Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Bálint S.: Szegediek Bács-Kiskun homokján

szabadparaszt népe elvesztette politikai szabadságát. Később a lovagrend 500 ezer forintért eladta a földesúri jogokat az Invalidusok Pesti Házának. A jászkun nép minden követ megmozgatott, hogy törvényes jogait visszaszerezze, elismertesse, de hiába. Végül úgy határozott, hogy örökváltság révén szerzi vissza régi földjeit és jogállapotát. Ez volt a redempció, amelynek ellenében 537 ezer forintot kellett befizetnie. Ebből Halas 50 900 forintot vállalt magára. Az összeg 304 halasi gazda között oszlott meg. Akik a megváltáshoz anyagi erejükkel hozzájárultak, voltak a redemptusok. Ezek az osztatlan, közös földekből annyit foglalhattak le, amennyit meg tudtak művelni. A váltságösszeget ennek megfelelően kellett leróniuk. A redemptusoknak joguk volt a közös tulajdonban maradt pusztákon jószágaikat legeltetni. A nádasok is közös birtoknak számítottak. A redempcióval Halas tulajdonába jutott Fehértó, ¥ü\es, Balota, Zsana, Tajó, Bodoglár puszta, ahol hosszú ideig pásztorélet folyt. Ezeket — mint látni fogjuk -— fokozatosan és túlnyomóan a mi szegedi népünk szállotta meg. Az irredemptusok közé tartoztak a zsellérek, napszámosok, pásztorok, akik környékbeliekkel is állandóan gyarapodtak, bár lehetőleg korlátozták a megtelepedésüket. A kertes település, nyaralóknak és telelőknek rendszere a régi Halason is virágzott. A cserény, pásztorkunyhók helyét és környékét a XVIII. században t^állás, pás%tors%állás, olykor már tanya, pásztor tanya néven emlegették. A pusztákon később felbukkanó kaszálók, földmívelés alá vett földek neve is eleinte szállás, majd tanya volt. Közbiztonsági és adózási megfontolásokból a hatóságok meg akarják a halasi tanyai életet is szüntetni. Tiltják, de eredménytelenül. 1861-ben Halas város elhatározza a tagosítást, és ezzel a földszerzés korlátozása magszűnik. A tagosításból nem ugyan a redempció szerzett jogán, hanem a tényleges birtokállapot alapján 1758 gazda részesedik. A nép szélesebb körei ellenezték a tagosítást, de megakadályozni nem tudták, mert szükségszerű gazdaságtörténeti folyamatról, a modern mezőgazdasági élet kibontakozásáról volt szó. A tagosítás természetesen maga után vonja a nagyarányú és hirtelen növekvő tanyásodást, az állandó, nemcsak a nyárra korlátozódó tanyai életet. A mi szegedi pásztornépünk, illetőleg tanyai szegényparasztjaink több hullámban települnek a halasi földre, az eprön pondult halasiak világába. Az első ismert migrációs folyamat, mikor szegedi katolikus juhászok állnak a halasi nagygazdák szolgálatába. Sajátos módon, néhány református jellegű városunkban, így tudomásunk szerint még Hódmezővásárhelyen, Makón alig akadt kálvinista juhpásztor. A halasi pásztorembereknek a szegedi betyárokkal is eleven kapcsolataik voltak. A Rúzsa Sándorékkal is cimboráló juhászok az 1863-ban bekövetkezett határrendezéssel, közlegelők felosztásával mit sem törődve, továbbra is széltében legeltettek. Gyenizse Antal parasztköltő már 1865-ben így panaszkodik: Halas város, тецо város, Jaj de csúffá lettél, S\ép híredtől, s^ép nevedtől Jaj de messze estél. . . Nem hallod a méneseknek Nagy bufogó harangját, Nem a hátas paripáknak Vígan nyerítő hangját. Hol ezelőtt s-^ép hegyeden Gulyáid hevertetlek, Most utálatos fülesek Heverik s^ép füvedet. Nagy Czirok Lászlótól tudjuk, hogy a tanya nélküli tagbirtokok gazdáit a juhászok mindenképpen elriasztották földjeikről. Öt-hat szomszédos gazda öszszebeszélt, és csak így mert kimenni heteilőre, azaz heteilőre hétközben dolgozni. Éjszakára szekérsáncokkal vették körül magukat és nagy kutyákat tartottak. A juhászok mégis elűzték, olykor véres verekedés, sőt gyilkosság árán is őket. Ez a bizonytalan helyzet a halasi gazdák jórészét földjeinek eladására kényszerítette. „A messzi pusztarészeken kapott birtokok nagy része — írja Nagy Czirok — a tagosítás után hamarosan a juhászok kezére került. Előfordult, hogy 40 holdat is kaptak egy-egy birkáért. A gazdák inkább megváltak földjeiktől, minthogy a juhászokkal küszködjenek. Volt olyan juhász, nem is egy, aki A—500 hold birtokot szerzett ilymódon. Jónéhány még ennél is többet. „Az ő nagyapja Zsanában 40" holdas új birtokát is juhásznak adta el egy szüreti 412