Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Báldy B. F.: A torba, a bácskai bunyevácok tarisznyája

Ma már Katymáron sem szőnek torbát, de eljegyzéskor, lakodalomkor az ötvenes évek elejéig vittek benne kalácsot. A hagyományos jelentőségüket vesztett torbákat napjainkban a fiatalasszonyok rövid füllel ellátva bevásárló táskának használják vagy díszpárnát csinálnak belőlük. Bácsalmáson és Bácsbokodon is elég jelentős volt a juhtenyésztés és a gyapjúfeldolgozás. Mindkét község szövőasszonyai sok motívumot tanultak a katymáriaktól. Torbát is készítettek, a katymárihoz hasonló díszítményekkel. Ennek a kenyérzsáknak náluk is szerepe volt a hagyományos szokásokban. Gara is nagy juhtartó hely volt, nagyobb szabású gyapjúfeldolgozással, -fonással, -szövéssel. A torbát hajdan szélesebb csíkokkal díszítették. Tyilimeset nem csináltak. A tarisznya szerepe a népéletben hasonló volt a már tárgyalt községeknél leírtakhoz. A torba itt is a hozományhoz tartozott, minden leány kapott egy nagyobbat és egy kisebbet. Az 1888-ban született Dujmovné például még kapott kettőt, de a lányának már nem adott, mert „már nem volt divat." Vaskúton is jelentős juhtenyésztés folyt régen és a gyapjúszövés is általános volt. Tcrbát is szőttek, az átlagosnál szélesebbet, 7—8 cm-es csíkokkal. Hol a közepén, hol a két végén deszkaemcléses (na das^kn) csíkokkal is díszítették, gyakrabban keresztes ( kri^sitye,) ritkábban pöttyös(hubice) sorokkal. Л torbának jelentősége volt a lakodalmi szokásokban is, kelengyébe is adták. Az 1881-ben született Pestalitynénak például volt öt leánya és két fia. Mindegyik lányának szőtt két-két torbát, de a fiainak is egyet-egyet. — Noha Vaskúton is elég jelentős volt a gyapjúmunka, a vaskútiak is elismerik, hogy Katymár volt a legnagyobb bunyevác szövőhely, ott szőtték a legtöbbet, legszebben. Utána Gara, majd Vaskút következett a rangsorban. Az alábbiakban foglalhatom össze a torba szerepét a bácskai bunyevácok házasságkötés körüli szokásaiban: Eljegyzéskor a vőlegény anyja vitt egy kisebb torbáhan fonott kalácsot, a vőlegény apja pedig az ún. rákiját vitte: pálinkát és mellette almát, pénzt, gyűrűt. Vacsorakor felvágták a kalácsot és közösen elfogyasztották. A torbát aztán hazavitte a vőlegény anyja. Esküvőre a komaasszony vitt egy nagyobb torbában egy nagy fonott kalácsot (pleten kalács), mely a brióshoz hasonló fonású, de körül van kerítve egy szál sima tésztával. Mielőtt a templomba indultak és együtt volt a menyasszony és a vőlegény rokonsága, ezt a kalácsot a vőlegény és a koma elé tették. Közben alkudozás folyt a menyasszonyért. Végül is a koma megkérdezte, hogy mit kérnek érte. A menyasszonyt bevezette a vőfény vagy a testvére és többet kért érte, mint amennyit adtak volna. A rokonok is is közbeszóltak, alkudoztak. Közben a vőlegény rokonai pénzt tettek a kalácsra. Végül a menyasszony fehér kötényébe szórták róla a pénzt, azon később valami ajándékot vettek a fiatalasszonynak. A nagy kalácsba pedig belevágtak és a menyasszony feje fölött kettétörték. Kisebb darabokra tördelve fogyasztotta el egyik felét a menyasszony-, másik felét a vőlegény rokonsága. A menyasszony aztán letette a fehér kötényt és indultak a templomba az esküvőre. Az esküvő utáni vasárnap, az ún. s^égyenvasárnap ( pogyeie) a fiatalasszony anyja és nővérei meglátogatták a fiatalokat és vittek nekik torbáhan kalácsot. A torba a fiatalasszonyé maradt. Amikor az új menyecske első ízben látogatott el szülei házához, ő is vitt torbáhan kalácsot, de a torbát nem hagyta ott, hanem visszavitte új otthonába. * A torba készítése és használata ma, az 1970-es években már „nem divat". Láttam régi szép torbákat új divatú párnaként vagy táskaként használatban a bunyevácságnál, de ünnepi, rituális vonatkozású alkalmazásuk már csak az emlékezésben él. A Háziipari Szövetkezetekben újabban gyapjúval és műszállal dolgoznak. Érdemes lenne a hajdani torbák szövési technikáját és díszítését felújítani és alkalmazni táska, szőnyeg, takaró készítésére. 161