Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

szollak. (Ez utóbbit ma Parragoknzk hívják.) A Duna jobb partján, Dunaföldváron az Öregbegyek (főként a Kálvária hegy) szőlei pusztultak el. Itt csak a Szilvást dűlőben maradtak régi szőlők, mert az homokos rész. Madocsán a falu alatti Kishegy nagy része, Pakson az Öreghegy, a Sánchegy és a Bochegy régi szőlői estek áldozatul. Hasonló sorsra jutott a dunaszentgyörgyi Szőlőhegy is. Ekkor derült ki, hogy a kiskunsági települések szőleinek nagyrésze is kötött talajon (illetve nem immúnis talajon) volt. A pusztulás csak Kunszentmiklóson számottevő, ahol az amúgy sem nagy szőlőterületnek 1/3 része vált parlaggá. (Főként az Alsószőlőkben.) A művelt és parlagszőlők nagyságáról az 1895. évi statisztikai felvétel számszerű adatai tájékoztatnak:

33 Művelt Parlag A parlag %-ban kifejezve Dömsöd 212 kh 4kh 1,8 % Dab 67 kh 2kh 2,9% Tass 72 kh 7kh 8,8% Szalkszentmárton 249 kh 8kh ЗД% Dunavecse 452 kh 16 kh 3,4% Apostag 294 kh 3kh 1,0% Dunaegyháza 34 kh 40 kh 54,0% Solt 708 kh 55 kh 7,2% Harta 147 kh 10 kh 6,3% Dunapataj 287 kh 121 kh 29,6% Ordas 18 kh 1 kh 5,2% Kunszentmiklós 210 kh 135 kh 39,1% Szabadszállás 535 kh 8kh 1,4% Fülöpszállás 316 kh 28 kh 8,1% Izsák 795 kh 8kh 0,9% Dunaföldvár 1319 kh 138 kh 9,4% Bölcske 485 kh 4kh 0,8% Madocsa 22 kh 43 kh 66,1% Paks 2799 kh 122 kh 4,1% Dunaszentgyörgy 128 kh 100 kh 43,8% A számok azt mutatják, hogy vizsgált területünkön nem volt nagyméretű a filoxéra pusztítás. Számottevő kár a Duna jobb partján a mezőföldi tábla löszös hatjaira telepített szőlőket érte. (Dunaföldvár, Paks, Dunaszentgyörgy.) A balparti Solt-vidéken a solti szőlőhegy azon részein, ahol a futóhomok lekopott és a délebbi községek barna mezőségi talajain elhelyezkedő ültetvények pusztultak el. (Dunapataj, Harta.) Vidékünkön a filoxéra ellen jóformán semmi védekezés nem történt. Hartán, Dunapataj on és a Tolna megyei községekben mindenütt tartottak szénkénegezési tanfolyamokat. A teljesen szokatlan és költséges eljárással azonban a gazdák soha sem barátkoztak meg. Aki szőlőt akart művelni, homokterületet vásárolt és azt telepítette be. Inkább a kezdetben nagyobb befektetéssel járó, de bővebben termő, könnyebben művelhető, így hamarabb megtérülő homoki szőlőt választották. Dunaföldváron, Hartán, Dunapataj on és Ordason ma is vannak félig kipusztult állapotban kötött talajon szőlők. A két-három évenkénti gyérítés helyett csak 6—8 évenként szénkénegeznek, azt sem mindenki. A szőlőtelepítések nagy fellendülésének ideje 1890-től 1910-ig számítható.

34 Emlékezet szerint ekkor telepítettek szőlőket Dömsödön a „fó'dek kö%t", Tasson a Partokon, Szalkszentmártonban ekkor vált szőlővé a Döghalom, Csabony, Tú^okhögy, Pillan cs. A dunavecseiek a szentmártoniaktól vettek homokot a dunaegyháziak pedig az apostagiaktól. Ez körülbelül 1902-ben volt. Ekkor lett szőlő Apostagon a a Kovacsos, Nagykút, Malomeri. A régi kaszáló helyébe telepítették Egyházán a halás°(tanyai szőlőket. Solton ekkor keletkezett az összes szőlőhegyen kívüli szőlőterület: Félix, Járáspus^ta, Téfelhegy, Nagykút. Dunapatajon a Csepeg, Bod^ás, Húsfoka. Dunaföldváron 1891 és 1905 között osztották fel a Páskomokat, ebben az időben telepítették a Rips^omot, Somoshegyet és a Kishegyet. Nagyarányú telepítések voltak Pakson, Fehértón, a Pörösökben (Alsó pörös, Fölső pörös), Csámpán. Dunaszentgyörgyön ekkor telepítették az Orbáliomokzt, meg Csámpán, amit Paksról vettek. Ezek a területek kivétel nélkül immúnis homoktalajok. A parlaggá vált szőlők sem maradtak hasznosítatlanok. A dunapataji Parragokban a kipusztult szőlők helyét veteményes kertként használják — anélkül, hogy kifordították volna a még vegetáló szőlőtőkéket. Általában ugyanez történt a többi községben is. Az egyik intenzív kultúra kipusztulása után egy másik foglalta el a helyét. Legjobban érvényesül ez Dunavecsén, Ordason, Dömsödön. Csupán Harta 33 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági statisztikája Stat. Közi. Új folyam XV. 1897. 195., 298., 306. 34 L. 20. sz. jegyzet i.h. 139