezt a nevek is tanúsítják: Ábrahám-Fúrús, Baka, Bat a, Bálint, Bárkányi, Bíró, Bodó, Bóka, Bó^só, Csala, Csás^ár-Pútyi, Csipak, Csiszár, Deák, Dobó, Dóctrí, Dücsö, Engi, Farkas, Fekete, Födi, Gárgyán, Hajdú, Hegedűs, Hegedűs-Bite, Jakus, Katona, Katn, Kátai, Kerekes, Kirí, Kiss, Kismarton, Kispál, Kispétör, Kocsis, Komócsin, Krisztin, Lovászi, Magda, Makra, Nacsa, Oltványi, Óno^ó, Otott-Kovács, Ördög, Palotás, Paplógó, Puskás, Rabi, Sárkány, Sebők, Simon, S^abó-Batancs, Szekeres, S^űcs, Tanács, Tombác%, Tóth, Tömösvári, Turcsi, Varga, Vecsörnyés, Vës^ëlka, Vőneki. Balotaszállás még behatóbb vizsgálatra vár, de utalunk arra, amit Halas általános jellemzésénél mondottunk. Zsana Zsana Halas városának hajdani pusztája, a s^ögedi föd közvetlen szomszédságában, amelyen juhászaink már régóta legeltettek. Tanyásodása a tagosítás után kezdődik. A halasi birtokosok itteni felparcellázott, illetőleg eladó földjeit a mi alsótanyai kisparasztjaink vásárolták meg. Velük kezdődött Zsana földmívelése, szőlő- és gyümölcskultúrájának kibontakozása. Emlékeztetünk itt arra, amit Halas jellemzésénél általánosságban már elmondtunk. Zsana 1949-ben tanyaközséggé alakult. Egyesült vele a szomszédos Eresztő, továbbá Balota és Tajó kisebb, határos része. Valamennyi Halas város pusztája volt, majd a tagosítás után itt is szegedi szegényparasztok vertek gyökeret. A zsanai tanyák szegedi származású családjai a halasi katolikus egyház anyakönyvei nyomán: Csala, Csontos (Felsőváros), Csáti, Engi, Fölhő, Hus^ta, Jójárt, Juhás%, Kasrí, Kós^ó, Eovástn, Meszes, Papp, Paplógó, Rabi, Rutai, Savanya, Sebők, Süli, Szekeres, S^écsi, S^ögedi, Tanács, Tandari, Tóth, Visnyei. A régi Eresztő szegedi sarjadékai: Ábrahám, Ábrahám-Nagyi, Bakos (Felsőtanya), Bata, Börcsök, Fekete, Fodor, Födi, Gárgyán, Hegedűs-Bite, Kiss, Fasane^, Lovászi, Nacsa, Németh (Felsőtanya), Papp, Rác%, Sánta, Szekeres, S^écsi, S^ögedi, S^űcs, Urbán, Vecsörnyés. A kikerekített Zsana tanyaközség területe 1960ban 15 354 hold, lélekszáma: 2098. Tompa Tompa a hajdani szabadkai homokpusztán települt falu. Szabadka városa a szomszédos Szeged példájára a múlt század végén 25 éves, öröklődő bérletként parcellázta föl, elsősorban a maga bunyevác, kisebb részben magyar népfölöslege számára. Települtek azonban Bácskából, Szerémségből, elvétve az ország más vidékeiről is. A földrajzi közelségből érthető, hogy a szegedi tanyák népe is hamarosan föltűnik Tompán. Bevándorlása a trianoni béke után különösen fokozódik. A kegyúr Szabadka már 1909-ben templomot épít az új faluban, amelynek patrónusa Kapisztrán Szent János. Az ő történelmi példájával akarják a magyar— bunyevác falu békés együttélését, összefogását előmozdítani. A szecessziós jellegű templomot (1910) alighanem a szabadkai új városháza formavilága ihlette. A trianoni békeszerződés Szabadka hatalmas határából 16 ezer holdat meghagy hazánknak, ezért a jugoszláv fennhatóság alá került anyaváros határkiigazítást sürget. Ennek elhárítására 1921 tavaszán az akkori magyar kormányzat Tompán külön közigazgatással papiroson sebtében megalapítja Új szabad ka városát, továbbá ténylegesen Tompa és Csikéria új községeket. Néhány hét múlva a helyszínen megjelenő nemzetközi határmegállapító bizottság az új jogi helyzetet elfogadva, a vitás területet Magyarországnak ítéli. Ezután — nyilván a Szabadkától való 415