Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma
birtokpolitikában bekövetkezett némi változást és azt a belátást, hogy a magyar birtokokat mégsem lehet egészen önkényesen, régi jogok és kiváltságok eltiprásával áruba bocsátani: Rákóczi szabadságharca eredményeként kell elkönyvelnünk. 4. Л Jászkunság eladásának érvénytelenítése Л puszták bérlete a „Pesti Rokkant katonák IIá%a" alaptól. Л Jászkunság önkormányzatának helyreállítása A töröktől visszafoglalt területen a Jászkunság eladása a vétel összegének nagyságát tekintve is a legszámottevőbb birtokértékesítés volt. A császár ugyanis a legtöbb birtokot adományként juttatta hű alattvalói, udvari főtisztviselői, katonai parancsnokai kezébe. Több esetben a magyarországi birtokokból régi idő óta fennálló, felszaporodott pénztartozásait egyenlítette ki. Az ún. „új szerzeményekből" a török kiűzése után következő években összesen 30 nagyobb birtokeladás, birtokadományozás történt. Egyedül a Jászkunságért az összes értékesített birtokok eladási árának több mint egyharmadát kapta a bécsi udvar. 20 A török kiűzése után a bécsi önkényuralom által okozott sérelmek sorában a legsúlyosabbak közé tartoztak ezek a jogtalan birtokeladások, a Neoacquistica Commissio igazoltató eljárásai és a „Jus armorum" („fegyverjog")-nak nevezett váltságdíj. Ezt azoktól is szedték, akiknek a birtokait visszaadták. 21 Rákóczi Ferenc szabadságharcát megindító kiáltványában a nemzet sebei, sérelmei közt szintén kiemelte a jászok és kunok privilégiumának jogtalan megszüntetését, földjük eladását. Amidőn a bécsi kormány 1705-ben, a magyar szabadságharc sikerei következtében Rákóczival békealkudozást kezdett, Rákóczi feltételei közt ismét ott találjuk a jogtalanul eladott birtokok visszavételének, a régi jászkun kiváltságok elismerésének követelését. 22 Miután a Jászkunság elidegenítése ellen az 1708-i és 1712-i országgyűlés is erélyesen tiltakozott, az eladás felülvizsgálására bizottságot szerveztek. Ezt az eladást, mint az ország törvényeivel ellenkező cselekedetet, sérelmesnek ítélte, és kimondotta, hogy a Jászkunság elidegeníthetetlen, lakosai visszahelyezendők szabadságukba, kiváltságos helyzetükbe. A fent említett két országgyűlés nem alkotott törvényeket, mert működését az országban dúló járvány megakasztotta, így csak 1715-ben foglalták törvénybe a Kunság és Jászság eladásának érvénytelenítését, a kunok és jászok régi kiváltságainak, mentességeinek megerősítését. 23 Az ellenállás következtében és az országgyűlés állásfoglalása nyomán a Német Lovagrend is belátta, hogy nem tarthatja meg az „örökös vásárlás címén" 24 megszerzett jászkun földeket. Nyilatkozatot adott, hogy a részéről megfizetett pénzösszeg visszaadása esetén a vételről hajlandó lemondani. Addig is, amíg pénzét vissza nem kapja, zß°Er jogon birtokolja a Kunságot, élvezi a jövedelmét. Az uralkodó elvállalta, hogy a Német Lovagrend követelésének felét a maga kincstárából fizeti ki, a másik felét pedig Magyarország közforrásaiból kellett volna fedezni. Határidőt is szabtak: a Jászkunság visszaváltása három évnél tovább nem halasztható. Ez idő alatt a jászkun lakosságot vissza kell helyezni a nádor joghatósága alá, régi kiváltságukba. 25 Ebből azonban nem lett semmi, III. Károly nem teljesítette ígéretét, a „szentesített" törvényes határozatot. A visszaváltás ügye csak akkor haladt előre egy lépéssel, amidőn 1731-ben a Német L,ovagrend követelését a pesti Invalidusok Háza alaptőkéjéből kifizették. Ez a tőke a török háborúkban megrokkant katonák otthona részére gyűlt össze. A Jászkunság zálogbirtokosa így az idegen Német Lovagrend helyett legalább magyar érdekeltség lett. 1731-től 10 éven át a jász és két kun kerület ügyeit a „Pesti Rokkant Katonák Háza ügyében létesített Királyi Udvari Bizottság" intézte. Tőle vette bérbe ez idő alatt Kecskemét is a kun pusztákat, ez adott neki most már oltalomlevelet a puszták békés birtoklására. 1741-ben pl. Kecskemét a fenti bizottságtól az következő 9 és fél pusztát vette bérbe: F elegy háza, Ferencszßllas, Kisszállás, Csólyos, Jakabszállása, Galambos, Páka, Szánk, Móricgátja és Kerekegyháza puszta fele. Vagyis a bérletben benne 20 A becsi Hofkammerarchivban levő kimutatás szerint 1709-ig a töröktől visszafoglalt területeken eladott birtokokból 1 430 581 Ft-ot vettek be. — Ung. Hoffinanz, 1709. szept. 27. 21 Erről részletesebben 1. Mezősi K.: A fegyverjog (jus armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken. — S\á%adok, 1942. 4—6. füzet. 22 Staatsarchiv, Bécs, Hungarica, Fasc. 118. — A sérelmek 22. pontja. 23 1715. évi dektérum 34. cikkelye. 24 „quaesito emptionis perennalis juri" — uo. 25 1715:34. te. 3. §. 344
