Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

KÖZSÉGEK DÖMSÖD DAB TASS SZALKSZENTMÁRTON DUNAVECSE APOSTAG DUNAEGYHÁZA SOLT HART A DUNAPATA J ORDAS KUNSZENTMIKLÓS SZABADSZÁLLÁS FÜLÖPSZÁLLÁS IZSÁK DUNAFÖLDVÁR BÖLCSKE MADOCSA* PAKS DUNASZENTGYÖRGY 1855 1873 1895 1909 1935 művelt művelt művelt S Z Ő L Ő T parlag ÉRÜL ET művelt művelt 237 kh 183 kh 212 kh 4 kh 668 kh 502 kh 69 kh 69 kh 62 kh 2 kh 198 kh 169 kh 109 kh 81 kh 72 kh 7 kh 187 kh 99 kh 197 kh 137 kh 249 kh 8 kh 948 kh 525 kh 392 kh 315 kh 452 kh 16 kh 790 к h 455 kh 98 kh 62 kh 294 kh 3 kh 747 kh 777 kh 53 kh 300 kh 34 kh 40 kh 57 kh 56 kh 836 kh 691 к h 708 kh 55 kh 1052 kh 1135 kh 91 kh 107 kh 147 kh 10 kh 160 kh 290 kh 269 kh 311 kh 287 kh 121 kh 356 kh 332 kh 21 kh ? kh 18 kh 1 kh 42 kh 34 kh 300 к h 210 kh 135 kh 428 kh 434 kh 575 kh 535 kh 8 kh 1177 kh 1166 kh 152 kh 316 kh 28 kh 1012 kh 1277 kh 716 kh 795 kh 8 kh 2871 kh 3263 kh 888 kh 1184 kh 1319 kh 138 kh 1591 kh 1324 kh 51 kh 397 kh 485 kh 4 kh 678 kh 622 kh 6kh 28 kh 22 kh 43 kh 10 kh 26 kh 1927 kh 2547 kh 2799 kh 122 kh 4074 kh 3133 kh 177 kh 171 kh 128 kh 100 kh 473 kh 198 kh A SZŐLŐTERÜLET ALAKULÁSA A KAPITALIZMUS KORÁBAN Csak a Kishegy adatai kivétel. Ott a kertkultúra soha sem tudott magasabb fokra emelkedni. A filoxérás szőlőket jórészt kivágták és helyüket szántóföldként hasznosították. A szőlőknek a homokra való áttelepülése nemcsak országos viszonylatban, hanem az egyes falvak határán belül is lezajlott. A filoxéra által kipusztított szőlőket csak Dunaszentgyörgyön, valamint részben Madocsán és Bölcskén telepítették újjá amerikai alany alkalmazásával. Ennek oka az volt, hogy kevés szőlőtelepítésre alkalmas terület állott rendelkezésükre. Az 1909. évi kataszteri felmérés — a nagy telepítési hullám befejeződésekor készült — jelentős növekedésről számol be. (L. táblázat) A Solt-vidéken a telepítések legnagyobb mértéket Dömsödön, Dabon, Szalkszentmártonban és Apostagon értek el. Ezek lesznek azok a helyek, ahol a századfordulón jelentősebb piactermelést találunk majd. Nam tudjuk, hogy ezekből a telepítésekből mennyi a közép- és nagybirtok részesedése. A helyszíni gyűjtések azt mutatják, hogy nem sok. Kivétel a solti Járás-puszta, Félix és a Tételhegy, amelyek majorsági földek voltak. Ezenkívül Apostagon tételezhetünk fel nagyobb telepítéseket a zsidó földbirtokosoknál. Az új szőlőtelepítéseknél azok a községek léptek előtérbe, amelyeknek határában nagykiterjedésű, immúnis homoktalajok voltak. A Solt vidék községei, hajdan ártérben feküdtek, ilyenekkel nem rendelkeztek korlátlan mennyiségben. Az adott lehetőségeket azonban igyekeztek kihasználni. Az addig értéktelennek tartott homoki szőlő és bor előtt a filoxéra által okozott konjunktúra addig ismeretlen piacokat nyitott meg. E konjunktúra igazi kihasználói Duna-Tisza köze nagykiterjedésű, homokos legelőkkel rendelkező községei lettek. Szabadszálláson 1896-ban osztották föl a birkajárást és az ökörcsordajárást. Rögtön megkezdték a szőlőtelepítést. A kilencvenes évek előtt Aranyegyhá^a nagyrészét is a ménes járta. Fülöpszálláson a Kenderföldek, Bánom, Kurjantó, Balázs nevű részekben ültettek, Izsákon pedig a S^a/orokban. Ekkor telepítettek szőlőt Kunszentmiklóson a S^edriában, Bodakúton, de a régi szőlők is gyarapodtak. Ezekben a községekben 1895-höz képest két-háromszorosára növekedett a szőlőterület. Ilyen nagymértékű növekedést a Duna jobb partján csak Paksnál tapasztallunk, ahol mintegy egyharmadával szaporodott a szőlőterület. 140