Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

35. Csiga ide párom! (Fogócska) Fiúk-lányok, böjti időben legények, nagylányok is játszották térségen, paskumon. Vén Ágnis néni így emlékezik vissza a „jácására": — Egy vót a bóha, kiát ódáira. Páronként öszekapaszkotunk, osztán egymás elejbe átunk. Mindönki kiátot: Hátúsó pár előre! A hátúsó pár ekiátota: Csiga ide párom! Keten kétfelé futotak, elő mögén ősze kölöt nekijek találkozni. A bóha el akarta fogni az egyiket. Ha sikerült, a pár néküli löt a bóha. A párok mög elejbe átak a töbinek. 36. Erdő melet cinöge (Szembekötős) Fiúk-lányok külön is, együttesen is játszották. Böjti időben ünnep délutánján nagylányok és legények is. Kiszámolták a „vaksi mönyecskét" és kendővel bekötötték a szemét. A többiek kézfogással kört alakítottak. A bekötött szemű a kör közepére állt. Körbe lépkedtek és ezt énekelték: Erdő melet cinöge-cinöge Vékon karcsú mönyecske, mönyecske Mommög néköm nevemet Kinek hínak éngömet ? Amikor a ,,vaksi" egyet dobbantott és azt kiáltotta: Hukk! megállt a kör. A „vaksi" előrenyújtott kezekkel odament valakihez és megfogta. Ennek szintén mondani kellett: Hukk! Aztán az arcát, fejét is megtapogathatta. Ki kellett találni, ki az. Ha eltalálta, helyet cseréltek. 37. Vékony vásson lepedő (Énekes mozdulat-utánzó) Vegyesen és változó létszámban játszották a kisebbek. Kiszámolták, hogy először ki álljon be a kör közepébe. Kézfogással kört alakítottak. A „mutogató" beállt középre. Ezt énekelték: Vékon vásson lepedő Tarka kutya, ne ! tüdő Ez л tánc, ez a táne Ez a szarkatánc. A kört alakítók az első négy sorra dobbantás! jártak. Jobb láb jobbra kilép, a bal mellé dobbant. (Vékony-kilép, vászondobbant) Ugyanez balra. A kör közepén álló csak 2 soron át dobbant. A 3—4. sorra valamilyen mulattató mozgást végez. Pl. : Egy lábon ugrál és közben a fülét húzogatja. A 3—4. sort megismétlik, de akkor már mindenki utánozza a mutatott mozgást. Végül a mutogató beáll a körbe és beküld középre egy új mutogatót. 38. Mit játsszunk lányok? (Énekes forgó) Kislányok játéka volt. Különösen akkor játszották szívesen, amikor először kaptak bőszoknyát. Egyesével forogtak oldalt kitartott kézzel és énekelték: Mitjácmk lányok ? Fehér tulipánok Bicskiricski-bucskurucskü Csücsüjünk le lányok! A dal végén leguggoltak és a bőszoknya „cipóba terült'' körülöttük. 39. Fürdik a kacsa (Énekes lépegetős) Inkább lányok játszották csoportosan .Böjti időben azonban nagylányok és legények is. Kézfogással kört alakítottak, egy beállt középre. Énekelték: Fürdik a kacsa Fekete tóba Annyóhó készül Lengyelországba A leányok fújak, fúják Kukorékos táncot járják, járják, Afőucán mögkopasztják A piarcon mög elagyák Három árkus papiros Ügy szép a lány, ha piros Ha nem piros, színtelen Megcsókolni kéntelen. Az első 4 sorra a körben levők könnyed lépéssel jobbra haladtak. A kör közepében lévő „kacsa" oldalra tartott kézzel „fürdött." (Térdhajlítgatás a dal ritumsa szerint.) A következő 2 sorra (A leányok-tói) futólépés jobbra, a másik két sorra (A főutcán-tól) ugyanez balra. A középső helyben forgott. „Három árkus"-tól dobbantós jobbra-balra. (Mint a vékony vászon lepedő-nél) A középső ugyanezzel a dobbantós lépéssel körben fordul és keresi, hogy kit csókoljon meg. Az utolsó sorra a kört alkotók megállnak, kicsit előre hajolva ritmusra ötöt tapsolnak. A középső addig odamegy valakihez és kétoldalt megcsókolja. Akit megcsókolt, az megy be helyette a kör közepébe. 40. Kétest ötem (Énekes lépegetős) Kislányok játszották mindig páros számban, legalább 10—12en simább talajú térségen. A dallam és a szöveg közismert, de a játszási mód eltérő. Egyszerű és éppen ezért igen kedvelt játék volt. Párba álltak. A párok körben helyezkedtek el, összefogott kezekkel, egymást oldalt kitartva. A következőt énekelték: Kétest ötem, elejtötem Az se tudom, hová totem Szél fúja pántlikámat Kapd el kislány a szoknyámat ! Csüccs!