Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Henkey Gy.: Adatok a lajosmizsei jászok antropológiájához

HENKEY GYULA ADATOK A LAJOSMIZSEI JÁSZOK ANTROPOLÓGIÁJÁHOZ A. VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK. NÉPMOZGALOM. ANYAG ÉS MÓDSZER. Lajosmizse nagyközség a Duna-Tisza köze középső részén terül el, 18 km-re Kecskeméttől északra. Lakosainak száma 1970 I. 1-én 12 610, 1971 I. 1-én 12 491 volt, akik mind magyarok. 'Lajosmizse településtörténete. Lajos és Mizse az első kun települések között szerepel, az előbbi Kecskemét székhez tartozott, míg az utóbbi — a hasonló nevű — Mizse szék központja lehetett. 1 Lajos és Mizse falvak a török korban elpusztultak, csak templomaik romjai maradtak meg. 2 Lajos és Mizse pusztákat a jászberé­nyiek 1737-től először csak legelőként bérelték 3 , majd 1745-ben a redempció során „magukhoz váltották". A XVIII. század végétől kezdve indul meg a jászok letelepülése Lajosmizse határában (lásd a 2. sz. jegy­zetet). A jászok 1239-ben telepedtek Magyarországra a kunokkal együtt. A jászok ősei a szarmaták voltak, akik eredetileg Középázsia nyugati részén, az Arai tó környékén éltek 4 . Nyugat-Kazaksztánban több i. e. IV— I. századi temetőjüket ásták ki 5 , de korán át­húzódtak a Volga vidékére is, ahol számos temető­jüket tárták fel az i. e. IV. századtól az i. u. IV. századig terjedő időszakból 6 . A jászok közvetlen ősei az alán-szarmata törzsek voltak, akik a Kaukázus és a Volga közötti területen éltek időszámításunk I. századától kezdve. Az alán-szarmaták a III. századtól kezdve három részre szakadtak. Egy részük végleg a Kaukázusban maradt, ezek leszármazottai a mai osszétek, másik részük a hazánk alföldi tájain élő jazyg-szarmaták közé telepedett át, míg harmadik részük a IV. század második felében a hunokhoz csatlakozott. Ezen utóbbiak Attila birodalmának fel­bomlása után a Fekete tenger környékére vonultak vissza, török népek környezetében éltek (hunok, bolgárok, kazárok, besenyők, kunok) és azokkal keveredtek. A magyarság is érintkezett velük ezen a tájon. Emléküket mondai elemek (az alán király leányainak elrablása) és alán eredetű jövevény­szavaink őrzik. A XVIII. században az alán-szarmata eredetű jászok végleg a kunokhoz kötötték sorsukat velük együtt először Moldvában éltek (emléküket ott Jászvásár — Jasi — neve őrzi) és onnan menekültek a kunokkal együtt a mongolok elől Magyarország­ra. 7 A magyar oklevelekben a letelepülés után a jászok nem szerepelnek, az 1279 évi kiváltságos levél sem emlékezik meg róluk, akkor még kunnak tekintették őket 8 , először 1323-ban elmítik őket a kunoktól külön (lásd a 7. sz. jegyzetet). Jászberény az első jász települések egyike, az azonos nevű Berény szék központja 9 . A legrégibb oklevél, amelyben a város neve előfordul, 1357-ben kelt. 10 A török korban Jászberény kedvező fekvéve (nagyobb, keleti része — a „Jászváros" — folyókkal és mocsarakkal körülvett terület) miatt is a védettebb helységek közé tartozott, ezen felül elfoglalásától kezdve a szultán magánbortokai közé sorolták, így 1 SOÓS A. : A kunok és jászok története a kunok betelepíté­sétől a mohácsi vészig. Pápa, 1944. 2 FODOR F.: A Jászság életrajza. Budapest, 1942. 231. 3 FODOR F.:I. m. 441. * FODOR F.: I. m. 119—121. 5 GINZBURG, V. V. : Die Entstehung der Mittelasiatischen Zwischenstromtipus. Homo 17/3—4 (1966) 172—190. 6 SZMIRNOV, K. F. : A korai szarmaták eredetének kérdésé­hez. Szovjet régészet XV. (1959) 47—65. 7 FODOR F.: I. m. 119—121. 8 FODOR F.: I. m. 135. 9 SOÓS A.: I. m. 10 FODOR F.: I. m. 426. 377

Next

/
Oldalképek
Tartalom