Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

P. Ács S.: Kalocsa vidéki népi gyermekjátékok

PÉCSINÉ ÁCS SAROLTA KALOCSA VI DÉ KI NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK I. Szerettem a játszó gyerekeket. Hosszan elnéztem, amint nekilendülve, önfeledten futkároztak, labdáztak vagy éppen sántika-iskolát rajzoltak. Hogy mit játszanak a gyerekek most az iskolában, arra nem tudnék hirtelen válaszolni, hogy ötven évvel ezelőtt mit játszottak, arra pontosan emlékezem. Úgy játszottak, mint nagyapáik vagy ősapáik. A népi gyermekjátékok is mindinkább hagyománynyá válnak. Vannak olyan hagyományok, amelyekre érdemes emlékezni, másokra meg éppen szükséges is. Elsősorban talán ezek megőrzése a vidéki kis múzeumok feladata. A népi gyermekjátékokra érdemes emlékezni. Nemcsak azért, mert szépek, kedvesek, hasznosak, hanem egyik-másikában századok mélyéből előcsillanó fények rég homályba süllyedt területeket világíthatnak meg. Csak örülhetünk azoknak a törekvéseknek, amelyek a magyar népi játékok gazdag hagyományából a legszebbeket életben szeretnék tartani vagy éppen megmenteni a feledéstől. Főként azáltal, hogy a nevelés és a népművelés szolgálatába kívánják állítani. Ezek a feljegyzések is elsősorban ezt a célt óhajtják segíteni. Nem törekszenek másra, mint a játékok leírására. Ügy, ahogy a kalocsai gyerekek játszották. Segíteni és előmozdítani akarjuk azokat a törekvéseket, amelyek végső fokon szélesebb körű értelmet adnak a hagyományok őrzésének. Ezzel talán a vidéki kis múzeumok értelmének is. * Különböző történelmi korszakok és különböző fejlettségű társadalmak gyerekeinek játékai között sok hasonló vonás található. Pedig itt az időbeli és térbeli eltérések olyan nagyok, hogy átvételről aligha lehet szó. Inkább a gyermeki lélek azonos sajátosságaival állunk szemben. Az egyetemes gyermeki játékkincsen belül természetesen vannak eltérő vonások, amelyek a nemzeti jellegzetességeket tükrözik. Ezeket részben földrajzi, részben történelmi tényezők határozzák meg: a természet gazdagsága vagy szegénysége, a nemzet küzdelmei. A jó- és balsorsok mélyresüllyedt emlékei, ősi szokások széthullott elemei, mint apró kis törmelékek tovább sodródnak a gyermekek játékaiban és üzeneteket küldhetnek rég letűnt korokról. Ha egyes nemzetek népi gyermekjátékaiból tevődik össze az egyetemes gyermekjáték-kincs, akkor egy-egy ország területén belül a tájegységek sajátos viszonyai között kialakult népi gyermekjátékok alkotják a nemzeti gyermekjáték-kincset. Az ország különböző tájegységeinek mások a földrajzi adottságai és másként érték a történelem hullámverései is. A jó- és balsorsok ködbevesző közös emlékei, az ősi nemzeti szokások maradványai, a tájegységek sűrűbb érintkezése megnövelte a közös vonások számát, de így is maradt még jónéhány kisebb-nagyobb eltérés. Ezek vonatkoznak a Kalocsa vidéki tájegységre is. * Kalocsát is sokszor végigszántották a nemzet történelmi viharai. Dúlták a tatárok, uralták a törökök, pusztították a kurucok, fosztogatták a labancok. Nemegyszer elözönlötték az északról délre, délről északra menetelő hadak hullámai is. Kalocsa 1686-ban felszabadult a török uralom alól. Ekkor kezdődött a város mostani formájának 237