Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Henkey Gy.: Adatok a lajosmizsei jászok antropológiájához
ívszélesség — és néhány morfológiai jelleg — főleg a járomcsont nagyobb teste és enyhe frontális lapultsága — közel áll a turanoidokhoz. A pamíri jellegek fokozódása a műmelléklet 19., 20. és 18. számú képein látható. Kismértékben kimutatható Lajosmizsén a pamíri típusnak előázsiai és dinári jellegekkel kevert alakja is, a pamíri típus tiszta formáját nem észleltem. Összehasonlító adatok együttes értékelése A B. fejezetben már közöltem a t-próba, valamint a morfológiai jellegek, a szemszín és a hajszín megoszlásával kapcsolatos összehasonlítás eredményeit (a vonatkozó adatok az 1., 2., 3. és 4. számú táblázatban láthatók), a taxonómiai elemzés összehasonlító adatait a 6. számú táblázatban adom meg. Megjegyzem, hogy folyamatban levő jászboldogházi vizsgálataim eredményeinek előzetes értékelése szerint a típusok előfordulása közel áll a jászszentandrásiakhoz, azzal az eltéréssel, hogy Boldogházán a pamíri, turanid és az előázsiai (armenid) típus előfordulása nagyobb, az orientaloidok és a meghatározhatatlanok aránya viszont kisebb. E vizsgálat végleges eredménye azért lesz jelentős, mert Boldogháza 1945 után Jászberény legtermékenyebb, déli szállásaiból alakult önálló községgé és ott a jászságiak szerint ma is a berényi jászok egyik legősibb rétege él. A 6. számú táblázatból megállapítható, hogy a leggyakrabban előforduló típusok közül a turanid, az orientálóid és a dinári típus tekintetében a lajosmizseick egyrészt a jászszentandrási és jászdózsai jászok, másrészt a szabadszállási kunok között állnak; az előázsiai (armenid) típus előfordulása szempontjából a lajosmizseiek, a kunszállásiak és a jászdózsaiak egyaránt a jászszentandrásiak és a szabadszállásiak között vannak. A kunszállásiak a taxonómiai megoszlás vonatkozásában főleg abban térnek el a lajosmizseiektől, hogy a jászok között gyakori dinári típus előfordulása lényegesen kevesebb, a keletbalti és az alpi-lapponoid típus gyakorisága viszont lényegesen nagyobb. Szeretném felhívni a figyelmet arra a fontos jelenségre, hogy Lajosmizsén és Jászszentandráson egyrészt a turanid és a pamíri, másrészt az előázsiai (armenid) és a dinári típus együttes előfordulása teljesen megegyező. A taxonómiai részben már kitértem a turanid és a pamíri, valamint az előázsiai (armenid) és a dinári típus átmeneti formáira. Mind a lajosmizsei, mind az összehasonlító vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy a lajosmizsei jászok őseinél az átmeneti formák a kunok között gyakoribb turanid és előázsiai típus irányában tolódtak el. A t-próba eredményei a fentiekkel összhangban vannak, mert a lajosmizsei férfiak a jászszentandrásiakhoz és a szabadszállásiakhoz, a nők pedig a szabadszállásiakhoz és a jászdózsaiakhoz állnak legközelebb. A tarkó, homlok és orrprofil megoszlása tekintetében a lajosmizseiek szintén átmeneti helyet foglalnak el a jászszentandrásiak és jászdózsaiak, valamint a szabadszállásiak között. A szemszín megoszlása terén a szabadszállási férfiak vonatkozásában számottevő eltérés mutatható ki, míg a hajszín megoszlása tekintetében a jászdózsaiakkal — elsősorban férfiaknál — észlelhető kisebb mértékű eltérés. Eddi gi vizsgálataim szerint a jászok között a turanid, a dinári, az előázsiai (armenid) és az orinentaloid típus előfordulása jelentős, a legősibbnek tartott jász települések népességénél a pamíri típus aránya is számottevő. Bár a Bács-Kiskun megyei jász „kirajzások" közül Lajosmizse lakossága áll a legközelebb az ősi jásznak tartott jászszentandrásiakhoz és jászboldogháziakhoz, de az összehasonlítás eredményei szerint határozott embertani kapcsolat mutatható ki a szabadszállási kunokkal és a jászdózsai — árpádkori magyarokkal összeházasodott — jászokkal. Lajosmizsén kunok beolvadása nem mutatható ki, de fennáll annak a lehetősége, hogy Jászberénybe a török korban dél felől, a pusztulásnak erősen kitett vidékekről kunok, vagy a kunokhoz embertani jellegek tekintetében közel álló népesség húzódott be. Azon történeti adat, hogy a török megszállás idején Jászberényben Magyarváros név alatt külön városrész alakult ki 50 , mely 1553 és 1588 között a Jászvárossal együtt két külön közigazgatási egységet képezett 51 bizonyíték arra, hogy Berény magyarvárosi részében nem jász eredetű népesség telepedett le. Lajosmizsét már a két városrész egybeolvadása után kialakult lakosság alapította. 50 FEKETE L. : I. m. 73—77. 61 FODOR F. : I. m. 430—432. 389
